Antikommunisták, szuverenisták és hazafiak, vagyis normálisok vagyunk – így határozta meg Schmidt Mária történész professzor, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a magyar nemzeti identitás lényegét.
A szabadságharcosokat a hazaszeretet vezette, nem bírták elviselni azt a szabadsághiányos létet, amit az idegen, szovjet uralom alatt szenvedünk el. Tűrhetetlen volt a számukra, ahogy nemzeti identitásunkat meggyalázták és a méltóságunkat a sárba tiporták– Schmidt Mária összegezte így a Pesti Srácoknak adott interjúban az 1956 őszén történteket.
Nagyon sérti a balosok fülét, ha a mai küzdelmeinket az 1956-os szabadságharc küldetéséhez hasonlítjuk. Mégis, mennyire hasonló a kettő? – vetette fel a kérdést a riporter.
„Akkor is és ma is a szabadságunkért és a szuverenitásunkért harcoltunk, mert csak amikor szuverének vagyunk, akkor lehetünk szabadok, és amikor a függetlenségünket elveszítjük, akkor a szabadságunk is odavan” – emlékeztetett a főigazgató.
„A nagyhatalmi összecsapások örök színterén élünk. Mindig nehezedik ránk erő, hol Nyugatról, hol Keletről, hol Északról, hol Délről, hogy birodalmaikba préseljenek be bennünket. Sokszor megtapasztaltuk ezt már történelmünk folyamán, ahogy ’56-ban és ma is” – mutatott rá Schmidt Mária.
Az 1956-os szabadságharcosokról szólva a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta: a legtöbbjük fiatal volt, diákok, munkások. „Vállalták a szembenállást, a fegyveres harcot és utána sem adták fel. A hazaszeretet vezette őket, nem bírták elviselni azt a szabadsághiányos létet, amit az idegen, szovjet uralom alatt szenvedünk el. Tűrhetetlen volt a számukra, ahogy nemzeti identitásunkat meggyalázták és a méltóságunkat a sárba tiporták. Mindezek együtt olyan erőt adtak nekik, hogy a nyilvánvaló túlerővel szemben is volt bátorságuk kiállni. Mert tudták és ezt tanították meg nekünk is, hogy csak akkor élhetünk emberhez méltó életet, ha megélhetjük nemzeti identitásunkat, ha kimondhatjuk, hogy senkinél sem vagyunk alávalóbbak, hogy megvannak a saját értékeink, és azok szerint akarunk élni. Ne kelljen átvennünk szolgaian azt, amit mások előírnak – erről szólt ’56, és erről szól ma is minden napunk”.
Schmidt Mária szerint Magyarország ma már nem olyan nagyhatalmi szorításban létezik, mint az ’50-es években.
„A második világháború után egyértelműen besoroltak bennünket a szovjet birodalom alá. A hidegháború végén pedig mégiscsak szabaddá és függetlenné váltunk. Természetesen most is vannak birodalmi törekvések, mert az az egypólusú világ, ami lehetővé tette számunkra a szabad létet, most hatalmas kihívások előtt áll” – mutatott rá, majd kifejtette: új rend formálódik, ez turbulenciákat kelt, de reméljük, hogy a változás nem fog általános háborúba torkollni.
„Egyelőre nehéz megmondani, hogy a nagyhatalmak milyen védekezési mechanizmusokat alakítanak ki, és ki fogja ezt a küzdelmet megnyerni, de reménykedjünk, hogy a pusztítás helyett a kiegyezést választják. Ez nekünk, és az egész világnak nagy szerencse volna. A szovjet birodalom bukása után kialakult egypólusú világ évtizedeken át biztonságot és keretet nyújtott a számunkra, de ennek az időszaknak vége. Az átrendeződés máris háborút szült a határaink mentén és Izraelben, és nem kizárt, hogy még nagyobb konfliktus jöhet”.
A Terror Háza Múzeum vezetője szerint hősnek lenni nem jó. „Van, amikor muszáj, de azért ne törekedjünk rá! Az ember nem arra született, hogy hős legyen, hanem arra, hogy élvezze az életét és megélje a mindennapokat, lehetőleg családi körben, boldogan és megelégedetten. Hősnek lenni akkor kell, amikor már nincs más lehetőség”.
Schmidt Mária szerint emellett mindenki „hős” lehet a saját területén, úgy hogy a legtöbbet hozza ki magából, mert mindenkire szükség van.
