„Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” – kérte Márki-Zay Péter a választások éjszakáján a Mindenhatót, következetesen tartva magát azon narratívához, miszerint ő az ártatlan Messiás, akit most a tudatlan, idióta nép a gonosz ikszeivel keresztre feszített. A hasonlat persze annyiban mindenképp stimmel, hogy a legsötétebb éjszakán Márki-Zay Pétert is egyedül hagyták és megtagadták „barátai”, ahelyett, hogy becsülettel virrasztottak volna vele a nehéz órákban.

Így kezdete írását a vasarnap.hu portálon Francesca Rivafinoli, amelyet mi is közre adunk.

„2-3 millió hülyével nincs mit kezdeni, ez az ő országuk”, „Vagy kéttucat analfabéta szavazónak segítettem behúzni az ikszet a Fideszre”, „Elkeserítően mély a sötétség” – fogalmazták meg ugyanazt a gondolatot némileg kevésbé biblikus formában az ellenzéki értelmiség bölcs tagjai: síkhülye a nép.

Nos, azt szeretném mondani tisztelettel és barátsággal, hogy ez így, ebben a formában pontosan az az út, amelyik a 2026. évi kétharmados Fidesz-győzelemhez vezet. Attól pedig őszintén megkímélném jobb sorsra érdemes ellenzéki cimboráimat, úgyhogy segítenék néhány kínzó kérdés helyes megválaszolásában.

Egy: Honnan jött elő ennyi fideszes?!?

Azok a fideszesek bizony (jórészt) mindig is itt voltak. Írogatnak például értelmes, higgadt, tárgyszerű kommenteket, hozzászólnak ellenzéki felvetésekhez mindenféle Facebook-oldalakon – csakhogy azonmód eliminálják őket. Márki-Zay „Szeretemország” Pétertől Dobrev „Demokrata” Kláráig, Perintfalvi „A szabadság a legfontosabb” Ritától Péterfy „Befogadó” Gergelyig úgy vágja ki mindegyik a maga portáljáról az ellenvéleményen lévő látogatót, hogy csak úgy nyekken. Kivéve, ha egy-egy kormánypárti látogató trágár módon gyalázkodik, mert az ő hozzászólását akár még be is keretezik, mondván, íme, ez és ennyi a kereszténydemokrácia. Míg az „illiberális” kormánytagok bejegyzései alatt ott tobzódhat éjjel-nappal bármely ellenzéki, a „demokraták” bezárkóznak jó vastag véleménybuborékjukba, amely így csupán az offline választásokkor pukkan ki, igen fájdalmasan.

Talán vissza kéne venni a cenzúrából, talán el kellene kezdeni tisztelettudóan, érvelve vitatkozni a kormánypárti kisemberrel, máris sikerülne valamit megérteni abból, hogy mire bukik a magyar választó, és mire nem.

De ott vannak ám a fideszesek a munkahelyeken is, csak hallgatnak. Miközben a meggyökeresedett tévhit szerint az ellenzéki szavazók vannak megfélemlítve ebben az országban, s ezért ők még anonim módon se merik bevallani a közvélemény-kutatóknak, hogy jobbikosok vagy dékások, a magamfajta szolid konzervatív értelmiségi valósága az, hogy a balos kollégák a menzán fröcsögve szidják az agyhalott fideszeseket, aminek hallatára a frissen érkező fideszes kolléga inkább csöndben megbújik. És ott is marad, benne az inkognitóban. Hogy helyes magatartás-e ez vagy sem, az más kérdés, de ha eggyel kisebb szájjal óegygéznének a hangadók a különféle társaságokban, talán nagyobb valószínűséggel comingoutolnának a környezetükben élő kormánypárti szavazók.

Kettő: Mitől ilyen aberráltak ezek, hogy képesek „Magyarország ezeréves történelmének legkorruptabb kormányára” szavazni?

Lehet, hogy amerikai agytrösztök irodáiban jó ötletnek tűnik a korrupció problémájára felépíteni a kampányt, Magyarországon azonban vagyunk néhány millióan, akik sose vezettünk országot, és így hiába meggyőződésünk, hogy mi szentéletűként lebegnénk a politika mocskos világa felett, ebben sose lehetünk egészen biztosak. Ezért helyesebbnek látjuk aszerint megítélni a képviselőjelölteket, hogy minden esetleges mutyi és suskus mellett és ellenére mit tesznek le az asztalra. Ha pedig egy kormány valóban úgy tudna az univerzum legkorruptabb kormánya lenni, hogy közben a választópolgár családjának összes generációja (végzettségtől és életállapottól függetlenül) szignifikánsan jobban él és jobban érzi magát, mint az adott kormány ténykedése előtt, ráadásul a tágabb környezetében is folyamatos építkezést és fejlődést lát, akkor az a kormány bizony korszakos zseni. Ettől függetlenül a választópolgár készségesen leváltaná őket egy soha semmit le nem nyúló zseni kormányra – ha látna felsejleni efféle alternatívát. Ilyen alternatívának viszont nehezen tekinthető az a potenciálisan korrupt, de legalább mérhetetlenül tehetségtelen konglomerátum, amely arra nem képes 6+1 párti összefogással, hogy nyomokban a magyar nyelvtan szabályainak megfelelő mondatokkal mozgósítsa sms-ben az országot („A szükség rád van!” szöveg, például nem tűnik túl meggyőzőnek). Első körben meg lehetne próbálni húsz százalékkal csökkenteni az orbánozást, hátha az így keletkező űrt idővel elkezdi betölteni némi kreativitás.

S végül három: A tájékozatlanság az oka mindennek, a balga fideszesek nincsenek birtokában a megfelelő információknak!!!4!

Attól tartok, ennek épp az ellenkezője igaz: a Fidesz szavazóinak túlnyomó többsége épp azért szavaz úgy, ahogy, mert vannak információi. Ha az ellenzék de facto vezére belengeti, hogy kormányra kerülésük esetén földönfutóvá tennék a nemkívánatos jobboldali értelmiségieket, akkor a történelmi ismeretekkel rendelkező és esetleg saját felmenőinek sorsával is tisztában lévő szavazó azonnal kapcsol, hogy na, ezekre a bolsikra tuti nem voksolunk. Amikor a konzervatív családban felnőtt liberális fiatal kikerül 1-2 évre a nyugat-európai multikulti sűrűjébe és megtapasztalja a szép elképzelések mögötti rögvalóságot, olyan fideszesként tér vissza hazájába, hogy a rokonság álla leszakad. Amikor a tyúkokkal kelő gazda azt látja a hírekben (simán van egyébként nála internet az úgynevezett Mucsán, jobb sávszélességgel, mint egynémely német városban), szóval, amikor a tyúkokkal kelő gazda azt látja a hírekben, hogy az egyik politikai oldal a freeSZFE-s diákok workshopjaival van elfoglalva, a másik pedig a gázolaj árával, akkor a saját mindennapjait tekintve utóbbira jobban tud rezonálni. Ez van. Le lehet emiatt hurrogni, mert csupán a mindennapi élelmiszerünket termeli meg fáradságos munkával, nem pedig valamely Eszme harcosaként váltja meg az Emberiséget Belpesten, politikailag azonban kifizetődőbb lenne levenni a nagy arcot és megkísérelni megérteni a prioritásait. Már ha nem csupán üres szólam volt a kampányban, hogy „a hatalom a népé”.

Így elsőre ennyit. Ha ezt a három pontot sikerül abszolválni, örömmel segítek még, ezen ne múljék – mindannyian előbbre lennénk egy üdítően új, intellektuálisan versenyképes magyar ellenzékkel. Hajrá!

Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu