Berki László hegedűművész, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szimfónia programjának koordinátora és hegedűtanára nyolc nógrádi településen, köztük Ságújfalun tart hegedűórákat általános iskolás diákoknak. Az ezer lakosú községben, a szeretetszolgálat és a Szent Ferenc Szegényei Alapítvány által működtetett Jelenlétházban beszélgetett vele a Magyar Kurír. Ezt a beszélgetést szemlézzük.
A Máltai Szeretetszolgálat Szimfónia programja 2013-ban indult tizenhat helyszínen, azzal a céllal, hogy iskolai problémákkal küzdő, hátrányos helyzetű gyerekek társadalmi beilleszkedését segítse. 2020-ban a Belügyminisztérium és a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság alapfokú zeneoktatási programot hirdetett a Máltai Szimfónia program módszertana alapján. Ennek keretében hatvanhét vidéki településen indultak zenei foglalkozások, ezek közül harmincnégy helyszínen tanítottak a program tanárai.
Berki: Nógrád megyében én kaptam ezt a feladatot, ugyanis önkéntes tanárként már korábban is részt vettem a programban a szeretetszolgálatnál, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Tarnabod, a Máltai Szimfónia program Mekkája nagyon közel van a szívemhez. Itt tíz évvel ezelőtt kezdődött a munka, egy papírhegedűvel. Az elmúlt évtizedben olyannyira beépült a különösen hátrányos helyzetű település életébe a zene, hogy a foglalkozásaink az általános iskola mindennapjainak részévé váltak
A zene születésemtől fogva része volt az életemnek. Négyéves koromtól zenélek, magam is részt vettem hasonló programokban. Hiszem, hogy a Jóisten kegyelméből kaptam a különböző lehetőségeket, ahogyan azt is, hogy zenészcsaládba születtem. Mi olyan gyerekekkel foglalkozunk, akik szegénységben élnek, az életkörülményeik sok egyéb mellett azt sem tették lehetővé, hogy hangszer közelébe kerüljenek. Vannak olyan sorsok, amelyek nagyon érzékenyen érintenek minket. Szocializálni szeretnénk a gyerekeket, közösséget teremteni, megkeresni, kinek hol a helye egy zenekarban.
A célunk, hogy akár országos szinten is zenekart formáljunk a diákokból, és nem csak a tehetségesekből. Legyen sikerélménye mindenkinek, hogy felismerje, mi lehet a szerepe egy közösségben, a társadalomban. Ezáltal neveljük a gyerekeket, a mindennapi életre készítjük fel őket. A foglalkozásokon nem mindig csak a zenéről van szó.
Közvetlen, baráti kapcsolatot alakítunk ki velük, a hangszer remek eszköz ehhez. A fizika vagy a matek tanításán keresztül nem biztos, hogy el tudnánk érni ezt a célt, mert ezek a tantárgyak nem feltétlenül kötik le úgy sok diák figyelmét, mint a zene. Problémás gyerekekkel is találkozunk, akiknek viselkedési zavaraik vannak. Tarnabodon sajnos olyan gyermekekkel is kapcsolatba kerültünk, akik már általános iskolás korukban drogproblémákkal küzdöttek. Mások a prostitúcióval találkoztak már egészen korán. Szomorú példák vannak előttük, de igazi sikertörténetek is. Több hátrányos helyzetű gyereknél is el tudtuk érni, hogy felvételt nyerjenek a miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnáziumba, hegedűtanárok, művészek szeretnének lenni. Tarnabod, Tarnazsadány követendő példa országos szinten. Hálás vagyok, hogy a Felzárkózó települések programban együttműködhettünk olyan szervezetekkel, mint például a Szent Ferenc Szegényei Alapítvány.
Tavaly volt egy problémás gyerek Nagybárkányban. Kiválóan gitározott, de rendkívül fegyelmezetlen volt a tanórákon. Az általános iskola igazgatója szólt, hogy eltanácsolják őt, annyira kezelhetetlen, és nem tanul. A gitározás nagyon fontos volt neki, de ez önmagában kevés. Leültem vele beszélgetni, és elmagyaráztam: „Nem működnek a dolgok úgy, hogy az egyik helyen jó vagy, a másikon rossz. Mit látsz egy gitárostól?
Az egy művészember, aki az eszével, a tehetségével, a szorgalmával keresi a kenyerét, abból tartja el a családját, és alkot, maradandó kulturális értéket hoz létre. Nem viselkedhetsz így, ez nem méltó ahhoz, hogy hangszert fogsz a kezedbe.”
És csodák csodája, a magatartása ettől kezdve megváltozott, az iskolából szóltak, hogy javult a tanulmányi eredménye, nem szemtelenkedik a tanárokkal, és az osztálytársaival is kijön. Arra ösztönözzük a tanítványainkat, hogy próbáljanak szeretettel, megértéssel és empátiával közeledni mindenkihez. Nem lehet mindegyikükből muzsikus, de a zenetanulás révén mindannyiuknak növekedni fognak az esélyeik, hogy helytálljanak az életben.
Mindenhová megpróbálunk elérni. Vannak helyek, ahol kedvezőbbek a szociális a körülmények, de olyan települések is, ahol megrázó állapotok uralkodnak. Én körbeutazhattam a világot, tizennégyezer ember előtt koncerteztem, a legnagyobb zenekarokkal játszhattam együtt. Hálát adok a Jóistennek mindezért, ő mutatta az utat, hogy merre menjek.
Amit a Jóistentől kaptam, tehetséget, lehetőséget, azt valamilyen módon vissza kell adnom másoknak.
A legjobb módja ennek, ha gyerekekkel foglalkozom, és átadom nekik a tudásomat. Ajándék számomra, hogy Nógrád megyében már második éve én koordinálhatom a Máltai Szimfónia program helyszíneit. Az első évre rányomta a bélyegét a Covid-járvány, de remélem, a jövőben egyre több gyereket tudunk majd megérinteni a zene gyönyörűségével.
Forrás, teljes cikk és képek: Magyar Kurír