Az elmúlt hétvégén pártkongresszusra gyűltek össze a Zöld Párt méltóságai. A jól fűtött és nagyszabásúan kivilágított bonni Nemzetközi Kongresszusi Palotában mámorosan ünnepelték az atomenergia németországi végnapjait.
Győzelmi hangulatukat árnyalatnyit sem mérsékelte, hogy körülöttük az ország egyre inkább sötétbe borul, az ipar és a kereskedelem haldoklik, és már szén és fa is alig kapható, ha valaki gáz hiányában régi cserépkályháját akarná újra üzembe helyezni. Miért is zavartatták volna magukat, mikor több mint egy évtizede pontosan e cél megvalósításán fáradoztak?
Még a két maradék atomerőmű úgynevezett meghosszabbított üzemeltetési módját is lehetetlenné tették azzal, hogy újabb és újabb bürokratikus gátakat emeltek, valamint elhatározták, hogy új fűtőelemek beszerzését alapvetően betiltják. A terrorizmussal kokettáló, agg Jürgen Trittin a párt súlyos, ifjú-maoista pártelnökével, Ricarda Langgal karöltve itt húzta meg azt az áthághatatlan „vörös határt”, amelynek átlépését ígéretük szerint minden eszközzel meg fogják akadályozni.
Robert Habeck gazdasági és klímaügyi miniszterüknek még külön meg is tiltották, hogy valaha is tárgyalni merjen az atomerőművek további üzemeltetéséről. De az energiatermelés minden más formáját is, mind a hazai gázkitermelést, mind a hazai szén felhasználását örökre kizárták.
Mindezt hajmeresztően abszurd érvekkel tették, például azt állították, hogy „az atomenergia eltömi az elektromos vezetékeket és nem engedi át az ökoenergiát”, és ezzel akadályozza az energiafordulat megvalósítását.
Ez a mondat általánosan is jellemzi a kongresszus intellektuális színvonalát.
De úgy látszik a politikában is érvényes a hatás és ellenhatás elve, mert a kongresszus utáni hétfőn a szociáldemokrata kancellár Olaf Scholz legalább is részben megelégelte a Zöld Párt őrjöngését.
Első ízben élve a kancellárnak a kormány ügyrendi szabályzata által garantált „irányelvi hatáskörével” kancellári döntést hozott: Jövő év áprilisáig mindhárom maradék atomerőmű tovább fog üzemelni a még meglévő fűtőelemek meghosszabbított üzemmódban való használatával.
Döntésében a kormányt meg sem említette, a kancellária hivatal kormányhoz intézett levelében azt írja: „A kormány ügyrendi szabályzata 1.-es paragrafusának értelmében a következő döntést hoztam: Meg kell alkotni a jogi alapokat az Isar 2, Neckarwestheim és Emsland atomerőművek 2023 április 15.-ig való további működtetéséhez…”
Scholz a lehető legutolsó percben hozta meg döntését, na nem azért, mintha az ország és polgárainak sorsáért aggódott volna, hanem mert a zöld pártkongresszus után a kormányzó koalíció felbomlásától kellett tartania.
A koalíció legkisebb pártja, a Szabaddemokrata Párt (FDP) ugyanis 2022 négy megsemmisítő választási veresége után egzisztenciáját tette volna kockára, ha szemet huny a zöld pártkongresszus nemzetrontó döntései felett.
Az FDP a koalícióba való belépését követően minden liberális, szabadságpárti célkitűzését feladta és a szocdemek, de főleg a zöldek kiszolgálójaként csak egyetlen feladatot látott el: a két valamivel nagyobb párt parlamenti többségének biztosítását. Ennek eredményeképpen a szabaddemokraták rövid időn belül szinte teljes szavazói bázisukat elvesztették, és immár a teljes összeomlás, illetve megsemmisülés előtt állnak. Nagy volt a veszélye annak, hogy a sarokba szorított pártvezér Christian Lindner kínjában felborítja az asztalt és kilép a koalícióból, ami feltehetőleg kormányválsághoz és kiszámíthatatlan eredményű, előre hozott választásokhoz vezetett volna.
Ezt sem a szociáldemokraták, sem a zöldek nem merték megkockáztatni, mivel a közvéleménykutatások szerint a koalíciós pártoknak már hónapok óta nem lenne többségük.
Ezért sok szól amellett, hogy ami a kancellár bátor hatalmi döntésének tűnik, a két pártvezérrel, Habeckkel és Lindnerrel előre megbeszélt trükk volt. Érdekes módon mindketten azonnal beleegyezésükről biztosították a kancellárt, holott látszólag egyikük sem kapta meg azt, amit igazán akart: Habeck december 31.-el végleg és visszafordíthatatlanul be akarta fejezni az atomenergia németországi korszakát, Lindner viszont 2024-ig akarta az erőműveket tovább futtatni, ami új fűtőelemek beépítését is jelentette volna, viszont a fűtőelemek döntő kérdése említés nélkül maradt.
Innen tekintve a szabaddemokrata Lindner megint veszített, de legalább megpróbálhatja újabb meghátrálását győzelemként eladni. Ami persze nem lesz egyszerű, mert a három hónapos moratórium a katasztrofális energiahelyzeten csak minimálisan fog változtatni. Különösen problematikus, hogy az üzemeltetők nem szerezhetnek be új fűtőelemeket, holott egyharmadukat újakra kellene kicserélni.
Szakemberek máris óva intenek az új elemek nélküli „megoldás” alkalmazásától: élő energiarendszeren még sohasem hajtottak végre ehhez hasonló kísérletet, melynek kimenetele teljesen bizonytalan, mondotta az atomenergia egyesület egyik szóvivője.
És még az is bizonytalan, hogy ezzel a látszatkompromisszummal valóban sikerül-e a koalíciót egyben tartani. A zöldek radikálisok által dominált ifjúsági szervezete, amely átmenetet képez a zöld párt és a részben ökoterrorista NGOk között, máris tombolni kezdett. Teljesen bizonytalan eddig az is, hogy Habeck valóban tartani fogja-e magát a kancellári döntéshez, mert erre semmi és senki sem kényszerítheti. Scholz csak látszatra határozott döntésével mindössze három hónapot nyert recsegő, omladozó koalíciója számára.
A német polgárok gyakorlatilag nem nyertek semmit, talán csak annyit, hogy a mindenki által rettegéssel várt blackout – szerencsés esetben – pár hónappal később fog bekövetkezni.
Kiemelt kép: Pixabay