„Valóban nagyon nagy erők érdekeltek abban, hogy mi ne legyünk és ezen erők nem restellenek ennek a célnak az érdekében munkálkodni is. A magyarságnak sajátos a természete, mi nem kedveljük, ha megmondják nekünk, hogy hol a helyünk és hogyan viselkedjünk. Ezért aztán a habitusunk láthatóan irritálja a birodalmi gondolatnak elkötelezett döntéshozókat”.
Az embereknek elsősorban alulról kell megszervezniük azokat a köröket, amelyeken belül ki tudják magukat teljesíteni és a vitáikat le tudják folytatni, emelte ki a főigazgató, aki meg is indokolta állítását.
„Az ember helyben éli az életét, a helyi közösségekben érzi magát otthon. Nem szabad mindent a központtól, az államtól várni! Mondjuk azt, hogy ezt a játszóteret majd mi rendbe hozzuk, ezt az utcát kitakarítjuk, és így tovább! Ha ezek a közös jó dolgok összejönnek, a kis közösségek összekovácsolódnak. Erre a közösségi érzésre lehet támaszkodni” – hangsúlyozta Schmidt Mária.
„Mi ma már ott tartunk, hogy simán kinevethetjük a kommunistákat. Az új időszaki kiállításunkon a Terror Háza Múzeumban szó szerint csipkével borítottuk le a Lenin szobrokat, ezt az érzést szimbolizálva. Az egyiknek a száját takartuk el, a másiknak a fülét, a harmadiknak a szemét, hogy kifejezzük, ma már tudunk nevetni rajtuk, túl vagyunk azokon a rémes figurákon, akik tök süketek voltak a valóságra” – érintette a múzeum új kiállítását a főigazgató, hozzátéve: nekünk sikerült legyőznünk Lenint, a nyugatiaknak még nem.
A főigazgató úgy látja: a jóléti világban élőknek nem tudtuk kellőképpen elmagyarázni, hogy mit is jelentett a létező kommunizmus, a Szovjetunióban több mint hetven, de nálunk is majdnem ötven éven át.
„Persze ez nem csak a mi hibánk, hiszen a nyugati ember eszmehiányban, gondolathiányban szenved. Ezért visszanyúlnak inkább valamihez, amiről nem tudnak, nem akarnak semmit tudni. Nem kérdeznek rá a tapasztalatainkra, mert ők ezt is, ahogy minden mást is, jobban tudják nálunk. Ne feledjük el, hogy a nyugati értelmiség a hatvanas-hetvenes években maoista és trockista volt, de aztán csak elmentek a Wall Streetre pénzt csinálni. Az utánuk jövő generációknak már nem kellett pénzt csinálniuk, ők megmaradtak »forradalmároknak«. Szemmel láthatóan nemcsak a vagyon, de a hülyeség is apáról fiúra öröklődik”.
Schmidt Mária az aktualitásokról szólva az orosz-ukrán háború esetleges végkimeneteleit is latolgatta:
„Szerintem az orosz-ukrán háború háromféleképpen tud véget érni: vagy nyer az amerikai-ukrán koalíció, aminek az oroszokra, sőt ezen keresztül az egész világpolitikára nézve nagyon súlyos következményei lennének, mert a Globális Dél lépéskényszerbe kerülne. Erre ugyanakkor kevés az esély. Valószínűbbnek látom, hogy az oroszok fognak nyerni, ami alatt azt értem, hogy meg tudják tartani az eddig elfoglalt területeket, és esetleg még egy kicsit hozzá. Oroszország egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a háborút. Hogy ez milyen következményekkel jár, azt még nem látható, de biztos, hogy Európa és a NATO is nagyon megsínylené a bukást. Az USA persze jóval kevésbé. Ugyancsak megvan az esélye, hogy a harc tűzszünet nélkül szakad meg, és patthelyzet alakulna ki, mint a két Korea között. Ez is nagyon rossz, mert még kevesebb esély maradna, mint most a régi, normális élethez és kereskedelemhez való visszatérésre”.
Schmidt Mária úgy látja: az, hogy az Izrael elleni brutális terrorhullámmal, a harcok kiújulásával is egyre inkább elterelődik a világ figyelme az ukrajnai háborúról, azt is jelenti, hogy egyre kisebb az eshetősége a NATO-t háborúba eszkalálni, ami a jelentős atomarzenállal rendelkező Oroszországgal szemben a legrosszabb forgatókönyv lenne a világ számára.
A NATO egyébként máris nagyon meggyengült ebben a háborúban, szinte a teljes fegyverarzenálját odaadta Ukrajnának, és az ott mára meg is semmisült.
„Az az óriási vérveszteség, amit Európa ebben a háborúban elszenved, az nagyon fájó” – mutatott rá Schmidt Mária.
