Emlékezünk. Ismét emlékezünk azokra, akik az életüket adták a magyar szabadságért, akik bátran szembeszálltak a gyilkos kommunista rezsimmel, akik kilátástalan harcot vívtak a szovjet hadi gépezet ellen. 1956 mártírjaira emlékezünk – és egy 50 évvel későbbi diktatúra ámokfutására is.

Vannak, akik szerint kiüresedett ez a nap, rég volt, felejtsük már el. És még mindig vannak – a bigott kommunistákra gondolok -, akik ma is ellenforradalmat emlegetnek és forradalmárok helyett fasiszta csőcselékről hadoválnak. Őket felesleges győzködni, a vörös köd olyan vastag a szemük előtt, hogy még a legnyilvánvalóbb tények sem képesek eloszlatni. Tagadják, hogy véres kommunista diktatúra dühöngött az országban, hogy az ÁVH éppúgy, mint a Gestapo, embereket gyilkolt, kínzott, vert halálra. Rákosi elvtársuk a szemükben máig a nemzet atyja és jótevője, a forradalom leverése utáni bosszuló ámokfutás nekik jogos megtorlás, a forradalom előtti és utáni koncepciós perek pedig a „szocialista törvényesség mintapéldái”. De rájuk, a veterán kmcsikra szót sem lenne érdemes vesztegetni, ha…

Hát igen, ha. Mert ott az a nagy HA. Ha nem volnának, akik ma is ugyanazt és ugyanúgy képviselnék, mint „nagy elődeik”.

Nem tudom, észrevették-e, milyen kísérteties a hasonlóság az 1956-os és a 2006-os rezsim és történések között? Igen, ’56-ban és 2006-ban is diktatúrában éltünk, csak az utóbbit (bár jórészt volt kommunisták és utódaik vezették) demokráciának hazudták. De mintha ugyanezt mondták volna Rákosiék is saját rendszerükről. Mátyás elvtárs önnön nagyságától eltelve csodálta saját géniuszát – hát nem ezt tette rendszeresen bérmálkozó kései utóda is?

Mi a különbség az ÁVH arctalan pribékjei és Gergényi azonosító jelzés nélkül tomboló gazemberei között? Biztosan van, de én nem látom.

Hogyan kezdődött a forradalom? Békésen, az egyetemisták felvonulásával. Amit ugye betiltatott Gerő Ernő. Hogyan kezdődött 2006 október 23.-a? A békésen (bár hangosan) tiltakozók megtámadásával. Nem ugyanaz, de nagyon hasonló.

És a következmények? Véres megtorlás 1956 novemberétől – véres leszámolás 2006 október 23.-tól. Koncepciós perek ’56-ban (és 1957-ben is) és koncepciós eljárások 2006 október 23.-a után. A bizonyítás nélküli ítéletek egyetlen különbsége, hogy 2006-ban nem született halálos ítélet, bár az események ismeretében biztosan szívesen alkalmazták volna Gyurcsány brigádjai, ha tehetik. Rákosi jogutódjai is szerették (ma is szeretnék) az elrettentés módszereit alkalmazni.

Apropó, módszerek. Tudjuk, hogy a „szocialista államot képviselő” vérbírák soha nem bűnhődtek – és nem bűnhődtek a gyurcsányi terror alkalmazói sem. Ellenkezőleg, a vérbírák magas nyugdíjat élvezhettek, a 2006-osok pedig teljes büntetlenséget, sőt Gergényi kápót még ki is tüntették. Azzal már nincs mit tennünk, hogy a vérbírák megúszták, vélhetőleg már egy sem él közülük. De mi van a 2006-os ügyekben ítélkezőkkel? Mi van a hamis vádakat képviselő ügyészekkel? Mi van a törvénytelen ítéleteket futószalagon gyártó bírákkal? Vajon őket valaha is felelősségre vonták-e, vagy ma is ott ücsöröghetnek a bírói pulpituson, ítélni eleveneket és holtakat?

És mi van azokkal, akik parancsot adtak az ámokfutásra? Mert Rákosinak annak idején Moszkvába kellett menekülnie. Gyurcsánytól ellenben nem szabadulhattunk meg. Ellenkezőleg, ő – és a kommunista pribék nagyapa, Apró Antal örökségét folytató felesége, Dobrev Klára – most szabadon uszít, támadja saját nemzetét Brüsszelben (folytatva a kommunista tempót, csak most nem Moszkvában harcolnak a magyarság ellen) és van képük újra meggyalázni ’56 emlékét, éppen azon a napon utcára hívni az elégedetlenkedőket, amelyiken maguk verették szét az őszödi beszéd miatt tiltakozókat – és élve a lehetőséggel, a Fidesz ünnepségéről hazatérni próbálókat. Ütni, vágni, rugdosni válogatás nélkül öreget, fiatalt, nőket, gyermekeket.

Ezek semmit sem változtak, éppúgy gyűlölik nemzetüket, mint ahogy gyűlölték kommunista elődeik. Legfeljebb annak örülhetünk, hogy ezt a gyűlöletet a magyar polgárok jelentős része felismerte és negyedszer is kétharmaddal küldték el őket oda, ahová Horn Gábor egyetlen igaz, örökbecsű mondata szerint küldték Fletót a 2008-as népszavazás alkalmával…

Most sem küldenénk máshová, de viheti magával az árnyékszékelő feleségét is. Mindenki jobban járna.

Szerző: ifj. Tóth György

(Címkép: MTI/Illyés Tibor)