Első alkalommal látható világi helyszínen a Hitvalló egyház magyar mártírjai elnevezésű kiállítás. A Selye János Egyetem konferencia-központjában kapott helyet a Nemzeti Emlékezeti Bizottság által létrehozott panel-kiállítás, amely a kommunista időszak mártír hitvallóinak állít emléket. Komáromban konferenciát is szerveztek a témában neves történészek és egyházi személyek részvételével.
Mint a megnyitón elhangzott, az egyetem Református Teológiai Kara Történeti Tudományok Tanszékének célja e kiállítással egybekötött konferencia szervezésével, hogy élővé tegye a történeti egyházaink által elszenvedett 20. század diktatúráit érintő párbeszédét.
Somogyi Alfréd, a Református Teológiai Kar dékánja a kiállítást megnyitó beszédében úgy fogalmazott, a kommunista diktatúra időszakában az számított, aki beállt a sorba, aki meg nem, azt el kellett tüntetni, vagy legalább lehetetlenné tenni. A kiállítás minden képe, mondata, üzenete leplet ránt és rávilágít magára, a bolsevik gyökérzetre, amelyben megjelenik a sátáni akarat – fogalmazott.
„Ennek az eszmének két dologgal van baja: az Istennel és az emberrel, főleg az istenfélő emberrel” – húzta alá.
Véleménye szerint azért is fontos ez a kiállítás, mert itt olyan egyházi emberekről emlékeznek meg, akik úgy viselkedtek, ahogy az elvárható lett volna minden egyházi embertől – mondta ezt arra a történelmi tényre reflektálva, hogy sajnos az egyházak akkori hivatalosságai voltak azok, akik leginkább lepaktáltak az aktuális világi hatalommal és „tették az egyházat behódoló, békeharcos, vagy éppenséggel szolgáló egyházzá”.
Mint mondta, ezen a kiállításon 20 olyan egyházi ember, lelkész, pap, szerzetes életútját ismerhetjük meg, akik kiálltak a vállalt és vallott eszméi, igazságai, értékei és hite mellett. „Van köztük, akiket az oroszok lőttek le, van, aki egyszerűen eltűnt, van, akit agyonvertek, van, akit koncepciós perbe fogtak és kivégeztek. Van, akin egyszerűen áthajtott egy teherautó, hogy balesetnek tűnjön, van, akit internáltak és nem tudni, hol halt meg, van, akit csapdába csaltak és orvosi kezelés nélkül hagyták meghalni. A kiállítás anyagából két világ rajzolódik ki előttünk. A kaján mosollyal eltüntetni kívánó bolsevik diktatúra rendszere, és ezzel szemben ott áll a maga 2000 éves múltjával, terhével és súlyával a keresztény/keresztyén egyház egy-egy törékeny és elpusztítható emberén keresztül” – fogalmazott a Teológus Kar dékánja.
„Itt állnak előttünk, hogy kigyógyítsanak a bennünk lévő kishitűségből, a megalkuvásra való készségünkből és a bőrünk önmegtagadó mentésének hajlandóságából. Itt állnak előttünk, hogy példát adjanak, hiszen mi is egyházi és akadémiai emberek, példák kell, hogy legyünk a ránk bízottak előtt” – zárta gondolatait.
A kiállításmegnyitót követően elkezdődtek a plenáris előadások, amelyen Juhász György az egyetem rektora köszöntötte a konferencia résztvevőit. Előadást tartott Mons. Tóth László kanonok, érseki helynök: “LIBANONI CÉDRUSOK”- A felvidéki magyar papok egyházi és nemzetösszetartó szerepéről a kommunizmus idején, majd Rákos Lóránt, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkészi főjegyzője: A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a szocialista jog terhe alatt címmel. A konferencia második felében Molnár Imre, Erdélyi Géza, Soós Viktor Attila, Buza Zsolt és Bukovszky László történészek adtak elő.
Forrás és teljes cikk és kép: Szalai Erika/Felvidék.ma
