Nagyot robbant a sajtóban, hogy az orosz történelemtankönyvekben fasisztának nevezik az ’56-os magyar szabadságharcosokat. Persze, a hírről azóta kiderült, hogy ordas nagy kamu, de érdemes megnézni, hogy honnan is indult az álhír.
Úgy a jobb-, mint a baloldali média felháborodottan számolt be az esetről, míg ki nem derült, hogy az egész kizárólag egy hergelés, álhír, amit a Meduza elnevezésű, Lengyelországban szerkesztett orosz ellenzéki hírportál indított útjára. A hírt egyenesen az orosz nagykövetség cáfolta.
Ráharaptunk tehát a csalira, de érdemes megnézni, hogy ki lógatta azt be a magyar médiatengerbe. Nos, hazánkban először Kolozsi Ádám vette át a hírt (saját felfedezésként eladva), aki nem más, mint Lendvai Ildikó fia.
Az 1956-os szabadságharc megítélése már évtizedek óta kényes téma az orosz-magyar kapcsolatokban. Egyértelmű, hiszen az orosz birodalmi gondolkodás szerint ők a saját érdekeiket védték, ami bár igaz, de magyar szemszögből semmit nem változtat azon a kegyetlen és megbocsájthatatlan eljáráson, amivel a legtisztább forradalmunkat verték le. A kérdés megoldása a hallgatás. Az oroszok egyszerűen nem említik a dolgot, sőt ügyelnek rá, hogy velünk is elfeledtessék (sikeretelenül).
Éppen ezért volt a balhé kirobbanásának pillanatától kezdve rendkívül valószerűtlen, hogy egy tankönyvben ilyen élesen szálltak volna bele a témába.
Az oroszoknak ugyanis jelenleg kifejezetten fontos, hogy normális kapcsolatot tartsanak fenn velünk. Nekünk pedig fontos az energiabiztonságunk, ami, tetszik, nem tetszik jelenleg Oroszországtól függ. Éppen ezért érdekes, hogy a baloldal mindent megtesz, hogy ezt a kapcsolatot lerombolja, hiszen semmi mást nem érnének el vele, mint, hogy gazdasági válságba taszítsák hazánkat.
Teszik ezt ugyanazok, akik korábban mindent elkövettek, hogy ne tudjuk az energiafüggésünket alternatív forrásokkal kiváltani. Emlékszünk még arra, hogy a Nabucco mennyire szúrta a baloldal szemét? Többek között Lendvai Ildikóét is, aki Gyurcsány mellett még kicsit sem tiltakozott az orosz kapcsolatok ellen, a rendszerváltás előtt pedig valószínűleg még meg is köszönte moszkvai barátainak, hogy voltak szívesek leverni egy forradalmat, és zsíros álláshoz juttatni a cenzori hivatalban.
Most pedig éppen az ő fia az, aki álhíreket terjeszt és azok ellen hergel, akikkel édesanyja még kifejezetten jó viszonyt ápolt.
Milyen meglepő! Na igen, az alma és a fája.
