A Biden-adminisztráció minél tovább húzza az ukrajnai háborút, és minél inkább hozzásegíti az ukrán fegyveres erőket taktikai győzelmek eléréséhez, annál nagyobb az esélye, hogy Putyin az orosz nukleáris arzenálhoz nyúl – írja David Pyne a The National Interesten megjelent cikkében.
Számos köztiszteletben álló nemzetbiztonsági szakember – köztük Graham Allison volt védelmi miniszter-helyettes, William Burns, a CIA igazgatója, és Avril Haines, a nemzeti hírszerzés igazgatója – kongatja a vészharangot, hogy a Biden-adminisztráció be nem jelentett proxyháborút vív Oroszország ellen, és ez jelentősen növeli annak az esélyét, hogy Putyin taktikai atomfegyverek használatához folyamodik Ukrajnában.
Fotó: David T. Pyne Facebook oldala
Allison úgy becsülte, ha az ukrán fegyveres erők sikeresen visszafoglalják az oroszok által birtokolt ukrán területek jelentős részét, körülbelül 75 százalékra nő annak az esélye, hogy Putyin a taktikai nukleáris fegyverekhez nyúl. Burns és Haines a maguk részéről arra figyelmeztettek, hogy Putyin élhet a nukleáris lehetőséggel, ha az orosz katonai erők eredményei lényegesen elmaradnak a kitűzött céloktól, vagy felmerül a vereség lehetősége. Tekintettel arra, hogy a Biden-kormányzat bevallott célja Ukrajna felfegyverzésével az, hogy Oroszország elveszítse a háborút, úgy tűnik, az USA politikája növeli annak a kockázatát, hogy Putyin nukleáris szintre emelje a tétet.
Joe Biden a közelmúltban elismerte, hogy kormánya politikája miatt Putyinnak nem maradt életképes arcmentő kilépési stratégiája, és megpróbál ezen változtatni. Mondanunk sem kell, hogy egy nukleáris háború az Egyesült Államok és a NATO politikájának kolosszális kudarcát jelentené, amely politika lényegében
Ukrajnának több milliárd dollárnyi katonai segítség „biankó csekkjét” nyújtotta eddig azért, hogy az ukránok örökös háborút vívjanak Oroszországgal.
Miután Oroszország a múlt hónap elején kivonult Észak- és Északkelet-Ukrajnából, számos katonai elemző azt jósolta, hogy Putyin megpróbál majd katonai győzelmet aratni a donbászi csatában, majd tűzszünetet hirdet és befejezi a háborút a május 9-i orosz győzelem napi felvonulás előtt.
Az orosz hadsereg azonban nem tartotta magát a jósolt határidőhöz; Putyin a győzelem napi beszédében nem üzent hadat Ukrajnának, és nem mozgósította az orosz hadiipart, sem a közel kétmillió tartalékosát. Bár továbbra is valószínű, hogy az orosz elnök korlátozott katonai mozgósítást fog végrehajtani katonai céljainak elérése érdekében – ideértve a kelet-ukrajnai Donbász régió többi részének elfoglalását –, ha sikerrel jár, további offenzívára utasíthatja a hadsereget a Fekete-tenger partvidékén, megcélozva a legfontosabb ukrán kikötővárost, Odesszát is. Ez közvetlenül kapcsolná össze Oroszországot az oroszok által támogatott Dnyeszteren túli szeparatista köztársasággal Kelet-Moldovában, legalábbis egy orosz tábornok által nemrégiben nyilvánosságra hozott terv szerint.
Miután Ukrajna a múlt hónapban ismét elutasította Oroszország békeajánlatát, Putyin a jelek szerint visszatért a „B-tervhez” és most a Krímmel határos Herszon megye annektálására készül, még a háború vége előtt. Valójában Herszon Oroszország által kinevezett vezetője már petíciót is benyújtott az anyaországgal való egyesülésért, amit egy népszavazás kiírásának kérésével igyekezett legitimálni. Korábbi jelentések szerint Oroszország hasonló stratégiát kíván folytatni a Donbászban.
