Aiszkhülosz óta tudjuk, hogy a háború első áldozata az igazság. A két nagyhatalom ukrajnai proxy háborúja nem csak a terepen, hanem a kommunikációs térben is folyik, s utóbbi nem a biztonsági/befolyási övezet megnyeréséért harcol, hanem a lelkekért. A végső cél azonban ugyanaz, csak míg a katona fegyverrel, addig a sajtó szóval küzd a világ újrafelosztásáért. Vagy ellene.
A nyelvi/kommunikációs háború manapság jár csak igazán csúcsra, s ember legyen a talpán, aki képes kiszűrni a narratívákból a hírt, azok összefüggéseiből pedig a lehető legközelebb kerülni a valósághoz. Oroszország letiltotta a Facebookot, Putyin a hazugságok birodalmának nevezte a Nyugatot. A Nyugat – így az Európai Unión belül hazánk is – elérhetetlenné tette lakossága számára többek között az orosz állami adót, a Russia Todayt, mondván, az csak orosz propaganda. Így kénytelenek vagyunk az ukrán és a nyugati propagandára hírekre hagyatkozni. Mert azok igazak. Ezt mondják legalábbis azok a „független” és „objektív” médiumok, akik totális szereptévesztésükben szeretnek magukra az abszolút igazság kizárólagos birtokosaként hivatkozni. Aki kételkedik az állításomban, nézze vissza bármely Kormányinfó kérdésszekcióját. Megjegyzem, a vélt státuszuknak névválasztásaikkal is igyekeznek nyomatékot adni, s az olvasót már azelőtt megnyerni, mielőtt az rákattintott volna akármelyik cikkükre. Hát ki ne hinne egy Qubit vagy Lakmusz – a 444 kistestvérei – elnevezésű portálnak?
Ám olykor homokszem kerül a gépezetbe, s a nyájas olvasó elbizonytalanodik. Hogy miért? Fussuk át Lovász Sándor Áron gyűjtését!
A Kígyó-sziget védelmezői hősi halált haltak. (Index)
Ja, NEM is haltak meg. (Portfolio)
Magyar felségjelzésű repülőgép szállít fegyvert Ukrajnába. (HVG)
Ja, NEM magyar repülőgép volt! (BalFakeNews)
Kijev szelleme. Kijev felett ukrán vadászgép nyírja az oroszokat. (Portfolio)
Ja, NEM, csak egy videójátékból másolt digitális jelenet. Az egész hazugság. (Híradó)
Áthajtott az orosz tank egy ukrán személyautón. (Blikk)
Ja, NEM, bocsi, ukrán tank volt.
Súlyosan megrongálódott a kijevi holokauszt emlékmű (maga Zelenszkij jelentette be). (444)
Ó, NEM, várjunk csak, sértetlen. (Hetek)
Románia felől csak biometrikus útlevéllel lehet Magyarországra jönni.
Ez a hír már akkor SEM volt igaz, amikor a 444 lehozta. (BalFakeNews)
Lángokban áll az ukrán atomerőmű. (Index)
Vagyis, ööö, az atomerőmű melletti melléképületben ütött ki a tűz.
Megölték az egyik vezető csecsen hadurat. (Portfolio)
Ja, NEM halt meg. A közösségi médiában jelentkezett be a halottnak hitt csecsen hadúr. (Mandiner)
A helyzet az, hogy egyetlen propagandában sem szabad vakon bízni, s az ember még akkor is fatális megvezetésnek lehet kitéve, ha több forrásból tájékozódik.
Különösen igaz ez háborús helyzetben, amikor valamennyi részvevőnek érdekében áll hazudni. Csakhogy – biztos, ami biztos – nem hagynak bennünket több forrásból tájékozódni.
Te csak ne gondolkodj, majd mi készre csomagoljuk neked az általunk kívánatosnak tartott narratívát!
Így aztán mindenkinek a „saját” propagandáját kell hallgatnia és magáénak éreznie, akkor is, ha berzenkedik a faék egyszerűségű magyarázatoktól, amelyek szerint Putyin egy velejéig gonosz, bomlott elméjű diktátor, aki nyomorgatja a népét és gyilkolja az ártatlan ukránokat. A hős Nyugat pedig, az igazság és demokrácia bajnokaként, mindezt nem hagyhatja szó nélkül.
De van itt egy még érdekesebb szösszenet, amely még azokat is zavarba hozhatja, akik a nyugati/ukrán propaganda elkötelezett hívei. Mert mi történik akkor, ha egy volt UKRÁN miniszterelnök, Mikola Azarov szólal meg és mond ezt-azt a nem létező katonai laborokról, amelyeket – miután nem léteznek – az USA sem támogathatott? No meg a tényellenőrök is megállapították, hogy Ukrajnában nincsenek amerikaiak által pénzelt titkos laborok!
