Megtudjuk valaha, hogy pontosan mi és hogyan történt Bucsában? Kérdéses. A közeljövőben bizonyára sokat hallunk még a Kijev elővárosában elkövetettekről, a kegyetlen gyilkosságokról, végső narratíva is születik majd, de csak remélhetjük, hogy fedni fogja a valóságot.

Amit biztosan kijelenthetünk, hogy a felvételeken látható, úttest mellett heverő, temetetlen, civil ruhás halottak számos megválaszolatlan kérdést vetnek fel. Figyelemreméltó, hogy az angol nyelvű Wikipédia máris terjedelmes szócikkben tájékoztat egy olyan háborús bűncselekményről, amelynek az érdemi kivizsgálása gyakorlatilag még el sem kezdődött.

„A bucsai mészárlásban orosz fegyveres erők gyilkoltak meg civileket az ukrán Bucsa városért folytatott harc és annak elfoglalása során, az ukrajnai orosz invázió közepette. A mészárlásról készült fénykép- és videóanyag 2022. április 1-jén jelent meg, miután az orosz erők kivonultak a városból. A polgármester szerint a város több mint 300 lakosát találták holtan. Ukrajna felkérte a Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC), hogy vizsgálja ki a Bucsában történteket az invázióval kapcsolatos folyamatban lévő vizsgálata keretében. Az orosz hatóságok tagadták, hogy bármiféle jogsértést követtek volna el, és a holttestekről készült felvételeket és fényképeket provokációnak vagy az ukrán hatóságok színpadi előadásának minősítették. Ezeket a cáfolatokat a Bellingcat, a Deutsche Welle, a The Economist, a BBC és a The New York Times cáfolta.”

Nem tudom, érezzük-e a szöveg abszurditását, miszerint tényként tájékoztat a gyilkosságok elkövetőinek kilétéről, majd arról, hogy a vizsgálat még folyamatban van. De hasonlóképp komolyan vehető, amikor neves liberális sajtótermékek cáfolják a cáfolatokat, hogy a kronológiai sorrendet már ne is említsem.

Mit tudunk biztosan?

Hogy nem voltunk jelen. Szerencsére. Ez tudjuk biztosan. És tudjuk még azt is, hogy az információs és dezinformációs zuhatag egyik fél részéről sem elfogulatlan. Sem az oroszoktól, sem az ukránoktól, de igaz ez a többi érdekelt félre is. Nagyhatalmak harca ez, s miután az egymásnak feszülő erők a világ újrafelosztásáért küzdenek, az érdemi megszólalók egyike sem elfogulatlan. Mindenki tartozik valahová, érdekei befolyásolják – az átlagembert még az érzelmei is –, álláspontját üléspontja határozza meg; kivéve talán a mi ellenzékünkét. Bár ezt képzeletben máris visszavontam, döglött oroszlánon tényleg ne élcelődjünk.

Bucsáról és az ott történtekről azt tudjuk, amit a híradásokból tudunk.

Az ukránok szerint az orosz katonák bestiális módon jártak el, amikor civileket, köztük időseket, nőket, gyerekeket végeztek ki. Már meg is találták a felelőst, Azatbek Omurbekov orosz alezredes személyében, aki a régiót megszálló 64. Különleges Gépiesített Lövészdandárt vezeti.

Képernyőfotó

Az orosz hadügyminisztérium visszautasította a civil-gyilkosság vádját, a fotókat és videókat a kijevi rezsim provokációjának minősítette, mondván, azok épp annyira a nyugati média számára készültek, mint a mariopuli szülőotthonnál vagy más városokban megrendezett jelenetek. Az oroszok hangsúlyozták, hogy fegyveres erőik még március 30-án kiürítették Bucsát, 31-én pedig a város polgármestere, Anatolij Fedoruk, aki ezt videóüzenetben megerősítette, nem tett említést az utcán összekötözött kézzel agyonlőtt helyiekről. A „bűncselekmények bizonyítékai” csak a negyedik napon jelentek meg, amikor az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) tisztjei megérkeztek a városba.

A helyzet az, hogy valójában semmit sem tudunk, még az áldozatokról sem. Nem tudjuk, kik ők, hogyan, hol és mikor haltak meg.

Cui prodest?

Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész így vélekedik a bucsai helyzetről:

„A hír és a videó nyomán a narratíva egyre inkább a tömegsírokat kezdte el a középpontba helyezni. Ez a megoldás, a takaróba vagy fekete műanyag zsákokba burkolt holttestek látványa tagadhatatlanul brutális. Azonban sajnos a háború okozta tömeges halál jelentette járványveszély miatt a tömegsírok ugyanígy jelenthetnek szükségtemetéseket, mint tényleges népirtást. Mint annyi esetben, itt is a pontos részletek ismerete segítene a konkrét felelős megállapításában, azonban erre jelen háborús helyzetben és pszichózisban esély sincs. Természetesen előfordulhat, hogy megváltozott az orosz hadsereg a hadjárat elején tanúsított – a lakosság kímélésére irányuló – viselkedése, akár az elszenvedett veszteségek, akár egy felsőbb utasítás hatására. És az is ugyanúgy elképzelhető sajnos, hogy Bucsa ártatlan lakói egy önmagából kivetkőzött gyilkos áldozataivá váltak minden ok nélkül. Egy dolgot azonban semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ez a háború a közvélemény támogatásának megnyeréséért is folyik, a területek elfoglalásának célján túl. És ahogy a mondás tartja, szerelemben és háborúban mindent szabad. Mondjon bármit is erről a nemzetközi jog.”

Az ítélettel érdemes tehát megvárni a vizsgálatok végét, s ha beazonosítható az elkövetők személye, ha bizonyítható a háborús bűncselekmény, akkor levonni a megfelelő következtetéseket. A dolgok jelen állása szerint ugyanis bárki elkövethette/megrendezhette ezeket a rémtetteket; oroszok, ukránok, idegenből verbuvált zsoldosok akármelyik fél oldalán, vagy felfegyverzett civilek. Bárki.

Kiemelt kép: Facebook