Mit szólnának a magyar háztartások, ha hirtelen megugrana a rezsiköltség, mondjuk, a háromszorosára?
Vajon mit szólnának a nyugdíjasok, ha idén, ebben az átkozott pandémiás évben a tavalyi rossz gazdasági mutatókra hivatkozva nem kapnának nyugdíjemelést, kiegészítést, prémiumot, és a tizenharmadik havi nyugdíjnak sem lenne ígérete? Nem hiszem, hogy olyan egykönnyen elfogadnák az egyébként elfogadható magyarázatot, hiszen a világjárvány a legtöbb ország gazdaságát tönkrevágta, ráadásul az EU is visszatartja a helyreállítási alapból nekünk járó pénz kifizetését.
A németek számára viszont az alapból rájuk eső 25 milliárd euró folyósítása már augusztusban megkezdődött, merthogy Németország jogállam, ott nincsenek kérdőjelek, nincs korrupció, nem kell félni attól, hogy a pénz nem jó helyre kerül. A németeknek nagy szerencséjük, hogy nincs egyetlen olyan képviselőjük sem az Európai Parlamentben, aki folyamatosan hazája ellen áskálódna. A helyreállítási pénzből a német nyugdíjasok biztos nem kapnak, mert idén a gazdasági mutatókra hivatkozva elmaradt a nyugdíjemelés, prémium, tizenharmadik havi nyugdíj pedig egyébként sincs.
A nemek közti egyenlőség sincs biztosítva, mert a nők járadéka bizony alacsonyabb a férfiakénál. A harmadik, sokbetűjű nemre még nincsenek adatok, ők túl fiatalok az ellátáshoz. Szóval nem tudom, hogyan hergelné az ellenzék a nyugdíjasokat az elmaradt emelés, az esetleges adó- és járulékkötelezettség miatt a kormány ellen?
Tüntetés Berlinben/Forrás: Mfor/illusztráció
Vajon mit szólnának a magyar háztartások, ha hirtelen megugrana a rezsiköltség, mondjuk, a háromszorosára? Mert a gáz tőzsdei ára rekordmagasra kúszott, a beszerzési árak a tavalyihoz képest ötszörösükre emelkedtek. A németek attól félnek, hogy ha a gáztározókból kifogy a gáz, akkor bizony magasabb áron tudnak majd készletezni, az pedig a fogyasztói árak emelkedését vonja maga után.
Eddig sem volt olcsó az energia, egy átlagos német háztartásnak éves szinten 2400 (cca 850 ezer forint) euróba került a gáz és az áram. A rezsiköltségek emelkedésére panaszkodó embereknek a szociális érzékenységű Barley képviselő asszony, Dobrev Klára európai parlamenti párttársa és jó barátnője azt tanácsolta, hogy ne fűtsenek, ne világítsanak, és akkor rezsiköltségük sem lesz. Nem hallottam, hogy idehaza ilyen jó tanács elhangzott volna bármelyik kormányzati tisztviselő szájából, csak azt mondják, hogy
az energiaárak a rezsitámogatásnak köszönhetően tíz éve változatlanok, és azok is maradnak.
Emlékszem, hogy a kétezres években a magyar rezsiköltségem jóval meghaladta a németet, nagyobb volt az energiaszámla idehaza, drágább a telefon, jóval magasabb a kamat és a bankköltség. Egy hétbe telt, amíg az átutalt pénzem megérkezett a magyarországi bankszámlára. Amikor utánakérdeztem, a barátságos, ártatlan ügyintéző felvilágosított, hogy ott a pénz, ő látja, de még nincs jóváírva.
Vajon mit szólnának a budapestiek, ha mondjuk a Momentumhoz hasonló liberális-zöld mozgalom vagy esetleg ők személyesen népszavazást kezdeményeznének a budapesti magántulajdonban lévő lakások kisajátításáról, ahogy ez pár hete Berlinben történt? Több mint kétszázezer lakást akarnak ott államosítani, a nagy lakáskonszernektől elvenni a tulajdoni jogot.
Vajon mit szólnának a családi házakba vágyó magyarok, ha hirtelen egy pártakarat nem támogatná a családiház-építési programot, egyenesen megtiltaná, mert az túl drága, energiaigényes, és egyébként sem jár senkinek akkora privát élettér.
Ez is a német Zöldek programjának része, csakúgy, mint a kisajátítás, és ha a piros–sárga–zöld „lámpakoalíció” kerül kormányra, ki tudja, mennyi valósul majd meg belőle. (Megéltünk mi már ilyet is, amikor a pártvezetés határozta meg a nép lakásszükségletét. Négyfős családnak két szoba vagy egy szoba és két félszoba volt előírva és építve.)
Vajon mit szólnának a magyar polgárok, ha a magántulajdon nehezen megszerzett biztonsága ismét elveszne? Mit szólnának a magyarok, ha az ellenzék által beígért elszámoltatás megvalósulna, ha az alkotmányos rend, a jogállami garanciák veszélybe kerülnének? Ha a megvezetett tömegek népszavazása, az úgynevezett közvetlen demokrácia eltörölné az alaptörvényt?
Mit szólnának a magyarok, ha újra külföldi kézre kerülnének a stratégiai ágazatok, ha az IMF által frissen prognosztizált, az európai élmezőnybe tartozó 7,6 százalékos gazdasági növekedés az álbalos hatalomátvétellel hirtelen zuhanni kezdene? Nem tudom, mit szólnának a budapestiek, ha 2006 októberére emlékeztető utcai zavargásoktól lenne hangos a városuk, ha odalenne a közbiztonság, mint ahogy ez az európai nagyvárosokban tapasztalható?
Forrás: ma7.sk/illusztráció
És nem tudom, mit szólnának a magyar ellenzéki pártok, az egész szivárványos koalíció, ha az alaptörvény 59. cikkelyére hivatkozva az Alkotmányvédelmi Hivatal (érthetőbben a titkosszolgálat) szélsőségesnek, nemzetellenesnek nyilvánítaná őket, mint azt a németek az AfD-vel teszik? Ha német mintára megfigyelnék politikusaikat, ha kormánypárti ifjú aktivisták felborították volna előválasztási standjaikat, ellehetetlenítették volna az egész előválasztási bolhacirkuszt?
Erre az egyre tudom a választ: szaladnának Brüsszelbe segítségért, mert szerintük Magyarországon diktatúra van, veszélyben a demokratikus jogrend és az emberi méltóság.
Forrás és teljes cikk: MH/Rab Irén
Kiemelt kép: Németországi Magyarok/illusztráció
