Borvendég Zsuzsanna: A hálózatok ma is működnek 41.

Borvendég Zsuzsanna történész sorozata eredetileg a PestiSrácok oldalán jelent meg, ám bizonnyal vannak olyanok, akik lemaradtak róla. De azoknak is érdemes újra olvasniuk, akik nem minden részt olvasták. A teljes kép ismeretében érthetjük meg, hogyan jutottunk idáig?

Siklósi Norbert, a Kádár-rendszer médiacárja mögött ott állt a szovjet és a hazai titkosszolgálat, a prágai székhellyel működő Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) fedőnevű KGB-s maffia és persze a magyarországi pártelit. Kiterjedt kapcsolatrendszere volt a sajtóvilágon és a titkosszolgálatokon túl bűnözői körökben is, amelyet a rendszerváltoztatás felé közeledve felhasznált arra, hogy politikai és kapcsolati tőkéjét átkonvertálja rablóprivatizációs előnnyé.

Csiribú-csiribá: közvagyonból magántőke

Tudomásomra jutott, hogy a leányvállalatok és a vállalatunk egyes egységeinek vezetői megpróbálták, illetőleg megpróbálják az állami (vállalati) vagyont – általában külföldi tőke bevonásával – átjátszani. A leggyakrabban előforduló elkövetési formák:

– kft-k, illetőleg más társasági formák alakítása vállalati ingatlanok apportként történő bevitelével;
– ezekbe magánszemélyek – leggyakrabban külföldiek – bevonása;
– egyéb vállalati vagyonnal történő szabad rendelkezés.

Ezen ügyletek súlyosan sértik az állami, vállalati és dolgozói érdekeket, továbbá a vállalat vezetésének presztízsét és erkölcsi hitelét. A már felfedezett törvénytelenségek elkövetőivel szemben eljártam, illetőleg vizsgálatot rendeltem el. A további törvénytelenségek megelőzése érdekében az illetékes szerveknél megtettem a szükséges intézkedéseket. Megjegyezni kívánom, hogy a Cégbíróságok – kérésemre – jóváhagyásom nélkül a Pallast érintő ügyekben érdemben nem fognak eljárni. Felhívom továbbá az egységek vezetőinek figyelmét, hogy a Pallas vagyonát érintő új társasági formák létrehozására irányuló szándékukat előzetes jóváhagyásra kötelesek hozzám benyújtani. Amennyiben ennek megkerülését tapasztalom, vagy bármilyen vagyonátjátszási akció tudomásomra jut, úgy a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása mellett azonnali büntető eljárást kezdeményezek.

Ezek a mondatok a Pallas Lap- és Könyvkiadó első emberének, Németh Jenőnek vezérigazgatói utasításában olvashatók 1990 áprilisából. Ekkor már javában folyt a Pallas vagyonának kirablása, leányvállalatainak lenyúlása, vagyis a rablóprivatizáció. A legfőbb gengszter természetesen Siklósi Norbert volt, akiről már oly sokat olvashattak e sorozatban az elmúlt hónapokban.

A maffiaháborúk bölcsője

Siklósi 1973-ig volt a MÚOSZ főtitkára (és a NÚSZ kincstárnoka), ekkor átült a Lapkiadó Vállalat, a későbbi Pallas vezérigazgatói székébe. Irányítása alatt a Pallas igazi gigavállalattá fejlődött, a nyolcvanas évek derekán az elsők között hozta létre a piaci alapon működő cégeit. A Magyar Média Reklám és Propaganda Leányvállalatot talán nem is kell bemutatni a Hálózat rovat rendszeres olvasóinak, hiszen ez volt az a cég, amelyik megrendezte a szocialista Magyarország első szépségversenyét 1985-ben. Rendkívül sötét árny lengte be a Magyar Média vállalat történetét, hiszen nemcsak Molnár Csilla, a szépségkirálynő halála szárad a lelkükön, de itt tűnt fel először több olyan figura is, akik a kilencvenes évek maffiaháborúinak főszereplői lettek később – például Fenyő János.

