Nem arra vagyunk rendelve, hogy farkasok legyünk, akik, ha kell, egymás torkának esnek.
A mai evangélium hallatán ismét megerősödött bennem az, hogy mennyire nem ismerjük az Isten észjárását, és persze a saját bőrünkből sem tudunk kibújni. Hogyan lehetséges az, hogy Isten nem személyválogató? Hogyan lehetséges az, hogy nincsenek hierarchizálva az emberek?
Mert emberi agyunkkal nem vagyunk képesek elfogadni, hogy
Isten nem egy élethosszig tartó versenyre küldött bennünket, teremtményeit, ahol egymás folytonos legyőzése a cél, hanem teljesen más elképzelése volt az emberiséggel. Egymásba karolva, talentumainkat jól felhasználva, építsünk erős köteléket Isten és ember között, ember és ember között. Nem arra vagyunk rendelve, hogy farkasok legyünk, akik, ha kell, egymás torkának esnek.
A mai evangéliumban éppen erre tanítja a szőlősgazda a munkásait: a szeretet, odafigyelés, elfogadás, megbocsátás nem ismer határokat.
Persze tételmondatként el kell mondani: Nem vagyunk egyformák! Vannak korán ébredők, későn megtérők és egy életen át keresők. De mindenkiben közös az, hogy teremtettségétől fogva benne van a vágy a transzcendens megismerésére. A kérdés már csak az, hogy e felismerésre mikor jutunk el! Lehet, hogy korán reggel, lehet, hogy a harmadik óra körül, a hatodik, a kilencedik órában, vagy az utolsó pillanatban. Tulajdonképpen az idő mindegy, a lényeg számít: legyen találkozás, mely nem szalmaláng, hanem maradandó.
Az Isten így gondolkodik. Neki belefér az, hogy 1 dénárt adjon sokkal kevesebb munkáért! Neki az számít, hogy elfogadtad a meghívást: gyere!
Ez a hozzáállás távol van még a hétköznapjainktól. Mennyi bosszúságot okoz, amikor percek óta állunk a pénztárnál, és az utolsó meglátja, hogy nyílik a kassza, és beáll az első helyre.
De nem viselkedünk másképpen a munkahelyünkön sem. Lehet, hogy 10-15 éve dolgozol a cégnél/iskolában, de az újonnan felvett munkatárs kompetenciái és rátermettsége miatt feléd kerül a ranglétrán.
A templomi közösségeink is hordoznak hasonló, rossz beidegződéseket, különösen azokkal szemben, akik felnőtt korukban térnek meg, vagy a régi világban máshol helyezkedtek el politikai-vallási téren.
Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?
– kérdezi a szőlős gazda, kérdezi a Mennyei Atya. Viszont egyúttal meg is szólít: Menjetek Ti is a szőlőmbe! Ne várakozzatok, ne töltsétek el hiábavalóságokkal az életeteket, hanem tessék cselekedni! A siker és az eredmény nem marad el! Még az utolsókból is lehetnek elsők!
Kiemelt kép: Földházi Árpád /Mandiner
