Egy eldugott kis emlékhely őrzi tizenegy, a második világháborúban meghalt magyar katona emlékét Nagyegyháza határában. A Tatán élő 90 éves Feri bácsi építette és gondozza a mai napig a keresztet, aki gyerekként talált rá a 11 magyar katona holttestére.
Pillanatnyilag egyetlen térkép sem jelöli azt a második világháborús emlékhelyet, amit az óbaroki születésű, Tatán élő Kovács Ferenc épített és gondoz a mai napig a Fejér megyei Nagyegyháza falu határában, az erdőben. Feri bácsi nem mindennapi történetéről a Honvedelem.hu számolt be.
A 90 éves Feri bácsi tizenkét éves kisfiúként itt élte át a második világháború borzalmait. Emlékeit a 2013-ban megjelent, a község önkormányzata által kiadott „Óbarok. Emlékek-leírások-történetek” című könyvében részletesen le is írta.
– Mivel az elmúlt évtizedekben senki nem írt erről a faluról semmit, már nyugdíjasként úgy döntöttem, hogy én vetem papírra a település történetét. Nekiláttam a kutatómunkának, aminek eredménye lett a közel száz oldalas könyv. Amikor már nyomdakész volt a falu történetét 1750-től feldolgozó anyag, felkerestem a település akkori polgármesterét, aki örömmel segített a kiadásban. Így készült el összesen 650 példányban
– mesélte Feri bácsi tatai házuk teraszán. A nyugdíjas férfi már újabb kéziraton dolgozik, a több száz oldalas paksaméta a tíz évvel ezelőtti könyv sok-sok helyen kibővített változata lesz. Az első könyv Óbarokon tartott bemutatója után sokan keresték fel Feri bácsit, hogy miért nem épült még emlékhely azon a helyen, ahol a hősi halált halt magyar katonákat megtalálta. Ekkor döntötte el, hogy saját erőből épít egyet.
– A keresztet a kertemben raktam össze, innen vittem ki a helyszínre, ahol az önkormányzat segítségével épült meg az emlékhely. Sokat járok ki ide, szépítgetem a környezetet, vagy csak némán emlékezem. De gombászni is itt szoktam – árulta el.
Örök mementó – Fotó: honvedelem.hu
De mi is történt ott 78 évvel ezelőtt?
– A háborút 11-12 évesen értem meg, ami egy borzalom volt. A 1944 decemberétől, 1945 februárjáig az állóháború teljesen szétzúzta, tönkretette a falu lakosságát, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. A német egységek állandó aknatűz alatt tartották a falut, rengeteg házat, épületet megrongálva vagy teljesen megsemmisítve. A lakosság csak a pincében érezte biztonságban magát, de a rossz élelmezés miatt az élet egyre elviselhetetlenebbé vált – írta könyvében Feri bácsi. Végül a szovjetek parancsára február végén el kellett hagyniuk a falut. Az egyik falusit, aki nem akart menni és vissza szaladt a házába agyonlőtték.
Március 10. körül elcsendesült minden, az emberek kezdtek megnyugodni, csak kevés orosz utóalakulatok maradtak hátra, az utánpótlás biztosítására. Feri bácsiék ekkor döntöttek úgy, hogy hazamennek Óbarokra.
– Mire hazaértünk, mindenünket kifosztottak, élelmünk is alig maradt. Nagyon elkeseredtünk. Mit fogunk így enni? Hogyan éljük túl az elkövetkező napokat. Pár nappal később aztán elterjedt a híre, hogy a kisménetegyházi Hoffmann-birtok magtáraiban még akad némi búza. Egy általam készített kiskocsival indultam el az édesanyámmal és az unokatestvéremmel. Hogy biztonságba legyünk, jöttek velünk még néhányan, talán tucatnyian voltunk összesen. A legrövidebb úton mentünk, az első halastó feletti dombtetőn. Itt volt egy bunker, amit egy futóárok kötött össze a halastóval. A tó partján, a gáton egy halott német és egy ugyancsak meghalt orosz katonát láttunk. A bunkerben pedig tizenegy, szitává lőtt magyar honvéd holttestét találtuk meg. Borzalmas látvány volt! A férfiak mindegyiket átvizsgálták, de sem irat, sem pedig dögcédula nem volt náluk” – emlékszik vissza Feri bácsi. Amikor három hét múlva, harmadmagával ismét arra ment már nem voltak ott a holttestek. Később azt hallotta, hogy a szovjetek az óbaroki templom tövébe ástak egy gödröt és oda temették el a halottakat. Aztán a nyári hónapokban exhumálták ezt a sírt és a maradványokat ismeretlen helyre szállították. Persze ez csak hallomás, a holttestekről azóta sem tud semmi biztosat.
– Örök mementó ez a hely. De megépítésével talán hátra hagyok valamit magam után és ez nagyon fontos számomra.
Forrás: kemma.hu
Címlapkép: „A hősök nyugodjanak békében. A múltat őrizni, ápolni kell és tanulni belőle!” – Fotó: honvedelem.hu