A bukott hírszerző

A spontán privatizációnak elkeresztelt szabadrablás idejéből egyelőre kevés dokumentumot sikerült feltárni a Pallas iratai közül, de azt tudjuk, hogy a nyolcvanas évek közepén alapított három leányvállalatnak – a Magyar Média, a Delta Szaklapkiadó és Műszaki Szolgáltató Leányvállalat, valamint az Interedition Idegennyelvű Folyóirat Kiadó Leányvállalat – fontos szerep jutott mindebben. Mindhárom vállalat a Pallas tulajdonát képezte, így Siklósi Norbert természetesen részt vett az irányításukban, és az sem kérdéses, hogy mindegyik cég fedést nyújtott különböző titkosszolgálati játszmákhoz. A Delta Szaklapkiadó igazgatója Budai Ferenc volt, aki korábban az MNVK-2. tisztjeként szolgált, ráadásul a külkereskedelmi maffiához tartozott. A hatvanas évek közepén fedett állományú hírszerzőként a milánói kereskedelmi kirendeltséget vezette. 1966-ban botrányba keveredett és lebukott, az olasz hatóságok pedig letartóztatták. A diplomáciai bonyodalom végül úgy oldódott meg, hogy a magyar hatóságok őrizetbe vették a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatóját, majd kicserélték a két foglyot.

Budai karrierje nem törött derékba a kellemetlen ügy után sem. Egy ideig az Idegenforgalmi Hivatalból egyengette Siklósi és az Interpress Vállalat ügyeit, majd Szíriában teljesített szolgálatot, az ottani katonai rezidentúra vezetésével bízták meg. Munkatársa, Práczki István szerint gátlástalanul üzletelt: seftelt a kereskedelmi ügyletek során, meglopta a költségkeretet és egyéb pénzügyi csalásokat követett el. A nyolcvanas évek végén a Delta élén találjuk őt, ahová régi cimborája, a szintén MNVK-2-es háttérrel (is) rendelkező Siklósi Norbert nevezte ki. 1990 áprilisában azonban neki is távoznia kellett a lap éléről, ugyanis Németh Jenő az összes gyanús leányvállalat pénzkimentését meg akarta akadályozni. (Hogy sikerült-e mindez, azt a meglévő iratok alapján nem tudjuk megnyugtatóan kijelenteni.) Budait mindenesetre eltávolította a cég éléről, a Deltát pedig beolvasztotta az Interedition Idegennyelvű Folyóirat és Kiadó Leányvállalatba.

Metalimpex-nyomozás: a BM és az MNVK-2. első nyílt összecsapása

Az Interedition története talán még cifrább, mint a Deltáé. Az Interedition Idegennyelvű Folyóirat Kiadó Leányvállalat 1987 őszén jött létre, cégjegyzésre jogosult vezetői között Siklósi mellett megtaláljuk Griga Ferencet, az MNVK-2. megnyertjét is, vagyis ennek a cégnek a hátterében is megtalálható a katonai hírszerzés érdekeltsége. Griga Ferenc pályafutása önmagában is kalandos. Néhány hónappal korábban már olvashattak a Metalimpex vezérigazgató-helyettesének letartóztatásáról. Dévai István egy gyalog volt a külkeres maffia sakktábláján, így amikor a Metalimpex felhasználásával kivitelezett csalássorozatra fény derült 1974-ben, ő lett az, aki elvitte a balhét. Minden más érintettet kimentettek akkor a nyomozók karmaiból, többek között Griga Ferencet is.

Griga a hetvenes évek közepén a bagdadi kereskedelmi kirendeltség tanácsosa volt – természetesen az MNVK-2. megnyertjeként. 1974 májusában tért vissza véglegesen állomáshelyéről, és abban a – korabeli eljárás szerint szokásos – kedvezményben részesült, hogy vámmentesen egy kamionnyi rakományt ellenőrzés nélkül áthozhatott a határon. A hivatalos kérelem építési anyagok beszállítására vonatkozott, mivel Griga Dévaival közösen éppen egy budai ikerházat épített. Az MNVK-2. támogatta a külkereskedő kérését, mivel operatív munkájával meg volt elégedve. A kamion meg is érkezett, de építési anyagokon kívül nagy mennyiségű egyéb cikket is tartalmazott, amelyeket Griga az MNVK-2. magas rangú tisztjeinek csempészett be. Természetesen a katonai titkosszolgálat nem engedte, hogy vezetőit hátrány érje, így a nyomozást végző állambiztonság kénytelen volt a csempészáru felett szemet hunyni.

