Az irigység érzése mérgezi a lelket és tönkreteszi a kapcsolatokat. Ezért fontos kialakítani azokat a szokásokat, amelyekkel ez az érzés legyőzhető.

Az irigység pusztít, mert nem tudja elviselni, hogy másnak van valamije, ami nekünk nincs. Az irigy ember folyton szenved, mert jó helyett rosszat kíván a másiknak. Az ilyen ember általában szomorú és rosszkedvű, másokról rosszat mond, megveti a másik embert, megalomániától és állandó versengéstől szenved.

Így vélekedik erről Emiliano Antenucci Atya, aki könyvet írt arról, miért fontos az, hogy embertársunkról jót mondjunk. Ferenc pápa szentszéki munkatársainak és alkalmazottainak idén ezt a könyvet ajándékozta. Antenucci atya nemrég új könyvet jelentetett meg Aldo Buonaiuto atyával közösen a fentiekhez kapcsolódó témában. Címe: „Irigység: A halálos méreg – Miért ő, miért nem én?” (A könyv jelenleg csak olasz nyelven érhető el.)

A szerzők szerint az irigység a „lélek mérge”, mellyel együtt jár az ember saját értékeinek lekicsinylése. Az irigy ember arra vágyik, ami a másé, mert saját méltóságát és értékeit nem értékeli. Rosszallóan néz a másikra, ennek oka pedig saját bizonytalansága, önbecsülésének hiánya, és az ebből adódó objektivitás hiánya. Ezek korlátozzák abban, hogy a valóságot olyannak lássák, amilyen. Hiszen a különböző embereknek különböző adottságaik vannak. Ezért nem arra kell vágyakozni, hogy a másik ember veszítse el azt, ami az övé, hanem mindent meg kell tenni azért, hogy a bennünk rejlő értékeket fejlesszük és kamatoztassuk.

A Biblia az irigységet számos bűn okaként tárja elénk: például amikor Káin meggyilkolja Ábelt, vagy Saul király Dávid elleni agressziójának története. Az irigység képes családokat és nemzeteket szétszakítani és egymással szembe állítani, sőt, háborúkhoz is vezethet.

A kötet társszerzője, Buonaiuto atya (aki antropológus és ördögűző is), ezek alapján úgy véli, hogy az irigység a főbűnök közül a legrosszabb, ugyanis súlyos következményei vannak egyéni és társadalmi szinten egyaránt.

Az irigység leküzdésének első lépése annak felismerése. Ehhez alázatra és tárgyilagosságra van szükségünk. Ez nem könnyű, de végül lelki békéhez, több boldogsághoz vezet.

Összefoglalva:

„az irigység nem más, mint mások boldogsága miatti szomorúság. Az életünkért érzett hálával, valamint a mások értékeiért és sikereiért érzett elismeréssel és örömmel küzdhető le”

– mondja Emiliano Antenucci atya.

Következzen 5 öt lépés, illetve módszer arra, hogy legyőzzük az irigységet szívünkben és életünkben.

  1. Imádkozzunk

Ha szeretnénk megtisztítani szemünket és szívünket az irigység mérgétől, legjobb, ha imádkozunk. Antenucci atya az alábbi imát ajánlja:

Hozzád imádkozom most, Jézusom,

Kérlek segíts, hogy megszabaduljak az irigység utálatos mérgétől,

melyet a Sátán hozott a világba.

Uram, kérlek, jöjj segítségemre törékenységemben és gyengeségeimben.

Mindent átadok neked, Uram: átadom azokat a pillanatokat, amikor megtapasztaltam az irigység érzését, akár barátaimmal, családommal vagy másokkal szemben.

Kérlek, Szentlélek, töltsd be szívemet és életemet, és szabadíts meg teljesen az irigység érzésétől!

Jöjj, Isten Szentlelke, adj nekem tiszta és egyszerű szívet, mely elégedett mindazzal, aki vagyok, és amim van.

Jöjj, Szentlélek, nyisd meg szememet, hogy lássam mind azt a gazdagságot, ami az enyém!

Jöjj, Isten Szentlelke, oltalmazz engem hatalmaddal, védj meg az irigyektől, akik ártani akarnak nekem és a családomnak.

Elvetek magamtól minden irigységet az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.

Ámen.

  1. Adjunk hálát

Fr. Emiliano azt tanácsolja, hogy imádkozzunk és adjunk hálát mindazért a sok ajándékért, amit életünk során kaptunk. Szerinte azonban meg kell tanulnunk hálát adni azokért az ajándékokért is, amiket mások kaptak! A hálaadó ima az önelégültségtől való megszabadulás eszköze, segít abban, hogy ne csak önmagunkra összpontosítsunk. A hála ugyanakkor azt is kifejezi, hogy nem csak saját magunkra számíthatunk, nem csak rajtunk múlnak a dolgok.

  1. Tiszteljük a másik embert

A tisztelet a másik ember iránti megbecsülés érzése és attitűdje. Olyan embert tisztelünk, akit megbecsülésre és tiszteletre érdemesnek tartunk. A bölcs és szent emberek nem azért éreztetik velünk azt, hogy különlegesek és fontosak vagyunk, mert akarnak valamit tőlünk, hanem mert ők Isten feltétel nélküli, gyermekei iránti szeretetét tükrözik. Nekünk is így kellene bánnunk mindenkivel.

  1. Értékeljük a másik embert

Értékelni valakit vagy valamit azt jelenti, hogy észrevesszük és elismerjük egy személynek, egy dolognak vagy egy cselekedetnek az érdemeit. Egy másik személy elismerésekor azzal az optimizmussal nézünk a másikra, ahogyan Mennyei Atyánk tekint ránk.

  1. Cselekedjünk

Határozzuk el, hogy úgy örülünk a mások adottságainak és sikereinek, úgy osztozunk örömükben, mintha az a miénk lenne. Antenucci atya azt mondja: amikor imádkozunk, össze kell tennünk két kezünket, de ne féljünk bepiszkítani őket, amikor jótékonykodunk.

Összefoglalva:

A Szentlélek segítségével megtanulhatunk hálát adni mindazokért a javakért és értékekért, amelyeket Isten adott nekünk és embertársainknak.

Az irigység érzése elpárolog, amikor felismerjük, hogy mindannyian osztozunk Isten gyermekeinek méltóságában. Megszűnik az irigység, ha tiszteljük és megbecsüljük a másikat – hiszen mindannyiunknak vannak egyéni erősségeink és gyengeségeink. Ez az attitűd, ez a hozzáállás valóban meghozza gyümölcsét: építi az emberek közti egységet, elűzi az irigységet, és közös imádságban, jótékony cselekedetekben testesül meg.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: aleteia.org / zarandok.ma

Kiemelt kép: Pixabay