Élőszóban is fura az eredetileg wow! divatkifejezéssé vált indulatszó ragályként való terjedése, az írott nyelvbeli elharapódzása (átírt alakban: váó!, vau!, vaou!, váóu!) pedig mulatságos, sőt nevetséges.
Négylábú barátainktól gyakran hallunk vau! vau! és – a kifejezni szándékozott tartalom szerint – hasonló hangokat, s érzékelünk kutyusaink részéről, e sajátos „üzeneteket” kiegészítendő, sok más, leggyakrabban otthonosan szeretetteli állati kommunikációs jelet. Gazdag ugyanis az ő – persze nem nyelvi – kifejezőeszközeik tára.
Az azonban a legkevésbé sem természetes, hogy a fenti betűcsoport valamiféle elismerő rácsodálkozást, kedvelést, illetve megütközést, együttérzést stb . kifejező hangsorként emberek szájából röppen ki, gyakran bizony – eufemisztikusan szólva – nem valami gazdag szókincsről téve tanúbizonyságot… Ellenkezőleg: a szinonimák nyelvhasználatbeli kikopásáról, a beszéd és írás szürküléséről hozva hírt.
Élőszóban is fura e divatkifejezéssé vált indulatszó burjánzása, az írott nyelvben való elharapódzása pedig mosolykeltő, mondhatni, nevetséges. Mert sohasem teszi széppé nyelvhasználatunkat, sem a beszédet, sem az írást, ha a magyar szavak közé idegen nyelvi kifejezéseket keverünk.
A világhálón olvastam: „váó! ilyet még sosem láttam!”; „Váóu! – Ez aztán egy igazi gőzmozdony!”; „Vaou. Nagyon jó hely lehet.”; „vaou, nagyon jó színe van” a hajnak; „Vaou! Lakófülkés! Ebben még lakni is lehet!”; „Váó! Micsoda szám!”; „Vaou…. ez szép színes lett. Hogyan készült?”; „Vaou! Na, milyen jó kis feladatot kaptatok?”; Váó! Így néznek ki a Trónok harca szereplői a való életben.”
Hajról írják, ugyancsak a neten: „vaou nagyon jó színe van, főleg a tetejénél”. S mint az alábbi komment jelzi, megesik, hogy a citált indulatszó „kiegészül” még egy-két divatkifejezéssel, így aztán különösen komikus hatást kelt: „Vaou tök cool ez az oldal!” (A rend kedvéért: az utóbb idézett két példában képzeljünk azért a „vaou” után legalábbis egy vesszőt! Vagy inkább felkiáltójelet.)
E divatszó, az átírt alakban váó! (előfordul így is: vau!, vaou!, váóu!) – eredetileg: wow! – az angol és amerikai képregények, filmek nyomán terjedt el itthon is; a magyarban nyelvi idegenszerűségnek, anglicizmusnak, amerikanizmusnak minősül. Helyette a jelentései közül nagy meglepetés, álmélkodás, csodálkozás kifejezésére például az ejha!, nahát!, tyű!, tyűha!, azta!, bosszúság, bosszankodás, harag, elkeseredés, megbotránkozás kifejezésére, enyhe vagy tréfás szitokszóként a kutyafáját!, a mindenségit!, teringettét! megütközés, együttérzés, szomorúság, vágyakozás jelzésére ó, jaj! használható, attól függően, melyik illik a szövegkörnyezetbe. Például a gyakran mondatszóként szereplő teringettét indulatszó bosszankodás, bosszúság, megütközés, illetve elismerés, megelégedés, öröm, továbbá csodálkozás, meglepetés kifejezésére egyaránt alkalmas, attól függően, milyen szövegkörnyezetben használjuk. (A mondatszó egyébként közvetlenül, nem fogalmi tartalom közvetítésével fejez ki érzelmet, indulatot, akarati megnyilvánulást stb., illetve utánoz hangot. Mondatszóként természetesen nagy kezdőbetűvel írandók: Tyűha!, Azta!, A mindenségit!, Teringettét! stb.)
Az ’ijesztően vagy bámulatosan nagy’, a ’rendkívüli mértékű’ megjelölésére, illetve a tetszés és öröm nyilvánítására pedig alkalmas – és tartalmas – csereszó lehet a pokoli, állati, illetőleg a nagyszerű, príma, remek, kitűnő, tökéletes, ideális, pompás, érzelmi telítettségű mondatként, ugyancsak nagybetűvel kezdve és felkiáltójellel a végén.
Szerző: Arany Lajos
