Tegnap ilyenkor még csak 6 óra volt, most meg már 7 óra, ugyanis a hivatalos információk szerint, hajnali kettőkor kellett előre tekerni az órákat három órára. Gyaníthatóan nem sokan éltek ezzel a lehetőséggel, hiszen aki csak teheti ilyenkor mély álomban alszik és ezért nem fog felkelni. Sőt elképzelhető, hogy sokan még most is ágyukban szenderegnek és nem az óráikat tekergetik előbbre.

Manapság a digitális világban a fali- és karórák szerepe visszaszorult, hiszen az okostelefonok automatikusan átállnak az aktuális időre és sokan már ezen nézik meg az idő múlását. Bár, ha úgy tetszik az első időmérők is – mondjuk úgy – önműködően mutatták az időt, igaz akkor még nem volt nyári és téli időszámítás. Gondoljunk csak a napórára. Mint ismert, a babiloniak már Kr. e. 2400-ban az évet 12 egyenlő részre és a napot 24 órára osztották fel.

A legkorábbi időmérő eszközöket a régi Egyiptomban találták fel. A napóra egy egyszerű változatát az árnyékórát használták. Ez két farúdból állt: az egyik árnyékot vetett a beosztással ellátott másikra. Később a „korszerűbb” napóra változatot alkalmazták, majd rövidebb idők mérésére ugyancsak Egyiptomban használtak víz és homokórát.

napóra

 

Az első mechanikus órákat a XIII. század vége felé készítették. Ezek még kezdetlegesek, nagy, robusztus szerkezeteket rejtettek, például az egész templomtornyot elfoglalták. A kisebb méretű, háztartásokban is alkalmazható változataik a XVI században fejlődtek ki. Ezek a zsebórák ősei voltak, mai fogalmak szerint asztali óráknak nevezhetjük, de volt olyan kialakítású, amelyet utazáskor magával vihetett az ember.

Hosszan lehetne sorolni, miként fejlődött az óraszerkezet egészen a XX. századik, amikor az 1900-as évek elején már megjelentek a zsebórák után a karórák. Ezeknek sokáig mechanikus szerkezetük volt, míg nem a 70-es évek elején megjelentek a kvarcórák. Ezzel a mechanikus szerkezetű órák ideje leáldozott, bár napjainkban ismét kezdnek divatba jönni a régi szerkezetű órák. A miértre talán az a válasz, hogy mint tudjuk, nincs új a nap alatt, mert néhány évtized után már a régi feltűnése megint újnak számít, de az idő mérése és múlása változatlan marad.