Sok minden elmaradt kis hazánkban, aminek meg kellett volna történnie. Ezek között máig ható a rendszerváltás utáni igazságtétel, a volt kommunista csókosok kipenderítése a politikai életből, vagy éppen az alattomban szerzett vagyonuk eredetének vizsgálata. De elmaradt a felelősségre vonás az egyházüldözők, a kommunista rendőrállam működtetői, de még a sajtó kompromittálódott csahosai esetében is.
A Civil Igazságtételi Bizottság éppen azért alakult meg, hogy ezeket a hiátusokat pótolja. Munkájuknak, az általuk feltárt bűnöknek ugyan jogi következményei (már) nem lehetnek, de talán erkölcsi elégtételt nyújthatnak. Legutóbb Fricz Tamás politológus ismertette kutatási eredményeit, melyek éppen arról szóltak, miért maradt el az igazságtétel és ennek milyen, ma is érezhető következményeit szenvedi a magyar társadalom.
Portálunk a politológussal folytatott beszélgetésben arra a kérdésre kereste a választ, hogyan lehetséges, hogy ennek a lépésnek az elmaradása ellenére Magyarország megmaradt demokratikus, normális társadalomként, míg például a németeknél (ahol a volt NDK vadkommunista rendszerét működtetőket és kiszolgálóikat félre állították) lassan megszűnik a normalitás, ahogy a plurális sajtó már majdnem el is tűnt, ahol véleményük miatt éppúgy üldözik a „másként gondolkodókat”, mint tették azt nálunk a szocializmus idején.
