Rab Irén írása nem tegnap született, 2 évvel ezelőtt jelent meg a Magyar Hírlapban. Aktualitásából azonban nem veszített semmit, mert Niedermüller Magyargyűlölő Péter semmit sem változott, Illetve, ha igen csak rosszabb lett. Akkor is gátlástalan liberálbolsevik volt, ma sem más. Csak az a baj, hogy most nem adósságokat hagy maga után, mint a Humboldt Egyetemen, hanem sértéseket. Hol a heteroszexuális, fehér, keresztény férfiakat (és nőket) titulálja rémisztő képződményeknek, hol a trianoni katasztrófát tartja előnyösnek a határainkon kívülre taszított magyarokra nézve. És eszébe sem jut, hogy bánja. Szóval ő egy rémisztő – nem, nem nevezzük képződménynek, mert nem alacsonyodunk le a szintjéig – alak.

A Humboldt Egyetem hivatalos levele ismét feltűnt a világhálón. A levelet 2006. május 2-án írták, címzettje a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete volt. Akkoriban másképp nézett ki egy hivatalos levél, papíralapú volt és fejlécéről minden szükséges információt le lehetett olvasni. A céges papíron ott áll a feladó, az egyetem Európai Etnológiai Intézete, a levelet író két professzor eredeti aláírása, közülük egyik az intézet megbízott igazgatója. A levelet annak rendje és módja szerint iktatták, másolatát irattárba helyezték, megőrizve az örökkévalóságnak. Mese nincs, valódi, nem hamisítvány.

A tizennégy évvel ezelőtt íródott levél azért vált újra aktuálissá, mert tartalma egy aktív pártpolitikus ügyeit érinti, aki szavaival és tetteivel rendre kiveri a biztosítékot a magyar közéletben. Niedermüller Péterről, a Demokratikus Koalíció és Gyurcsány Ferenc alelnökéről van szó. Niedermüller valamikor, tán a 1990-es évek közepétől úgy tíz éven át a berlini Humboldt Egyetem említett intézetében dolgozott. Az időre vonatkozó bizonytalanság oka, hogy bizony Niedermüllerről életkorához és közszerepléséhez mérten igen hézagosak az internetes információk. Ehhez EP-képviselőként talán ő maga is hozzájárult. Ugyanis az Európai Unió Bírósága 2014-ben kimondta, hogy bizonyos felhasználók joggal kérhetik a nevüket tartalmazó keresési találatok eltávolítását a világhálóról.

Ez az eredetileg papírformátumú levél kiesett a keresőmotor hatóköréből. Mikor 2017-ben felbukkant, és a sajtó megszellőztette, Niedermüller azonnal perrel fenyegetőzött: „Önök azt állítják, hogy birtokukba került egy tizenegy évvel ezelőtti levél? Mivel ezzel az állítással kapcsolatban egy sor további nyugtalanító kérdés vetődik fel, ma reggel az illetékes hatóságokkal felvettem a kapcsolatot és megtettem a szükséges lépéseket.”

Mi van ebben a bizonyos levélben, ami nyugtalaníthatta hősünket?

A Humboldt Egyetemen 2004. december 18-án látták utoljára Niedermüllert. Előzetes bejelentés nélkül, angolosan távozott, eleinte érthetetlen betegpapírokat küldött, aztán azt sem, teljesen felszívódott. Az egyetemen aggódtak az egészségéért, és mivel nem tudták felvenni vele sehogyan sem a kapcsolatot, azt hitték, súlyos beteg. Akkor nyugodtak meg részben, mikor más forrásból megtudták, hogy tudósunk Pécsett él és virul. Ekkor döntöttek úgy, hogy megfosztják professzori címétől, jogviszonyától és egyetemi tagságától. (Így is történt, mert Niedermüller neve az intézet hetvenhét valaha volt munkatársa és kutatója között sehol nem szerepel.) Az MTA Néprajzi Intézetét szerették volna tájékoztatni a kizárásról, meg arról is, hogy Niedermüller „a Humboldt Egyetemmel és a kollégákkal szemben nem csekély anyagi kötelezettséget (magyarul tartozást) hagyott hátra”. Hogy ez mit jelent, azt a hivatalos nyelvi „píszí” elfedi. A németeknek kínos nevén nevezni a dolgokat.

Valamikor ebben az időben az egyetemi menzán etnológus kollégák kérdezték tőlem, hogy ismerek-e egy ilyen nevű magyar kultúr­antropológust? Kicsit restelkedtem, hogy nem, hiszen biztos kellene, ha ilyen híres ember. Nem faggattak tovább, de ez természetes, egy német korrekt és nem kíváncsiskodik. Így visszagondolva, az volt a furcsa, hogy egyáltalán megkérdeztek. Amióta ez a történet a tudomásomra jutott, örülök, hogy nem ismertem. Ma amiatt restelkedem inkább, hogy ilyen emberek keltik hírünket a világban, és ha nincs szerencsénk, akkor akár egy kalap alá is vesznek vele.

Szerettem volna többet megtudni Niedermüllerről, ha már írok róla. De életrajza sem pártja, sem az Európai Parlament honlapján nem olvasható, tudományos pályafutásáról és eredményeiről sincs hozzáférhető információ. Élettörténet nélküli, múltját végképp eltörlő ember szeretne lenni. Csakhogy az nem megy, mert az ember élettörténete a tetteiből áll össze. Niedermüllernek van saját tudományos értelmezése az élettörténetre, ami szerinte nem más, mint „az emlékezetbe rögzült események jelenből való újraélése”, a szubjektív szubjektivizálódása. „Funkciója, hogy a múlt legitimálja a jelent és a jelen legitimálja a múltat.”

Ne szépítsük ezt a funkciót oda-vissza! Mesélje el Niedermüller személyesen, hogyan rögzült emlékezetébe berlini múltja! Feljelentés helyett igazolja vagy cáfolja a levélben leírtakat, tisztázza a nyilvánosság előtt, hogy igazak-e az állítások, és rendezte-e a Humboldt Egyetemmel erkölcsi és anyagi tartozásait? Legalább legitimálódna a jelene.

Ami olyan, amilyen.

Forrás: Magyar Hírlap

Szerző: Rab Irén

(Címkép: MTI)