A dokumentumváró

A dokumentumváró egy olyan terem, ahol az orvosi várókhoz hasonlóan várakozni szokás, ám az orvosi váróktól eltérően falait nem csempe borítja, hanem online tér. Ettől eltekintve teljesen egyformák. Az emberek – leginkább a függők és kényszeresek – csak besétálnak, leülnek, majd vérmérsékletük szerint várják a dokumentum érkezését. Persze széles körű érdeklődést kiváltó dokumentumok csak ritkán bukkannak fel, nagyjából négyévente, a parlamenti választásokat megelőzően. De akkor garantáltan.

Ilyenkor megcsikordul a dokumentumváró nehéz vasajtaja, a tömeg pedig izgatottan, mint valami káprázatot, várja a dokumentum érkezését, miközben le sem veszi szemét ellenzéki politikusainkról és sajtómunkásainkról. Ők ugyanis a dokumentumváró portásai, a virtuális tér vámszedői, akik közreműködése nélkül lélekringató várónk úgy kongana az ürességtől, mint egy elhagyott, rozsdás harang.

Emlékszem, 2017 tavaszán is csak úgy zsibongott a terem, amikor a DK fővezére hónapokon át azzal haknizta körbe a szavaira mindig fogadó kész, s köztudottan alig létező médiát, hogy hamarosan olyan dokumentumok birtokába jut, amelyek perdöntő bizonyítékokkal szolgálnak. Némi orosz segítséggel bebizonyítja majd – mert az orosz segítség olykor mindenkinek jól jön –, hogy Orbán köztörvényes bűnöző. És elindult a show.

Április 21-én azt mondta az ATV Egyenes beszéd című műsorában, hogy „tudok valamit, hogy szembesítették Orbán miniszterelnököt bizonyos tényekkel, dokumentumokkal, amelyek meglehetősen kínosak rá nézve, ahhoz, hogy legalábbis ötször megfontolja, hogy teljesíts-e Putyin elnök kérését”.

Kérdésre válaszolva azt még elmondta, hogy látta a dokumentumokat, de többet nem volt hajlandó elárulni. Azért hozzátette: ha beperlik a kijelentéséért, akkor az igazságszolgáltatási folyamatban be tudja bizonyítani, hogy igaza van.

Aztán három nappal később, egy sajtótájékoztatón ultimátumot adott Orbán Viktornak, perelje be, vagy tisztázza magát.

„Ha a miniszterelnök nem perel, azzal beismeri, hogy az oroszok tényleg tudnak az illegális pénzügyeiről, és ezzel zsarolni tudják.”

Gyurcsány ott már kimondta, korrupcióról szóló dokumentumok másolatát látta közvetítőkön keresztül. Majd ismét három nappal később egy hosszú posztot írt, amelyben így fogalmazott:

„Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy amennyiben az általam látott dokumentumok hitelesek, a miniszterelnök súlyosan megsértette a magyar törvényeket és elárulta a hazáját. Nem Magyarország miniszterelnökeként, hanem Oroszország zsarolható ügynökeként tevékenykedik – s a végét ezzel zárta:

„a miniszterelnöknek egyetlen lehetősége maradt, imádkozhat, hogy a dokumentumok ne kerüljenek nyilvánosságra, mert ez nem egyszerűen politikai bukásához, hanem évtizedes börtönbüntetéshez, emberi, morális, politikai megsemmisüléséhez vezet”.

Utána az Indexnek elmondta, nem tesz feljelentést, mert nincsenek a kezében a dokumentumok.

Majd május 1-én a hvg.hu munkatársai megkérdezték tőle, mi van a dokumentummal? Akkor arról beszélt, nehéz megmondani, melyik az a pillanat, mikor nyilvánossághoz és Polt ügyészségéhez kell fordulni, azért nem bánta volna, ha Orbán beperli, mert akkor a bírósággal valóságbizonyítást lehet elrendeltetni, és nem az ügyészséggel áll kapcsolatban:

„Van egy csodavárás is, Istenem, ha egy papírral le lehetne váltani Orbánt, ezt oldja meg a Gyurcsány”

– magyarázta.

