Cseke Péter rendezi a Zsuffa Tünde–Lezsák Sándor–Szikora Róbert szerzőtrió által jegyzett, Az Ég tartja a Földet – Erzsébet, a szerelem szentje című musicalt, amelyet április 8-án és 9-én láthatunk először a budapesti Erkel Színházban.
Cseke Péter Kossuth-díjas színművész, a Kecskeméti Nemzeti Színház igazgatója azzal kezdte az első sajtónyilvános olvasópróbát:
„A Jóisten áldása körülöleli ezt a vállalkozást”, a tavaly tavasszal elkezdődött közös munkát.
A Vasárnapnak adott interjúban elmondta: „azt érzem és azt érzékeltem végig, hogy nem véletlenül dolgoztunk ilyen harmóniában. Nyilvánvalóan ezt a téma is adja, hiszen egy olyan szentről beszélünk, egy olyan szentről gondolkodtunk, egy olyan szentet akarunk az előadásunkkal középpontba állítani, aki meghatározó „jelensége”, csillaga volt a 800 évvel ezelőtti Magyarországnak. Úgy gondolom, hogy ma is nagyon sok szent van. Ebben a pandémiás helyzetben különösen sok szentet látok, aki önfeláldozóan, még talán a saját életét is feláldozza, hogy másokon segíteni tudjon. Ezt a példát állítja elénk Szent Erzsébet is, aki egészen fiatal gyerekkorától kezdve csempészte ki az ételeket a szegényeknek.”
Forrás: OSZK Digitális Archívum
Hogy juthat el oda egy kisgyermek, ráadásul egy királylány, hogy a szegények segítése lesz a fő gondja? És ugyanígy tud élni, amikor felnőtt lány, amikor feleség, amikor anya és amikor özvegy lesz. Megmarad benne ez a csodálatos belső:
önmagamat átadom és másokért próbálok tenni, élni.
Nagyon boldog vagyok, hogy Magyarország legjobb színészeit, szereplőit sikerült kiválogatnunk erre a darabra.
Lezsák Sándor, Zsuffa Tünde, Szikora Róbert a sajtótájékoztatón/Forrás: vasarnap.hu/Szennyes Krisztián
Arra a kérdésre: mennyit tud a sikerhez hozzáadni, ha a csapat egy irányba néz, ugyanazzal a szeretettel dolgoznak a közös ügyön? – így felelt: „Ez nagyon nagy dolog, főleg, ha ez már eleve így indul. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha eleinte különböző irányokba húz is el az az evező egy hajóból, egy idő után mégis egy irányba fog húzni. Viszont mi most kezdettől egy irányba húztunk, azonos volt a gondolatunk.
A nagyságra törekedtünk, és szerintem művészettel a nagyságra törekvés nélkül nem érdemes foglalkozni. Csak a legmagasabbat érdemes megfogni, és azt a célt látni magunk előtt.”
Forrás, teljes cikk: vasarnap.hu
