„Hollywood már nem az univerzum központja többé” – vallja Rob Long producer. Mekkora hatása van a filmiparnak az amerikaiak gondolkodásmódjára? Mennyire szoros a viszony Washington és Hollywood között? Miért veszélyes Trumpról könyvet írni? A csapatával Emmy- és Golden Globe-díjakat nyert, a napokban a Danube Institute meghívására Budapesten járt forgatókönyvírót, producert kérdezte a Mandiner!

Rob Long (1965) amerikai forgatókönyvíró és televíziós producer, az American Cinema Foundation elnökségi tagja. A Yale University és az UCLA School of Film, Theater and Television hallgatója volt (jelenleg ott tanít), végzése után a már befutott Cheers tévésorozat forgatókönyvírója, társproducere lett; csapatuk 1992-93-ban két Emmy- és két Golden Globe-díjat kapott. Ekkor kezdett politikai kommentárokat írni a National Review számára, és mindmáig ír a The Spectator és a Commentary magazinnak, Martini Shot néven pedig heti podcast-adása van.

***

Hollywood kívülről egy saját szabályokkal bíró mikrotársadalomnak tűnik az amerikai társadalmon belül. Ön bennfentesként hogyan jellemezné ezt a közösséget?

Nagy különbség van Hollywood különböző korszakai között: más volt régen, más most, és vélhetően megint más arca lesz a közeljövőben.

A múltban ez egy kis, zárt közösség volt, amely a világ minden tájáról bevonzotta a művészeket

– a két világháború közötti időszakban különösen sok magyar származású producer alkotott itt. Hollywood egy mágnes volt, az amerikai filmgyártás pedig elképesztően népszerű és sikeres volt. A mai helyzet az, hogy a filmipar egy globális üzletté vált – Amerikában jelenleg a Squid Game (magyarul: Nyerd meg az életed) a legnépszerűbb televíziós sorozat, egy dél-koreai film, tele ismeretlen színészekkel. Tíz évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna. Amerikát tíz évvel ezelőtt még csak az amerikai filmek érdekelték.

Akkor mi ma Hollywood presztízse a filmiparban?

Hollywood ma az a hely, ahol pénzt lehet gyűjteni, ki lehet járni nagy nézőközönséget ígérő produkciókat, de miután az internet globálisan terjeszti a kulturális termékeket, Hollywood már nem az univerzum központja többé.

A filmeknek hagyományosan nagy kultusza van Amerikában, az amerikai kultúramixben ez a legbefolyásosabb művészeti ág, és ebből fakadóan nagy hatása van az amerikaiak gondolkodásmódjára. Mekkora ez a hatás?

Szerintem egyre kisebb. És úgy gondolom, hogy soha nem volt olyan nagy, mint ahogy azt feltételezni szokták. Nem gondolom, hogy Hollywood olyan nagy mértékben formálta volna az amerikai kultúrát, vagy akár az amerikaiak gondolkodásmódját. Reflektált az amerikai eseményekre, de nem formálta azokat.

Mondok példát: a nagy társadalmi mozgalmakat, mint amilyenek a polgárjogi mozgalom vagy a háborúellenes megmozdulás voltak, Hollywood nem támogatta, mégis erősek lettek. Ha valaki ellenőrizni tudja a kultúrát, később könnyebb dolga lesz a politikai hatalom megszerzésével – ismert ez a mondás. De szerintem ez csak félig igaz, a valóság mindig a művészet előtt halad. Ha a kultúrában nézeteket sulykolnak, ha az alkotók a filmjeikben nézeteket, ideológiákat akarnak közvetíteni, azt nem feltétlenül veszik meg az emberek. Az ‘50-es években az amerikai televíziós műsorok az akkor uralkodó konzervatív családi értékeket tükrözték, mégis, az ezeken felnövő generáció lett a ’60-as évek hippi-nemzedéke; az a nemzedék pedig, amely a ’70-es évek elejének nagyon liberális tévés műsorait nézte, a ’80-as években Ronald Reagan-re szavazott. A film és a média politikai-kulturális hatása tehát nem egyértelmű.

Az emberek többsége nem szereti a direkt üzeneteket; ha megérzik, hogy manipulálják őket, zsigerből ellenállnak.

Miért fizetne az ember a moziban egy olyan filmért, amelyről tudja, hogy azért készítették, hogy átmossa az agyát?

A teljes interjú ITT olvasható.