A republikánusoknak elegük van Biden proxyháborújából, egyesek szerint finanszírozza inkább Európa, mások engedékenyebbek, potom 1,5 billió dollárért eladnák az oroszoknak a már meghódított ukrán területeket.

Sens. J.D. Vance ohiói, Mike Lee utahi és Rand Paul kentucky-i képviselő tizenhat másik kongresszusi képviselővel együtt múlt héten levelet írt a Biden-kormányzatnak.

„Az elmúlt évben az Egyesült Államok volt az ukrán védelmi erőfeszítések fő finanszírozója. A háború immár a második évébe lépett, de nem látszik a vége, és nincs világos stratégia a lezárására” – áll a levélben.

„Az Oroszországgal folytatott proxyháború nem az Egyesült Államok stratégiai érdeke, és olyan eszkalációt kockáztat, amely irányíthatatlanná válhat.”

Természetesen az USA már eddig is az eszkalációra törekedett az ukrán háborús erőfeszítések és Zelenszkij korlátlan támogatásával.

„Eddig az Egyesült Államok több mint 113 milliárd dollárt fordított katonai, gazdasági és humanitárius támogatásra, ezzel Ukrajna első számú támogatójává vált. NATO-szövetségeseink hozzájárulása elhalványul ehhez képest” – jegyzi meg a levél. „A dollármilliárdokon túlmenően a tartalom és a motiváció tekintetében is nagy a különbség.

Miközben az USA növeli adósságát azzal, hogy harckocsikat, légvédelmi rendszereket, és nagy hatótávolságú rakétákat szállít egy óceánnyira lévő csatatérre, a saját határainál lévő konfliktus kezelésére csak egyenruhákat és védőfelszerelést küld.”

„Minden egyes új segélycsomaggal és minden egyes Ukrajnának nyújtott új fegyverrel nő az Oroszországgal való közvetlen konfliktus kockázata” – állítják a levél republikánus aláírói.

A jelenlegi rezsimet azonban úgy tűnik, nem zavarja, és nem riasztja el a helyzet. Múlt héten a Pentagon újabb segélycsomagot jelentett be, amely HIMARS tüzérségi lövedékeket, páncéltörő lövedékeket és más, meg nem nevezett „precíziós légi lőszereket” tartalmaz, értéke pedig 325 millió dollár.

De „az Ukrajnának nyújtott nyílt végű amerikai segély alapvetően összeegyeztethetetlen stratégiai érdekeinkkel” – írják a republikánusok.

„Más módon is támogathatja az USA az ukrán népet, de a végtelenített háborút kiváltó korlátlan fegyverszállítás nem ilyen. Nemzeti érdekeinket és az ukrán nép érdekeit az szolgálja leginkább, ha ösztönözzük a tárgyalásokat, amelyekre sürgősen szükség van ahhoz, hogy ez a konfliktus megoldódjon.

Nyomatékosan arra kérjük Önt, hogy álljon ki a tárgyalásos béke mellett, lezárva ezzel ezt a szörnyű konfliktust.”

Eli Crane képviselő, a levél egyik aláírója a The American Conservative című lapnak azt nyilatkozta, hogy

„a külpolitikai intézményrendszerünk készen áll egy 100 milliárd dolláros jegy vásárlására arra a vonatra, amely országunkat világháborúba viszi.” Az arizonai republikánus úgy folytatta, hogy „az amerikai kormány egyáltalán nem engedhet meg magának egy újabb, örökké tartó háború finanszírozását az amerikai nép kárára”.

A levél elküldését követően Mike Lee irodája sajtóközleményt adott ki, amelyben Dan Caldwell, a Center for Renewing America alelnöke is nyilatkozott.

„A Biden-kormányzat határozatlan idejű támogatása Ukrajnának növelte az atomfegyverekkel rendelkező Oroszországgal való közvetlen konfliktus kockázatát, és elterelte a figyelmet a sürgősebb nemzetbiztonsági prioritásokról” – állította Caldwell.

„Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja erkölcstelen, de tényleges európai biztonsági kihívást jelent. Ukrajna támogatásának terhét elsősorban a gazdag európai jóléti államoknak kell viselniük, akik számára nagyobb a konfliktus tétje, és akik évtizedek óta ingyen élnek az amerikai biztonsági ernyő védelmében – tette hozzá.

Zárójelben itt érdemes megjegyeznünk, hogy az Egyesült Államokban közelegnek a választások, így a republikánusok kezében fajsúlyos lap a háború elleni tiltakozás, pontosabban a háború egekbe szökő költségei elleni fellépés. Az is igaz, hogy Európa elkényelmesedett, saját önvédelmét is kiszervezte, így joggal érezhetik az amerikaiak, hogy finanszírozás tekintetében magukra maradtak.

Ám azt ne feledjük, hogy az orosz-ukrán háború kirobbantása nem európai érdek volt, ahogy az európai-orosz gazdasági együttműködés szétverése sem, és a háborúba Európa lassan belerokkan, míg egyes amerikai érdekcsoportok gennyesre keresik magukat a véráldozaton. Zárójel bezárva.

Bár a levél kevéssé részletezte, milyen is lenne az Oroszország és Ukrajna közötti béke, akadnak olyan hangok – például William Lind, amerikai konzervatív íróé is – akik azt javasolják, hogy az oroszok gyakorlatilag vásárolják meg a már meghódított ukrán területeket:

„Oroszország megkapja a Krímet, a Donbászt és a kettőt összekötő szárazföldi folyosót, de ezekért fizetnie kell Ukrajnának, mondjuk 1,5 billió dollárt, amelyet Ukrajna városainak újjáépítésére fordítanának. Amíg a pénzt nem fizetik ki, addig Oroszország nem kapná meg a területek tulajdonjogát, sem a szankciók teljes feloldását. Oroszország átengedné a megszállás alatt álló keleti megyéket Ukrajnának, így Ukrajna két tengert kapna, a Fekete- és a Balti-tengert, amelyeken keresztül exportálhatná gabonáját.”

Lind szerint ez ugyan nem átfogó, de észszerű és működőképes első lépés, s abban egyetérthetünk vele, hogy valóban nem átfogó.

Ám ami az észszerűséget illeti: erősen vitatható, hogy bárki is fizetni akarna olyasmiért, vagy vissza akarná adni azt, amelyet már elfoglalt, ami már az övé.

Persze minden tárgyalás nyitó ajánlattal indul, és kétségtelen, hogy az Egyesült Államoknak is a tárgyalásos megoldást kellene keresnie, akár akarja ezt Ukrajna, akár nem. Ha az ukrán vezetés ennek ellenére sem akar tárgyalóasztalhoz ülni, akkor el kell zárni előle az amerikai adófizetők dollármilliárdjait.

Akárhogy is, a republikánus aláírók realisták, nem hiszik, hogy a levél megváltoztatja a Biden-kormányzat háborús politikáját. Mégis, egyre nő azoknak a száma, akik a visszafogottságot szorgalmazzák az „Amerika az első” szlogen vagy a Kínával kialakulóban lévő konfrontáció, vagy éppen mindkét érv nevében.

Kiemelt kép: Shutterstock