Ezzel mégis mit akartak elérni? Az „új reménység”, Donáth Anna el se ment a koppintott akcióra, amit mondjuk a Downing Streeten aligha lehetett volna következmények nélkül megvalósítani.
Meghívót ugyan nem kaptunk, de a haladó sajtó beszámolóiból és a Facebook jóvoltából értesülhettünk róla, hogy a Momentum néhány képviselője, kiegészülve egy bizonyos Hadházy Ákossal, „formabontó” performanszt mutatott be a Karmelitánál. A Magyarországnak „kitartást” kívánó államférfi, a saját pártja által is partvonalra szorított Gelencsér Ferenc pártelnök és elődje, az előválasztáson – és egy Partizán-interjún – csúfosan elbukó Fekete-Győr András vezette, a márciusi ifjakra hajazó delegáció elvitte a kordont a miniszterelnöki rezidencia elől. Egész pontosan a szomszédos építési munkálatok miatt lezárt utcarész elől. Vagyis
A lilák „új reménységének” kikiáltott Donáth Anna ráadásul el sem ment, nem ért rá vagy nem akarta adni az arcát a bátornak szánt akcióhoz, nem tudjuk.nem „klasszikus” kordont, hanem építési eszközt sikerült odébb pakolniuk.
Tizenkét pontja ugyan nem volt Hadházyéknak, hét azért akadt egy kiáltványhoz, amit ki is ragasztottak az épületre. A fotók alapján a rendőrök korrektül viselkedtek, nagyjából végignézték az egészet, a felvételek és fotók elkészültek, a „független” sajtómunkások is elvégezték a munkájukat, majd szépen mindenki hazament.
Íme az akció:
Nem vitás, a Momentum – a 444 beszámolója szerint „szerényen”: az ellenzék – Orbán Viktor és a Fidesz 2007-es parlamenti kordonbontását akarta utánozni. Hát, ez ilyen formában igen gyengére sikeredett. Érdemes először is az akkori és a mostani politikai szituáció közötti különbségeket röviden felvillantani. Kezdjük azzal, hogy a Gyurcsány-kormány 2007 nyarára igen komoly társadalmi bizalom- és támogatottság-vesztést volt kénytelen elszenvedni, az őszödi beszéd és a megszorítások miatt utcai tüntetések, köztük a vérbe fojtott 2006. október 23-i megemlékezés terhelte morálisan az MSZP-SZDSZ-kormányokat. Közben sorra érkeztek a „költségvetési kiigazítások”, bércsökkentés, rezsiemelés, satöbbi.
A 2006-os voksoláson épphogy kikapó Fidesz messze a legnépszerűbb párt lett – érdemes megjegyezni: azóta is az –, míg
az országos rendőrfőkapitány a kormányellenes tiltakozások miatt képes volt műveleti területté nyilvánítani, ezzel együtt lezárni a nemzet főterét.
A Kossuth Lajos térre hétköznapi ember nem tehette be a lábát, az ideiglenes intézkedés hosszú hónapokig elhúzódott. Nem pusztán kordon, hanem a népharagtól Gyurcsányékat elválasztó barikád volt az inkább.
A Fidesz képviselői tehát az antidemokratikus állapotot elégelték meg, s bontották le a kordonokat. Mit mondtak erre az akcióra a liberálisok? Az SZDSZ-es Gusztos Péter például politikai majomparádénak nevezte az akciót.„Egyetlen parlamenti képviselőnek sincs felhatalmazása arra, hogy önkényesen, fizikailag így közbeavatkozzon” –
jelentette ki a képviselő.
Ezzel szemben 2010 óta a Kossuth tér immár felújítva, számos tüntetés helyszíne lehetett, ezrek, tízezrek fejezhették ki ellenérzésüket a kormányzó hatalommal szemben. Rázta az öklét az Országház előtti színpadon Orbán felé Molnár Áron noÁr vagy éppen Pukli István, de még Gyurcsány Ferenc is sátrazhatott és éhségsztrájkolhatott a téren kedvére.
A tiltakozás és tüntetés lehetősége ma a rendőrség részéről is professzionálisan biztosított, kiemelt helyszín is akad hozzá bőven. Más kérdés, hogy a szerényebb érdeklődés okán manapság szívesebben szerveznek demonstrációt relatív szűk budapesti hidakra, ám ha akarnák, mehetnének szinte minden nap a magyar demokráciát szimbolizáló Országház elé. Lelkük rajta.
Fontos különbség az akkori Fidesz és a jelenkori Momentum között az is, hogy míg az előbbi támogatottsága a 2007-es kordonbontás idején hatvan és hetven százalék között mozgott a biztos pártválasztók körében, vagyis masszív társadalmi támogatottságot tudhatott maga mögött, addig Gelencsérék most a tíz százalékot sem érik el. Vagyis
finoman szólva sem artikulálnak jelentős elégedetlenséget – szemben a Fidesszel.
További adalék, hogy mindkét időszakban komoly válságot volt kénytelen megélni a magyar társadalom, ám akkoriban ezt kifejezetten a rossz kormányzás okozta – a globális krízis még odébb volt –, most ellenben a háború, a szankciók és az energiahelyzet, vagyis jórészt külső tényezők miatt vagyunk nehéz helyzetben. Ráadásul a legtöbb felmérés szerint a szavazópolgárok még így sem kérnek a kormányt kihívó, a tavaly áprilisi választáson immár egységesen is leszerepelő formációkból. Nem fordulnak feléjük, nem kíváncsiak rájuk, ráadásul az érintettek egymást is „kóstolgatják”, míg a legerősebb Gyurcsány-párt jóízűen lakmározik a többiekből.
Apró adalék, hogy a Karmelita, mint helyszín sem megfelelő választás a „hatalommal” szembeni fellépésre, legalábbis ha azt nézzük, hogy ugyanezt az akciót mondjuk Downing Street-i angol miniszterelnöki rezidencia vagy a francia Élysée-palota közelében bajosan próbálhatták volna meg Fekete-Győrék kivitelezni.
Ebből a pozícióból pedig igencsak komikus a nép nevében szónokolni, rendszerbontást emlegetni,
ráadásul úgy, hogy még maga a párt sem vonul fel egységesen a látványosnak szánt, inkább médialufiként értelmezhető próbálkozás mellett. Pótcselekvés ez a javából, a tartalmi és érdemi mondandót helyettesíteni hivatott Facebook-politizálás újabb epizódja, egy széttöredezett politikai térfél egyik szereplőjének kétségbeesett próbálkozása a figyelem megragadására. Pancserpuccs ez a javából!
Kiemelt kép: Facebook
