Húsvét utáni ötvenedik napon ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét. A Bibliából jól ismerjük a történést: mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek és különböző nyelveken kezdtek el beszélni. A mindenféle nyelvet beszélő zarándokok saját anyanyelvükön hallották az apostolokat szólni. A hirtelen támadt zűrzavar után egyre inkább megértették az emberek, hogy mi történt.
Mennyi idő telt el azóta és manapság úgy tűnik ismét visszatért az összevisszaság. Mintha nem egy nyelvet beszélnénk és a memóriákban is rendetlenség uralkodik. Nemrégen egy kimutatást olvastam arról, hogy az ember átlagosan két és fél nap alatt elfelejti azt, ami, a napi élet sodrásában történt. Ez lángnyelvként csapott belém, de legalább kezdem érteni, miért tudnak még oly sokan ép ésszel ellentétes mondatokból és ígérgetésekből jól élni! Mindenesetre megoldásnak látszana, ha memóriajavító módszerek után kutakodnának jó néhányan! Ráadásul azon különösen álmélkodom, hogy sok hitét gyakorló keresztény még mindig hisz a pünkösdi királyságban, elfogadja azokat a káoszba vezető narratívákat, amelyeket számos uniós vezető hirdet. De a bábeli zűrzavar nem tarthat sokáig, ha az emberek kicsit hosszabb távon is emlékeznének, no meg némileg előre is gondolkodnának. Akkor viszonylag hamar vissza lehetne térni az évszázadok alatt kialakult társadalmi normákhoz, amely a nyugodt keresztény polgári élet alapja.
Ehhez viszont jó lenne már végre egy nyelven beszélni!
Kiemelt kép: WIKIMEDIA COMMONS
