Azt eddig is tudtuk, hogy a gyengélkedő amerikai költségvetés számára az ukrajnai háború úgy kellett, mint egy falat kenyér. Ezért mindent meg is tettek, hogy az kirobbanjon.

A „korlátozott hadművelet” ugyanis nem úgy kezdődött, hogy az oroszok minden ok nélkül bevonultak Ukrajnába – ezt sokan elfelejtik megemlíteni. Az oroszokat olyan helyzetbe hozták, hogy nem volt más választásuk, mint az invázió.

Egy svájci katonai szakértő, aki a NATO-nak dolgozott, elmondta, hogy amerikai segítséggel az ukránok a háború kitörése előtt hónapokkal már a Krím-félsziget visszaszerzésére készültek.

Szerinte ez volt az oka annak, hogy a Krímtől észak-északkeletre fekvő, egykori orosz területeken megindult az invázió.

Az azóta eltelt időszak világossá tette, hogy az amerikai politikát csináló deep state terve bevált. A palagázba fektető vállalatok elkezdhették tartályokba tölteni, majd Ázsiába és Európába szállítani a korábban csak veszteségesen kitermelhető LNG-gázt, főként azért, mert előzőleg „ismeretlen eszközökkel” meggyőzték a brüsszeli döntéshozókat, hogy sorozatos szankciókkal az égbe emeljék a gáz világpiaci árát és tiltsák meg az orosz gázimportot.

Jól jártak továbbá a vetőmaggyártók és a növényvédőszer-értékesítők, különösen azután, hogy Ukrajnában liberalizálták a földvásárlást, úgyhogy az amerikai cégek már bagóért vásárolták föl – vagy bérelték ki hosszú évtizedekre – a kiváló ukrán termőföld egyharmadát. Ha pedig Amerika tovább folytatja a háborút azzal, hogy modern fegyvereket és pénzt folyósít az ukrán vezetésnek, az ukrán föld még kevesebbet ér majd, tehát még olcsóbban lehet hozzájutni. Biden a konfliktus kezdete óta több, mint 65 milliárd dollárt különített el katonai és gazdasági támogatásra Ukrajna számára.

Végül, azt eddig is tudtuk, hogy a fegyverlobbi is nagyon jól járt az ukrán háborúval, de azt nem, hogy mennyire.

A Yahoo News most számokkal is szolgált. Az orosz katonai offenzíva kezdete óta az uniós országok nem kevesebb, mint 230 milliárd dollárnyi új fegyver vásárlására nyújtottak be igényt. A cikk a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatait idézve jegyzi meg, hogy a korábbi öt évben az amerikai gyártmányú fegyverek tették ki Hollandia fegyverbeszerzéseinek 95 százalékát. Norvégia esetében az arány 83 százalékos volt, az Egyesült Királyság esetében 77 százalék, Olaszország esetében pedig 72 százalék.

„A hidegháború vége óta minden bizonnyal a mostani, a legnagyobb mértékű növekedés a védelmi kiadásokban Európában”

– mondta Ian Bond, a Center For European Reform igazgatója a Yahoo-nak.

Az amerikai lapok most arról cikkeznek, hogy az USA már „minden fegyverét” átadta az ukránoknak, mindenesetre az öt legnagyobb fegyvergyártó, amely iszonyú „lobbierővel” (lásd: törvényhozók megvesztegetése) bír, a Lockheed Martin, Raytheon, Boeing, Northrop Grumman, General Dynamics közül a Lockheed Martin papírjainak értéke 12 százalékot, a Northrop Grummanné 20 százalékot emelkedett.

Na és kik ezeknek a szinte állandóan aranytojást tojó mega-vállalatoknak a fő részvényesei? Elsősorban azok, akik a pénzügyi piramis csúcsán helyezkednek el, és akik most a befektetéseikből bárki másnál horribilisebb hasznot húztak az ukrajnai háborúból.

Éppen ezért, ha feltesszük magunknak a kérdést: amennyiben a félidős választásokat a republikánusok nyerik meg, a béke érdekében leállítják-e Ukrajna támogatását, sajnos azt kell válaszolnunk, hogy erre igencsak kevés az esély.

Amellett politikusok anyagi érdekeit is sértené, legyen az demokrata vagy republikánus, egyre megy.

Úgyhogy most csak a csodában bízhatunk.

Kép: Howitzer777 (AFP)