Az alapjelentésétől gyakran messze elszakadva burjánzó divatszóvá (-szóelemmé) vált az újabb nyelvhasználatban a be– igekötő.

Apám beájulna (’váratlanul olyan kellemetlen meglepetés, sokkhatás érné, hogy szinte eszméletét veszítené’) – hangzott a népszerű film címe. S immár nyakra-főre használják ezt az ősi szavunkat, a be- igekötőt eltérő jelentésben is, pl.: a színész „beájult munka közben” (értsd: ’a fáradtságtól elaludt’). Sőt, az idézett cím értelmének ellenkezőjét is jelentheti: „London beájult a magyar kiállítástól” (értsd: London el volt ragadtatva, Londont kellemes meglepetésként érte, magával ragadta, lenyűgözte, elbűvölte, ámulatba ejtette a tárlat).

Burjánzó divatmorfémává vált az újabb nyelvhasználatban az alapjelentésétől (’valamely zárt tér belsejébe irányul’: belép, bekéredzkedik stb.) gyakran messze szakad, használói például a cselekvés megkezdődését, mozzanatosságát, befejezettségét, akarják érzékeltetni vele.

„A spanyol együttes alaposan bekezdett, már a 3. percben kapufáig jutott – olvassuk a sajtóban. Értsd – és mondd –: nagy iramban, rögtön gólhelyzetet teremtve nyitják a félidőt; jól, dinamikusan, erőteljesen stb. kezdenek. „Bekezdett a pólóválogatott”. Értsd: sikeresen, (fölényes) győzelemmel indította a világligában való szereplést. – Legújabban a folyamat elkezdése (igével: a kezdenek) helyett is szerepeltetik (kifogásolhatóan) ezt az igekötős igét: „Bekezdenek a magyar bunyósok Rióban” – olvashattuk a médiában egy korábbi olimpia ökölvívótornájának nyitása előtt.

„Mikor megláttam, hogy jön felém, akkor bedobbant a szívem” – írja valaki egy internetes oldalon. Szabatosan: megdobbant. A színész „bealudt az autóban a forgatáson”; „úgy bealudtam, hogy legalább tíz nem fogadott hívásom volt”. Vajon a váratlan és szándéktalan elalvást vagy a mély álomba merülést hangsúlyozzák ezek a mondatok?

A „bealudt a forint” közlésnek pedig két jelentésére is rábukkantunk a médiában: ’mérsékelten gyengült; nem változott’. A jelentésbővülés következménye tehát az, hogy gyakran nem egészen világos, nem egyértelmű, illetve homályos a közlés tartalma.

A beelőz a szokott megelőz igéhez képest új árnyalatot kíván adni a jelentésnek (’járművet hirtelen vakmerően előz’, ’versenytársait váratlanul lehagyja’): „Biciklis beelőz a gyorson”; „Bringázzatok, mert beelőz az új generáció!” Ám újabban ez hangzik akkor is, ha se váratlanság nincs, se vakmerőség nincs… Interjú firtatta: az alany tud-e fontossági sorrendet állítani a tevékenységei (festés, írás, énekelés) között. Válasz: „A gondolkodás beelőzi mindet” (értsd: primátusa van).

A választékos stílusban az utóbb citált szavak el- igekötős formája a szabatos: elaludt(am), elájulna, (meg)előz(i).

Mikor először hallottam, hogy valaki besír, a szó ilyen jelentését sejtettem: ’szívszorító, megrendítő, megrázó élménytől fájdalmában rázkódva, csuklásszerűen sír, zokog’. Ám egy szlengszótár tájékoztat: aki besír, az könnyezve nevet, kicsordulnak a könnyei a nevetéstől. Valóban találtam erre példákat: „Ennyi bohóctól még én is besírok”; „ezen besírtam a röhögéstől”. De leltem az általam gondolt jelentésre is: „bevallom, a végén besírtam”; „borzalmas, szívszorító, majdnem besírtam rajta”. Nem irigylem az idegen ajkút (a köznapi társalgót vagy épp a műfordítót), aki szembetalálkozik e szóval…

Olvasom a neten: „mire visszaértem, már befoglalta a konyhát”. A bizalmas nyelvben terjedőben van ez az igekötős ige, ’egészében, teljes mértékben elfoglal, birtokba vesz, kisajátít, bitorol’ jelentésben, a lefoglal rovására. S ilyen értelemben is használják: ’megszerez, (sikert) kivív, elfoglal’. Pl.: a sportoló „magabiztosan befoglalta az első helyet csapattársa előtt”. Alkalmazhatók ehelyett a jelentésjel (’ ’) között megjelölt szinonimák, meghatározások.

„Ha a szőke behisztizik, válaszd a barnát” – tanácsolják egy közösségi oldalon. Kérdés a neten: „Hogyan csillapítjátok le, ha behisztizik a gyereketek?” Kerülendő forma ez: nem teljesen világos ugyanis, miről van szó. A bizalmas nyelvben talán értik a (nem valami szép) hisztizni kezd, a kitör rajta a hiszti kifejezések jelentését, de a nyilvános használatban célszerű a viselkedés pontosabb megjelölése: jelenetet rendez? fanyalogva elégedetlenkedik? nyafog? toporzékol? tombol? háborog? raplizik? sírva kiabál? szipog? sírdogál? szepeg? itatja az egereket? 

 Immár elmaradhatatlan ez az igekötő a párkapcsolat „szókincséből” is: „bepróbálkozik a fiúnál, ő azonban elutasítja”; „lesz egy kevéske önbizalma, és bepróbálkozik a lánynál”. Felesleges az idekötő, a tartalom kifejezésére elég a próbálkozik, de szabatosabbak, választékosabbak, pontosabbak ezek: teszi a szépet, kedveskedik a lány a fiúnak; kapcsolatot kezdeményez, megkörnyékezi a lányt; csapja a szelet a lánynak, legyeskedik a lány körül; udvarol stb.

Kezd elharapódzni ’megvéd’ értelemben a bevéd, és ’támad’ jelentésben a betámad: „az intelligens és előrelátó ember bevédi magát”; a „rocklegenda betámadta a tehetségkutatókat, amiért a zenélésből versenyt csinálnak”. Egyszerűen: megvédi magát, támadta (bírálta) a tehetségkutatókat.

A be-, ez a fontos igekötő, a citált esetekben és hasonlókban: divatmorfémaként – átlépve közege, a bizalmas nyelvhasználat határait – a nyilvános beszédre is átterjedt. Sőt, újabban oly mértékben befoglalta (pontosabban: kisajátította, legalábbis ellepte) a nyelvhasználati teret, hogy társai lassan besértődnek (szabatosan: megsértődnek)… Mert kiszorít a szövegkörnyezetbe jobban illő szavakat, szürkül a beszéd.

S ez az aránytalanság, „szereptévesztés” sok-sok pontatlanságnak, így félreértésnek is forrása. Hibát ejtünk tehát, ha beájulunk (pontosabban: ámulatba esünk) a beájul és más divatkifejezésektől. Világosabb a beszédünk, írásunk, ha ezek unos-untalan ismételgetése, erőltetése helyett megkeressük a közölni szándékozott tartalomnak megfelelő morfémát, rokon értelmű szót (csak igekötőből létezik vagy félszáz).

Arany Lajos