Másnap, ismét az ATV Egyenes Beszéd című műsorában újabb részletet árult el: banki papírról van szó, amely „valószínűleg orosz kézben van”, de nem tudja pontosan, mert angolul tárgyaltak. Évekkel ezelőtt, szóban egy magas rangú közvetítőtől, szlovák akcentussal hallotta a történetet először.

A hosszas csöpögtetés után, a történet május 16-án ért csúcspontjára, amikor is a HírTv Egyenesen című műsorába Gyurcsány azt állította, hogy

„Orbán Viktornak van vagy volt svájci bankszámlája, hogy ma van-e, azt nem tudom”,

melyre jelentős összeg, több 100 millió forint érkezett. Az elfogulatlan, objektív, ma már DK-s Kálmán Olga rákérdezett, svájci, illetve szingapúri bankról van-e szó, mire Gyurcsány csak annyit mondott, „jó felé tapogat”. Arra a kérdésre, hogy Putyin elnöktől-e, Gyurcsány többedik nekifutásra azt mondta,

„vagy igen, vagy nem.”

A dokumentumváró közönsége ekkor már sík ideg volt, többen szedálásra szorultak, s az sem segített rajtuk, hogy a Gyurcsány család vélhető nyaralása okán legközelebb csak július elején történt fejlemény az ügyben; 6-án ezt írta a Népszava:

„Megállapodott Gyurcsány Ferenc az Orbán Viktor elleni titkos bizonyítékok áráról. Ha az információk hitelesek, kifizeti a nagyjából 300 millió forintot és nyilvánosságra hozza a papírokat.”

Ismét némi kihagyással, szeptember közepén ugyancsak arról beszélt a Zsúrpubinak adott interjújában, hogy továbbra is a hiteles papírok megszerzéséért dolgozik, s a kérdésre, hogy meghozza-e a Jézuska karácsonyra a dokumentumokat Orbán külföldi bankszámlájáról azt válaszolta, hogy:

„Szeretném, ha már október 23-ra meghozná.”

Aztán snitt, a lufi kipukkadt, s az 56-os forradalom és szabadságharc ünnepe Orbán Viktort ismét kénytelen volt szabadlábon érni, a dokumentumváró (addigra Xanax-függővé vált) közönsége pedig csalódottan hazaballagott.

Ám eltelt négy év, ismét országgyűlési választás előtt állunk, s láss csodát, az ellenzék új messiása, Márki-Zay Péter a DK-tól kapott dokumentummal haknizza épp körbe a szavaira mindig fogadó kész, s köztudottan egyre kevésbé létező médiát. Pardon: tematizálja a közvéleményt. Épp a DK-tól kapott dokumentummal! Nahát… Saját Facebook oldalán így szólt követőihez:

„A kommunizmus legsötétebb időszakát idéző profilozást és megfigyelést folytat a Fidesz.”

Meg így:

„Ezt az anyagot a Demokratikus Koalícióval való egyeztetésen kaptam meg személyesen egy héttel ezelőtt, a „bizalom jegyében”. A Demokratikus Koalíció vezetői ezt az anyagot a Fidesztől kapták meg Dobrev Klára kampányához. Ezek lejárató anyagok személyem ellen. Két dolog látszik ebből: az egyik, hogy a Fidesz ezzel is igyekezett beavatkozni az előválasztásba, és az is, hogy milyen módszerekkel figyelnek meg embereket.”

Olyan fröccsöntött dezsavüt érzek, mert igaz, hogy ez a dokumentum – Gyurcsányéval ellentétben – mondhatni előjáték nélkül került bemutatásra a dokumentumváró közönségének, csak épp egyvalami hiányzik belőle: az információ. Aki átfutja a bő hatvan oldalt, egy cikkgyűjteményt lát, fekete kitakarásokkal. Mert a pártállam, mint tudjuk, így működik. (Gyurcsány)Show must go on. De azért lássuk be: Feri jobban csinálta.

Kiemelt kép: Tóth Gergő