Mikola Azarov posztjának fordítása gépi, így messze nem tökéletes, de a szöveg ezzel együtt is koherens és érthető:
„2005-ben, a „narancsforradalomnak” nevezett kormánypuccs után Ukrajna banánköztársasággá változott, az Egyesült Államok vezetésével bábállammá. Az amerikaiak kinevezték elnöküket – Viktor Yuscsenkót, akit 5 éve készülnek Ukrajna vezetői posztjára, és Yulia Tymosenko miniszterelnököt.
2005. augusztus 29-én megállapodást írtak alá az ukrán egészségügyi minisztérium és az amerikai védelmi minisztérium között. E megállapodás szerint Ukrajna területén biológiai laboratóriumokat hoznak létre hatóságai, amelyek kutatást végeznek programjaikról. Titkos volt a megállapodás, titkosították az ukrán miniszteri kabinetiroda laboratóriumok létrehozására vonatkozó engedélyét is.
2010-ig voltunk és fogalmunk sem volt arról, hogy ilyen laboratóriumok működnek. Akik tudtak erről, azokat összekapcsolták a titoktartásról szóló előfizetéssel. Természetesen a közvélemény és a média semmit sem tudott.
2010-ben megváltozott a hatalom. Új elnököt választottak, új kormányt neveztek ki.
Nyár közepén kaptam egy tájékoztató levelet az ukrán egészségügyi minisztériumtól, amelyben a miniszter azt mondta, hogy ilyen biológiai laboratóriumok működnek az országban, az amerikai védelmi minisztérium finanszírozza, de részben mi mind hát vigyük magunkkal. a lépcső. A miniszter megkérdezte, mit tegyen: továbbra is kell pénzt osztani ezeknek a laboratóriumoknak, vagy sem.
Meglepődtem, miután elolvastam ezt a levelet. Nekem már feldolgozták a leveleket, melyekre a jogi osztály következtetését alkalmazták, hogy Ukrajna alkotmányával összhangban más állam katonai egységeinek megtalálása az ország területén lehetetlen anélkül, hogy különleges döntéseket kapna a Legfelsőbb Tanács.
Miután elolvastam ezt a dolgozatot, rájöttem, hogy néhány döntést meg kellett hozni. De milyen alapon? Ezért felkérést küldtünk az egészségügyi minisztériumhoz azzal a kéréssel, hogy derítsük ki, milyen kutatásokat végeznek ott, és miért van szükség ezekre a laboratóriumokra. Elkezdődött a bürokratikus összejövetel. Ezeket a laboratóriumokat őrizték, az egészségügyi minisztériumból senkit nem engedtek oda, semmit nem mondtak nekik. Több hónapja tárgyalunk az amerikai nagykövetséggel ebben a témában.
Majd arra kényszerültem, hogy az amerikai kormányhoz forduljak egy levélben, hogy ha nem engedik átnézni ezeket a laboratóriumokat és megmutatni az összes anyagot, kénytelenek leszünk megkérdőjelezni a tűzszünetet. a fiatalok egyetértései. Ez az egész levelezés elég sokáig tartott.
Végre meglátogathattuk ezeket a laboratóriumokat, az Egészségügyi Minisztérium és tudományos intézményeink szakemberei jártak ott, és jelentést nyújtottak be a kormánynak. A jelentés lényege az volt, hogy ezek a laboratóriumok a legjobbakért és a legrosszabbak ellen dolgoznak. De hogy pontosan mit keresnek ott, senki sem kívánta megmagyarázni. Ezek a jutalékok nem mutattak semmit, kivéve a folyosókat és a légtisztító rendszereket, a szellőztetést és egyéb másodlagos cikkeket. Az ott végzett tanulmányok lényegét soha nem magyarázták meg.
A Laboratóriumok arra hivatkoztak, hogy a megállapodás megtiltotta, hogy a kutatás eredményeit bárkinek nyilvánosságra hozzák, kivéve az amerikai védelmi minisztérium képviselőit. Még arra a kifejezésre is emlékszem: „Ezek az eredmények mind az amerikai védelmi minisztérium tulajdona, és nem tartoznak nyilatkozathoz a lakóhelyük szerinti országban. „Ez még jobban betalált, és 2013-ban nyár végén küldtünk egy kategorikus levelet az amerikai oldalnak, hogy 2014 óta megszűnt a megállapodás, és 2014. január 1-ig minden vagyonukat össze kell szedniük és a sajátomat kell költeniük keresd bárhol de nem Ukrajna területén.
A motiváció nagyon egyszerű: két éves levelezés alatt abszolút nem kaptunk információt ezeknek a laboratóriumoknak a tevékenységéről. És akkor van egy híres államcsíny, jön a bábkormány, amelyik már nem tesz fel ilyen kérdéseket. Az én időmben ezek a laborok 5 vagy 6 évesek voltak, most 30 körül van.”
A kérdésre tehát, hogy a szabad világ átlagembere dönthet-e ma arról, milyen hírt fogyasszon, a válasz egyértelműen nemleges. De szerencsére mi itt, Közép-Kelet-Európában igen jól elsajátítottuk a sorok közötti olvasás képességét. És ez most előnyünkre válik. Aki tisztábban lát, kevesebb meglepetés éri.
Kiemelt kép: Shutterstock