A mai korban a nemzeteket lerombolni és felülmúlni vágyó eszme hatja át Európát, s talán az egész fejlett Nyugatot – mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára Mágocson.
Potápi Árpád János az észak-baranyai kisvárosban a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésen közölte:
a korabeli félreértelmezett nacionalizmus és a Kárpát-medence történelmétől teljesen idegen egységes nemzetállam gondolata vezetett a felvidéki magyarok kitelepítéséhez.
Hangsúlyozta: ha a felvidékiek kitelepítésére, a bukovinai vagy erdélyi székelyek anyaországba telepítésére, a németek elűzetésére a leszármazottak nem emlékeznek, az akkor történteket nem ismertetik meg gyermekeikkel, unokáikkal, a történelmi események megismétlődhetnek.
Forrás: Potápi Árpád János Facebook oldala
Mint mondta, „a mi felelősségünk, hogy mindig figyelmeztessünk; a tőlünk telhető legtöbbet tegyük meg annak érdekében, hogy ne érjék hasonló történelmi megrázkódtatások nemzetünket, a velünk együtt élő nemzettársainkat”.
Az államtitkár felidézte: 1947-ben április 12-én indultak el a Felvidékről azok a vagonok, amelyek a kitelepítésre ítélt családokat szállították az anyaországba.
Úgy folytatta, az úgynevezett lakosságcsere-egyezménynél Magyarországnak nem volt választása, mert egy történelmi folyamat részeként eldöntetett, hogy a magyarokat ki kell telepíteni a Felvidékről.
A nagyhatalmak jóváhagyásával és akaratából megtörtént ki- és betelepítések miatt Közép-Európában 15–20 millió ember kényszerült költözni, mivel úgy határoztak, hogy „kisebb nemzetállamokat hoznak létre a korábbi nagy birodalmakból” – mondta Potápi Árpád János.
Nem jöhettek létre ezek az új nemzetállamok – tette hozzá –, hiszen mindegyik országban jelentős számú kisebbség élt, és már a második világháborúban megkezdődött a lakosság egy részének elhurcolása, majd a kiűzetésekkel, kitelepítésekkel, lakosságcserékkel folytatódtak az emberi tragédiák.
Mint mondta, 1947 és 1949 között százezer magyart telepítettek ki Csehszlovákiából, és sokan jóval nehezebb körülmények közé kerültek.
Tolna és Baranya vármegye településeinek nagy részére kerültek a kitelepítések után felvidéki magyar emberek, csak Mágocsra 189 család érkezett – ismertette.
Hargitai János (KDNP), a térség országgyűlési képviselője beszédében azt emelte ki, hogy Mágocs a vármegye egyik olyan települése, ahol az elhurcolt németek és a kitelepített magyarok emléke előtt tisztelegve egyaránt emlékművet emeltek.
„Mindkét közösség az akkori hazájában feleslegesnek bizonyult, tagjai jogfosztás alá kerültek és kidobták őket az országaikból (.), éppen ezért fontos, hogy mindig emlékezzünk, s ne engedjük bekövetkezni azt, amit az akkori magyar és német közösségek megéltek” – mondta a képviselő.
A mágocsi, dombóvári és kaposszekcsői önkormányzat közös szerdai megemlékezésén a megemlékező beszédek előtt koszorúkat helyeztek el a mágocsi kitelepítettek emlékművénél és a Felvidéki magyarok a Völgységben címmel kiállítást is nyitottak a helyi művelődési házban.
Civilek Info: 76 éve kezdődött tehát az az eszelős, tragikus történet, mely során vagonokba rakták a mindenüktől megfosztott magyarságot a Felvidéken, vagyonukat, földjüket elvették és elindították a mozdonyokat Magyarország felé. A Benesi diktatúra jogszabályai, dekrétumai még ma is élnek, ezek alapján lehet kisajátítani ma is a felvidéki magyarok földjeit. Persze az EU mindenre oly érzékeny törvénycsőszei rá se bagóznak az egészre. Inkább nyomják a magyar kormányt, hogy érzékenyítené végre már a csöppségeket a szívüknek oly kedves LMBTQ-s történetekre és az ukrajnai fegyverszállítások támogatására, valamint legyen már szíves saját hatáskörbe tartozó ügyek „europaizálására”, aztán ha mindent megtett, akkor újabb követelésekkel állunk majd elő. Újabb bizottságokat küldenek a nyakára, csak hogy pénzügyileg megszorongassák. Vagyis a nekünk járó pénzen egzecíroztatnak bennünket.
Persze a Benes-dekrétumok élnek és virulnak. Amiatt nem büntetik Szlovákiát, mely épp idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Ja, hogy a történelmi Magyarország részeként Felvidék kilenc évszázadig a gazdag nemzetiségi kultúrával rendelkező Magyar Királyság része volt és mint kulturális-spirituális egység ma is a Szent Korona oltalma alatt áll. Felejthető szerintük, hogy történelme a magyar történelem része és félő: az ifjú állam területéről egyes jóslatok szerint 2050 körül teljesen eltűnhet a magyarság. Kitelepítették őket, olyan szabályzókat alkalmaznak, melyek révén a szlovák nyelvhez, oktatáshoz, gazdasági körzetesítéshez tartozni előnyöket jelent, és bizony hátrányt az óhazát felemlegetni is. Állampolgárság csak egy lehet: a szlovák.
De Szent István országát többször megrabolták, leigázták a történelem folyamán. Ám Isten kegyelméből ma is létezik, ma is erőt, lelki támaszt jelent azoknak is, akik új államalakulatokat hoztak rajta létre, vagy átrajzolták határait. „A víz szalad, a kő marad”, de a csillagok járása változó. A Kárpát-medence olyan földrajzi, lelki és történelmi egység, mely időlegesen igen, de véglegesen nem osztható fel.
Ugyanakkor az emberek és családok megszenvedik azokat a kataklizmákat, traumákat, melyeket elsősorban a nagyhatalmak szabadítanak ránk. Trianon, Párizs, Rejkjavik nyomán még mindig elszakítottságban élünk. Ma is létezik kis-antant politika, melynek lényege, hogy az utódállamok érdekeivel mindenkor sakkban tartható az anyaország vezetése. Ha kell durva, ha kell rafinált eszközökkel.
Emlékezzünk tehát az elűzés gyászos napjaira és fejezzük ki tiszteletünket és szolidaritásunkat azoknak, akiket 2050-re már nem látnának szívesen a Felvidéken. Azt hiszem minden segítséget meg kell adni emberi és politikai küzdelmükhöz.
Forrás: MTI/Felvidék.ma
Kiemelt kép: Fortepan