De vajon mi lenne Putyin reakciója, ha Herszont vagy a Donbászt az ukránoknak egy ellentámadás során sikerülne visszafoglalniuk?
Ilyen körülmények között taktikai atomfegyverekhez nyúlhat az arcvesztés helyett, márpedig ha orosz terület – a második világháború óta először – idegen megszállás alá kerülne, az bizony jókora arcvesztés lenne.
Az amerikai hírszerzés egyik magas rangú tisztviselője azt feltételezte, hogy Valerij Geraszimov tábornok, az Orosz Fegyveres Erők vezérkarának főnöke a közelmúltban felkereste az orosz csapatokat Ukrajnában, hogy tájékoztassa az orosz tábornokokat a nukleáris fegyverek lehetséges jövőbeni használatáról. Az orosz katonai doktrínának megfelelően – „eszkalálni a de-eszkaláció érdekében” – Putyin engedélyezheti taktikai atomfegyverek alkalmazását Ukrajnában, mintegy demonstrációként.
Oroszország már eddig is számos, kettős felhasználású nukleáris célba juttató rendszert alkalmazott – például a 9K720 Iskander-M rövid hatótávolságú ballisztikus rakétát (SRBM), a Kh-47M2 Kinzhal hiperszonikus légi indító ballisztikus rakétát (ALBM), a 3M-54 Kalibr cirkálórakétát, Kh-101 Raduga légi indítású cirkálórakéta, 2S7 Pion 203 mm-es önjáró tüzérség és 2S4 Tyulpan 240 mm-es önjáró nehéz aknavetőt – ukrán célpontok támadására. Így nagyon is lehetséges, hogy Oroszország előkészületeket tesz taktikai atomfegyvereinek alkalmazására anélkül, hogy előzetesen figyelmeztetné az Egyesült Államokat vagy a NATO-t, nem beszélve az ukrán vezetésről.
Eközben, amint azt Peter Pry megfigyelte, az orosz stratégiai nukleáris erők február 27-e óta magas készültségben és „különleges harci szolgálatban” állnak – ami az Egyesült Államokon belüli DEFCON 2-nek vagy DEFCON 3-nak felel meg. Így Oroszország néhány percen belül elindíthatja az összes interkontinentális ballisztikus rakétáját abban a valószínűtlen esetben, ha az USA korlátozott nukleáris megtorló csapással válaszolna Oroszországnak.
Míg Biden nyilvánosan azt sugallta, hogy Putyin blöfföl, amikor atomfegyverek bevetésével fenyegetőzik, úgy tűnik, egyre hitelesebbnek tartja ezeket a fenyegetéseket, mivel az orosz megszállás óta az USA először emelte meg saját nukleáris riasztási státuszát.
Az Egyesült Államok mindkét E-6B Mercury TACAMO-Looking Glass repülőgépe már a levegőben van, valamint az ország légi stratégiai parancsnoki gépe is; ezek nukleáris kilövési parancsok továbbítására használhatók, ha Biden engedélyezné atomfegyverek bevetését Oroszország ellen, vagy az Egyesült Államok Stratégiai Parancsnokságának Globális Műveleti Központja megsemmisülne, esetleg egyéb okból válna cselekvőképtelenné.
Találgatások arról, vajon Putyin miként alkalmazhat atomfegyvert Ukrajnában
Az egyik lehetőség az, hogy Oroszország alacsony hatósugarú nukleáris elektromágneses impulzusos (EMP) robbantásokat hajt végre Kijev felett, leállítva valamennyi elektronikus berendezést, a kommunikációt és a szállítást. Bár nem ölnek meg közvetlenül civileket, egy ilyen nukleáris EMP-támadás – érthető okokból – mégis humanitárius katasztrófát váltana ki.
Oroszország becslések szerint 2500 EMP-fegyvere közül egyet vagy többet is bevethet a donbászi régió lakatlan területén, hogy megtörje az ukrán katonai ellenállást. Ha Ukrajna nem hajlandó megadni magát a nukleáris támadások után, Putyin azzal fenyegetőzhet, hogy atomarzenálját egy nagy ukrán város egy részének vagy egészének fizikai megsemmisítésére használja – ahogyan az Egyesült Államok tette Hirosimával és Nagaszakival a második világháború idején –, amennyiben nem kapitulálnak villámgyorsan az orosz feltételek szerint.
