Az éjféli mise szokása a Szent Földről származik, mégpedig Jeruzsálemből és Betlehemből, ahol a szent jászol fadarabjai körül egészen a IV. századtól kezdve minden évben megünnepelték a megváltó megszületését. Amikor a fajászol maradványai Rómába kerültek a Santa Maria Maggiore templomba az 500-as években, akkor itt is folytatták az éjféli mise szokását.
Ez a szertartás volt tulajdonképpen az első szent mise a karácsony ünnepén, így nem csoda, hogy a keresztény egyház később hivatalosan is beépítette fontos szertartásai sorába. Már Szent Gergely is említi az éjféli misét, amely karácsony első napjának legkorábbi eseménye, bár eleinte nem csak a megváltó megszületését ünnepelték, hanem megemlékeztek Szent Anasztázia szűz vértanúról is, akit pont december 25-én égettek meg a hitéért. A Szent Anasztázia életét elmesélő ének egyébként még manapság is fel-felbukkan az éjféli misék második felében. A szűz gyógyszerekkel segítette keresztény bebörtönzött társait, és soha nem hálta el pogány férjével a házasságot, így végül a római patrícius családból származó lányt 200 másik szűzzel együtt Diokleciánusz császár megégettette.
Magához az éjféli miséhez rengeteg egyházi és világi szokás is kötődött a múlt századokban. Az egyik legfontosabb és leggyakoribb, amelyet még ma is ismerünk, a betlehemezés volt: ebben a lelkes amatőrök házról-házra járva eljátszották a kis Jézus születéstörténetét a három királyok legendájával és a pásztorok felbukkanásával együtt. Ez a pásztorjáték végül a XIX. század végén a lakásokból és házakból visszaszorult a templomok udvarára, sok helyen a misét megelőző állandó program lett. Mivel ezeknek a játékoknak állandó szereplői voltak az angyalok és a pásztorok, így sok vidéken máig angyalos vagy pásztoros misének nevezik a karácsonyi éjféli misét. A misét általában sötétben, világítás nélkül kezdték el és csak akkor gyújtották meg a templomban a gyertyákat, amikor megszületett a pásztorjátékban a kis Jézus, jelezve ezzel, hogy a világosságot hozó megváltó megérkezett.
Forrás: bpromantikája
