A több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, és az ellenállóként mártírhalált halt hősökre emlékezünk.

Ma a Terror Háza Múzeum ingyenesen látogatható. A létesítményben 11 órától beszédet mond Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, Rétvári Bence miniszterhelyettes, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, majd a megemlékezés végén közös gyertyagyújtás lesz a Hősök falánál.

„Emlékezzünk minden áldozatra, emlékezzünk arra is, hogy volt egy olyan rendszer, amelyik nemcsak az áldozatok életét vette el, hanem elvett lehetőséget, elvett szabadságot, elvett emberséget” – írta a kommunizmus áldozatainak emléknapján közösségi oldalán a Fidesz. A párt közlése szerint a kommunista diktatúra bűnei soha nem évülhetnek el.

Az Országgyűlés 2000-ben minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította.

1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Szabadon engedése után pár évvel, 1959-ben, 51 évesen halt meg.

A politikus emblematikus letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A kisgazda képviselő önkényes fogva tartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, s jól jellemezte a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát.

Kovács Béla sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon. A kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát százmillióra becsülik.

Kelet-Közép-Európában számuk eléri az egymilliót. Ennyien vesztették életüket éhínség miatt, kényszermunkatáborban vagy kegyetlen kivégzések során, jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport-, politikai vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.