Egy olyan országot találtam, ahol fejlődnek a dolgok

– Májusban, május elején érkezett Budapestre, Magyarországra, hogy kutasson, tanulmányozza a közép-európai konzervativizmust. Most augusztusban vagyunk, hogyha összefoglalja a megszerzett tudást, akkor mi a legfőbb hozadék, ennek az időszaknak az esszenciája?

– Egy olyan országot találtam, ahol történik valami, fejlődnek a dolgok. A Mathias Corvinus Collegiumban pedig egy érdekes helyet találtam, hiszen egyben kutatóintézet és oktatási intézmény. Egyszerre találkozhat sok fiatallal egyetemekről, és komoly értelmiségiekkel. Nagyszerű találkozások részese lehettem, de nem csak magyarokkal. Az a helyzet, ami a legfontosabb és legérdekesebb dolog, hogy Budapest tényleg az európai konzervatívok fővárosává válik, sőt az egész világból érkeznek, például nagyon fontos amerikai konzervatívok is Budapestre látogattak. Cél, hogy egy nemzetközi hálózatot épüljön ki. Én igazán azt éreztem itt, hogy szabadon elmondhatom, amit szeretnék. Sok konferencián jártam, különböző szervezésekben, egyetemeken jártam, újságinterjúkat adtam, alapítványokat kerestem fel, ezek nagyon különböző tapasztalatokat hoztak, de minden alkalommal szabadon mondhattam, amit gondolok.  Ezután a három hónap után megértettem bizonyos dolgokat Magyarországgal kapcsolatban.

Olaszországban is próbáltam a mélyére ásni a magyar történelemnek, olvastam a legfontosabb íróiktól, hogy megértsem az önök jelentős történelmét, de az, hogy egy viszonylag hosszú, bár nem túl hosszú időt töltöttem el itt, segített megérteni valamit a geopolitikai helyzetről, valamint a Magyarország és az Európai Unió közötti viszonyról. Azt gondolom, hogy azoknak a nyugat-európaiaknak, akik beszélni akarnak Magyarországról  el kell jönniük, mégpedig magukban előzetesen felépített kép nélkül. Tudja előfordul, hogy újságírók úgy utaznak Magyarországra, Lengyelországba, vagy máshova, hogy a fejükben már készen van a cikk. De ez nem jó, mindenfajta előzetesen felépített kép nélkül kell eljönniük, beszélni az emberekkel, megérteni a viszonyokat, a történelmet, és azután talán tényleg megértik, hogy valóban mi történik itt.

– Abban az időszakban, amit itt töltött egyben a Magyarország és az európai intézmények közötti vita elmélyülését is hozta. Miként figyelte ezt a vitát innen, illetve miként látták ezt Olaszországban, mert biztos vagyok benne, hogy követte azt is. 

– Azt hiszem, hogy teljesen más a perspektíva nyugati média felől. Az olasz, a francia, a német médiából nézve. Olvastam néhány cikket a nyugati médiában Magyarországról, olyan eseményekről, amelyek az elmúlt hónapokban történtek és amelyekről azt kell mondanom – mivel itt voltam -, hogy egyszerűen nem igazak, a történet teljesen más. Az a bizonyos törvény is teljesen más, mint ahogy megpróbálják leírni és összefoglalni. Amit én nagyon fontosnak gondolok, hogy – ha nem is szövetség jöjjön létre – de legyen párbeszéd nyugat és kelet között Európában. Szerintem vannak Magyarország és Olaszország által közösen vallott érdekek, csak egyet mondok: a magyar kormány hét pontos javaslatai között szerepel Szerbia uniós felvétele. Olaszországban nemrég volt az első találkozó a külügyminiszterrel, amelyen az Európa jövőjéről szóló konferencia tanácsának tagjaként. A miniszter arról beszélt, hogy Olaszország számára fontos a Balkán-térség. Hogy Szerbia mellett Albánia, Észak-Macedónia, Montenegró is belépjen az Európai Unióba. Ez egy olyan téma, amelyben tudnánk közösen cselekedni, és persze vannak más megvitatható témák is. A legfontosabb dolog ugyanakkor,  amit Olaszországba visszatérve mindenképpen hangsúlyozni akarok az az, hogy tiszteletben kell tartani minden ország polgárának döntését. A magyarokét, de persze a portugálokét, a svédekét, a dánokét, szerte Európában. Meg kell próbáljuk tisztelni a más kultúrákat, ha ez teljesül, akkor az már alapja a jó eszmecserének. Ha nem tiszteljük egymást, akkor nehéz egységes Európai Uniót építeni.

– Azt említette, hogy fontos a hálózatépítés Kelet-Közép-Európa és Nyugat-Európa. Mire lehet alapozni egy ilyen hálózatot, Közép-Európa és Nyugat-Európa között, de akár Olaszország és a régió között? Az Önök alapítvány együttműködést kezdett közép-európa elemzőintézetekkel az elmúlt hetekben.

–Ezeket az együttműködéseket tekintve különböző szempontok vannak. Az egyik a gazdasági jellegű együttműködés, ami az iparban jön létre és fejleszthető. Létezik emellett a politikai együttműködés intézmények között, ami természetesen nagyon fontos, viszont a politikán kívüli kezdeményezések is lényegesek. Most itt vagyunk az MCC Feszten Esztergomban, a következő napon közös rendezvényt kezd az alapítványom, a Nazione Futura és a Mathias Corvinus Collegium. Európából 25 fiatal konzervatív személyiséget hívtunk meg, 35 év alattiakat, Jönnek Szerbiából, Macedóniából, Svédországból, Hollandiából, Spanyolországból, Szlovákiából, szóval szerte Európából. Az elképzelésünk az, hogy kialakítsunk egy hálózatot, most lesz az első találkozónk, konzervatív ügyekről tárgyalunk. Szó lesz a médiáról, a kultúra és politika világáról. Jövőre Rómában szervezzük  találkozónkat, és azzal fogjuk ténylegesen elindítani ezt a fajta együttműködést, működővé tesszük a hálózatot. Ön pedig megemlített egy másik együttműködési formát; megállapodások megkötését magyar, lengyel alapítványok és közöttünk. Azt gondolom, hogy az egyetlen út a hálózatosodás, hogy elképzelések fogalmazódjanak meg, közös ügyek Magyarországtól, Olaszországon és Franciaországon át Spanyolországig. A média és kulturális szempontból el kell érnünk azt, hogy az emberek meghallják a hangunkat.

szerző: hirado.hu

Fotó: Mathias Corvinus Collegium