Pont úgy, mint amikor valaki meg akarja vizezni a vizet, vagy lisztet hint a lisztbe.

Az árnyékkormány feje kimerítő cikkben ecseteli a Népszava hasábjain a programjukat, amelynek két figyelemreméltó eleme a milliárdosok – de csak a jobboldaliak! – kifosztása, illetve a gondoskodó szociáldemokrácia meghirdetése.

Üveggyöngyökből sosem volt hiány Gyurcsányék háza táján, és ők egyre hagymázasabb szólamokkal gurítják őket szavazóik elé. Végül is, nagyot mondani semmibe se kerül, bár a Gyurcsány-féle „gondoskodásból” épeszű ember az életben nem kér többet.

„Nem ismerünk egyetlen populista politikust sem a nagyvilágban, aki a győzelmét követően teljesíteni tudta volna az elvárásokat – gondoljunk Trumpra, Bolsonaróra, vagy nézzük meg Orbán Viktor kormányzásának hatását, a szétvert államot és a helyén felépült nagy semmit”

– írja Klára asszony, majd pontokba szedi a DK hazugságait ajánlatát.

„1. Az emberek befizetett adójukért joggal várnak el tisztességes iskolákat, rendelőintézeteket, kórházakat. Az államnak kötelessége, hogy számonkérhető és kikényszeríthető módon azonos minőségű, magas színvonalú szolgáltatást nyújtson valamennyi polgárának. Az állam nem válogathat az emberek között szociális helyzetük, lakóhelyük vagy éppen a kormányzópárt ízlése szerint. Az állam feladata, hogy közszolgáltatások nyújtásával, jó minőségű oktatással, egészségügyi és szociális ellátással mérsékelje az egyenlőtlenségeket, hogy esélyt és biztonságot kínáljon mindenkinek. Különösen erős az állam felelőssége a kiszolgáltatott helyzetben lévő polgárai, közöttük a gyermekek és az idős honfitársaink iránt.

2. Ma a dolgozó emberek arányaiban több terhet viselnek, mint a tőke. Az szja mellett az ő bérüket terhelik a járulékok, ők fizetik az állami bevételek legnagyobb részét képező áfát. Az állam bevételeinek jelentősebb része az ő adójukból származik. Miközben a robotizáció, a mesterséges intelligencia és a digitalizáció elterjedésével emberek millióinak a munkahelye kerül veszélybe, a másik oldalon, az alig adózó nagyvállalatoknál hatalmas extraprofitok keletkeznek. Ezt az embereket gúzsba kötő arányt meg kell változtatni. Több terhet kell viselniük a nagyvállalatoknak és a tőkének, és kevesebbet az embereknek. A nagyobb vagyon nem több joggal, hanem több felelősséggel jár együtt. A vállalatok, a vagyonos emberek nagyobb részvételét a közteherviselésben hazafias kötelességnek tartjuk. Elvárjuk, hogy fizessek többet a milliárdosok, mint azok, akik máról holnapra élnek.

3. A jövedelem nem egyszerűen a napi megélhetést szolgálja, hanem a biztosítéka annak is, hogy az ember nem lesz alávetett kiszolgáltatottja másoknak, nem hatalmaskodhatnak felette. A szabad emberi lét egyik legfontosabb feltétele a biztonságot jelentő, tisztességes jövedelem. Az alapvető megélhetést biztosító jövedelem nem lehet jövedelemadó tárgya.

4. Komolyan vesszük a klímaváltozás súlyos veszélyeit. Tegnap még úgy beszéltünk a klímaváltozásról, mint amely a gyerekeink, unokáink életére jelent súlyos veszélyt. Ám ha csak a kanadai, a franciaországi, a görögországi, korábban soha nem látott mértékben pusztító erdőtüzekre, az aszályokra, a növekvő számú hurrikánokra, a velük együtt járó éhínségre, járványokra gondolunk, ma már azt kell mondanunk, hogy a mi életünkre is roppant fenyegetést jelent a klímaváltozás. Most kell cselekednünk, mert ha nem tesszük, az emberiség egész jövője reménytelenné válik. A zöld átállásnak is igazságosnak kell lennie: a terheit elsősorban azoknak kell viselniük, akik hasznot húztak a klímaváltozást előidéző gazdaságból – a nagyvállalatoknak. Ugyanakkor különösen vigyázni kell arra, hogy sem a klímaváltozás, sem a zöld átállás ne hozza az eddigieknél is nehezebb helyzetbe a kiszolgáltatott, sérülékeny társadalmi csoportokat.

5. A világ roppant módon és egyre gyorsabb ütemben változik. Tegnap még csak a robotizáció és a számítógépek, holnap már a mesterséges intelligencia uralja nemcsak a gazdaságot, hanem a mindennapi életünket is. Minden eddiginél többet kell fordítani oktatásra. Ez nem csupán versenyképességi kérdés. Ebben a rohamosan változó világban szorong és elbizonytalanodik az az ember, aki nem tud lépést tartani. A gyerekeinknek tőlünk kell megszerezniük azt a tudást, amellyel holnap a nekünk még ismeretlen világban helyt tudnak állni. Ehhez magának az oktatásnak is meg kell újulnia. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Magyarország ezeknek a változásoknak a győztese lehessen.

6. Demokratizáljuk a demokráciát. El kell zárni a hatalmasok privilegizált hozzáférését, lobbizási lehetőségét a közdöntések befolyásolására, és lehetővé kell tenni, hogy az embereknek sokkal erősebb beleszólásuk legyen az életünket meghatározó döntésekbe. Soha nem hozunk döntéseket az érintettekkel való érdemi párbeszéd nélkül.

7. Tökéletes lenne a nyugati demokrácia szabad világa? Egyáltalán nem. De nemcsak Magyarország, hanem Oroszország, Törökország és a többi autokratikus rendszer példája is azt mutatja, hogy a nyugati világtól, a demokráciától való elfordulás nem jólétet, igazságosságot hozott az embereknek, hanem szegénységet és kiszolgáltatottságot. Éppen ezért Magyarország alapvető érdeke, hogy újra az európai népek közösségében találja meg a helyét. Igazságos, jólétben élő európai Magyarország csak egy erős és szolidáris Európában, az Európai Egyesült Államokban képzelhető el. Csak együttesen tudunk globális adót kivetni a multikra, erős határokon átnyúló szakszervezeteket építeni. Csak közösen tudjuk megmenteni bolygónkat a legnagyobb szennyezőktől, és közösen tudunk megálljt parancsolni a mérgező populistáknak. Csak közösen teremthetünk egy jobb és élhető világot.

És hogyan lesz ebből valóság? Győzelemmel, majd kormányzással. Egy gyökeresen más szemléletű, becsületes és hozzáértő kormányzással. A jobb, biztonságosabb, szabadabb élethez sok dolgot másként kell csinálnunk, mint az elmúlt évtizedekben.”

Kiemelt kép: MTI/Lakatos Péter