Az Interagtól a Novotrade-ig

Grigát sikerült tehát távol tartani a Dévai-pertől; bagdadi kiküldetése után az Interaghoz került, ahol főosztályvezető-helyettesként dolgozhatott tovább. (Az Interag alapítójáról már olvashattak korábban: ő volt Gerő László, a szocialista Magyarország egyik leggátlástalanabb pénzembere.) Griga sikeres üzletkötőként képviselte tehát az Interagot, majd a nyolcvanas évek elején már a szocialista Magyarország első részvénytársaságának, a Novotrade-nek az alkalmazottjaként dolgozott. (A Novotrade sem egy hétköznapi vállalat volt, de erről majd egy későbbi cikkben olvashatnak.) Egykori kollégái visszaemlékezése szerint Griga Ferenc jól képzett, szakmájához remekül értő, tehetséges kereskedő volt.

Az MNVK-2. iratai még nem kutathatók, így azt nem tudhatjuk, hogy a nyolcvanas években Griga még megnyert volt-e vagy már nem volt hivatalos kapcsolata a hírszerzéssel, mindenesetre az állambiztonság gyanakodva figyelte még ekkor is a mozgását. A Novotrade képviseletében gyakran megfordult az Egyesült Államokban, ahol a cég talán legfontosabb partnere Sandy Brown – eredeti nevén Braun Sándor –, Bakos Lajosnak, a Magyar Izraeliták Országos Szövetsége elnökének testvére volt. Brown rokonságban állt a Novotrade egyik szoftverfejleszőjével, így vállalta, hogy segít a magyar vállalatnak kijátszani a szigorú embargós szabályokat. Rényi Gábor, a Novotrade első embere azt az információt adta az állambiztonságnak, hogy Griga személyesen is jó kapcsolatot ápolt Brownnal, akiről a magyar hírszerzés gyanította, hogy ellenséges hírszerző szervekkel – CIA? Moszad? – állhat kapcsolatban, persze mindezt bizonyítani nem tudták. Az összefonódó szálak már így is elég bonyolultak, különösen, ha ismerjük a történet tragikus végkifejletét.

Brutális gyilkosság, halottgyalázó Hollywood

Griga fia, ifjabb Griga Ferenc valamikor a rendszerváltoztatást megelőző években emigrált az Egyesült Államokba, és a sajtóhírek szerint egy szextelefon-szolgáltatás beindításával hamarosan milliomossá vált. Mindennek valódiságát nem áll módunkban megítélni, mindenesetre a kilencvenes évek elején őt és kedvesét brutálisan meggyilkolták. A hivatalos jelentések szerint rablógyilkosság áldozataivá váltak, de a módszerek sokkal inkább titkosszolgálati vagy szervezett bűnözői háttérre emlékeztetnek. Legalábbis az amerikai sajtó akkoriban találgatásokba kezdett, vajon mi is történhetett valójában. Ki tudja, kísérthette-e sorsukat a pártállami időkből átmentett hálózat, a múlt? Hollywood képzeletét mindenesetre megmozgatta a nagy port felvert bűntény és filmet is forgattak a történtekről. Kegyeletsértő, bumfordi filmvígjátékot. (Nem akarom reklámozni a „művet”, így nem írom le a címét. Akit érdekel, utánanézhet.) A család nem nyugodott bele a tragédia megcsúfolásába és pert indítottak a film készítői ellen, amelyet tudomásom szerint meg is nyertek.

A hálózat igenis továbbélt

Az Interedition cégvezetésének harmadik tagja dr. Márai Péter jogász volt. Nevéről ne Márai Sándor jusson az eszükbe, hanem az első magyarországi keresztapaként emlegetett Tasnádi Péter. Az a Tasnádi, aki a hetvenes évek végétől maga is a Lapkiadó Vállalat, vagyis a Siklósi-birodalom alkalmazottja volt. Márai Péter ugyanis a kétezres évek elején lefolytatott Tasnádi-per hatodrendű vádlottjaként került bíróság elé; nevét ekkor ismerhette meg az újságolvasó nagyközönség.

És még csak az Interedition tulajdonosi jogokat gyakorló vezetőit vettük sorra. Kapcsolatrendszerük egy egész kis szervezett bűnözői hátteret rajzol ki, amelyben az állambiztonsági szervek és az általuk támogatott alvilági figurák is helyet kaptak.

Forrás: PestiSrácok

Szerző: Borvendég Zsuzsanna történész

(Címkép: Fortepan)