De hogyan reagálhat a NATO egy Ukrajnát ért nukleáris csapásra?
Tekintettel arra, hogy Ukrajna nem NATO-tagország, az V. cikkben foglalt kollektív védelemre vonatkozó követelésre nem lehet hivatkozni, de még ha tag is lenne, mind a harminc NATO-tagországnak meg kellene szavaznia az Oroszország elleni közvetlen katonai fellépést. De ez nagyon valószínűtlen lenne, mert a NATO attól tartana, hogy Oroszország a tagországain torolhatja meg, vagy az eszkaláció akár még az Egyesült Államok / NATO és az Orosz Föderáció közötti teljes körű atomháborúig fokozódhat.
Ezért az, hogy Oroszország taktikai atomfegyvereket használ Ukrajnában, messze nem egyesíti a NATO-t az Oroszország elleni közvetlen katonai válasz ügyében, sőt, ellenkező hatást válthat ki, és további megosztottságot eredményezhet, ez pedig az orosz-ukrán háború lehető leggyorsabb enyhítésére szolgálna, elkerülve az orosz atomcsapásokat.
Néhány taktikai atomfegyver alkalmazása Putyin „ütőkártyájának” bizonyulhat, amellyel Oroszország elsöprő katonai győzelmet arathat, Ukrajnát feltétel nélküli megadásra kényszerítheti, és egy Moszkva számára elfogadhatóbb kormánycserére. Egy ilyen győzelem potenciálisan visszaállíthatja az orosz presztízst a hidegháborúhoz közeli szintre, és lehetővé tenné Oroszország nyomásgyakorlását a volt szovjet köztársaságokra, hogy fogadják el státuszukat az orosz befolyási övezetben.
A Biden-adminisztráció minél tovább húzza az ukrajnai háborút, és minél inkább hozzásegíti az ukrán fegyveres erőket taktikai győzelmek eléréséhez, annál nagyobb az esélye, hogy Putyin az orosz nukleáris arzenálhoz nyúl.
Ez a kijózanító felismerés késztethetné arra a Biden-adminisztrációt, hogy újragondolja, vajon mennyire bölcs dolog folytatni ezt a veszélyes és rendkívül kockázatos stratégiát, miszerint hatalmas fegyverszállítmányokkal segíti az ukránokat Oroszország „legyőzése” céljából. Ennek pedig arra kell sarkallnia az adminisztrációs felsővezetést, hogy fontolják meg, miként ösztönözzék Oroszországot és Ukrajnát is arra, hogy kölcsönösen elfogadható, tárgyalásos békemegállapodásra törekedjenek a háború mielőbbi befejezése érdekében.
A békemegállapodás részeként Ukrajna beleegyezne az állandó semlegességbe, hogy kielégítse az orosz biztonsági aggodalmakat – lásd NATO-csatlakozás –, cserébe Oroszországnak bele kell egyeznie, hogy minden csapatát kivonja Ukrajna területéről (kivéve a Donbászt és a Krímet), majd egy nemzetközileg kontrollált népszavazás keretében a Donbász lakói eldönthetnék, mit szeretnének. Újraegyesülni Oroszországgal vagy maradni ukrán fennhatóság alatt? Egy ilyen megállapodás szolgálná Ukrajna állandó, stabil függetlenségét, majd fokozatosan normalizálni lehetne az Oroszországgal fenntartott diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat.
Végül a fentieket követheti egy kölcsönös biztonsági megállapodás, amely a nyugati NATO-csapatokat távolítja el Kelet-Európából, cserébe a teljes orosz katonai kivonulásért Fehéroroszországból és Ukrajnából, ami gyakorlatilag visszaállítja a 2016 előtti status quo-t. Ezen lépések nagymértékben csökkentenék egy jövőbeni konfliktus kockázatát Oroszországgal, miközben segítenék Putyin Kínával kötött katonai szövetségének semlegesítését.
Kiemelt kép: MAKSIM BLINOV / SPUTNIK / SPUTNIK VIA AF
