Az a jó, hogy van nekünk Brüsszelben egy spionunk, akinek akadnak bennfentes kapcsolatai. Meg az is jó, hogy az illető nem tartozik éppen az észlények közé, hiszen írogat, persze olyasmiket, amiknek semmi köze sincs a valósághoz, ám ez a mi mesterkémünket cseppet sem zavarja.

Soha nem is zavarta.

Ujhelyi nevezetű ügynökünk hosszan taglalja az Indexen megjelent mesterművében, hogy végre érkezni fognak az uniós pénzek, mert a magyar kormány meghátrált, nem akadékoskodik tovább azokban a létfontosságú kérdésekben – amelyekben eddig sem akadékoskodott. A nagy valószínűséggel uniós képviselőként utolsó hónapjait töltő, többszörösen levitézlett Ujhelyi azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha hazánk, a magyarok érdekében munkálkodva töltötte volna idejét Brüsszelben és most beérni látszik munkája gyümölcse, miközben egyetlen alkalommal sem kísérelt meg Magyarország érdekében szót emelni vagy úgy szavazni, hogy az hazája javát szolgálta volna.

Beépített ellenségünk szerint az érkező pénzek felhasználását majd szigorúan ellenőrzik kinti elvbarátai, nagyítóval vizsgálva az általunk benyújtott számlákat, és ha nincs minden a legnagyobb rendben, lesz nemulass Orbánéknak.

De Pityuka, ez igazán jó hír!

Mivel eddig mikroszkóppal vizsgálták, méghozzá olyannal, amelyik tárgylemezén csak egyetlen feliratot elemezhettek: Magyarországnak nem adunk pénzt. Ha most majd csak nagyítót használnak, talán ezt az üzenetet már nem tudják elolvasni.

Pistike állítása (és bennfentesei) szerint a mostani esetben arról a 13 milliárdnyi forrásról van szó, amelynek folyósítását – nem mellesleg durván megsértve az uniós jogot – az Európai Bizottság az igazságügyi reform végrehajtásához kötötte. Olyan feltételeket szabtak, amelyek a röhej és a pitiáner kategória közötti sávba sorolhatók, hát miért ne teljesítettük volna? Igaz, még mindig akadtak kérdéseik, nagyjából a vicces kategóriába sorolhatók, mint például az, hogy mekkora a bírák dolgozószobája? A Bizottság szerint tehát a szobaméret szuper mérföldköve a jogállamiságnak, hát mérjük le nekik. Idióta kérdésre idióta válasz jár.

Mellesleg én még beleszőném a tájékoztatásba a bírák lábméretét és az általuk használt számítógépek memória kapacitását is, hadd örüljenek.

Nagy szerencse, hogy nem vagyok politikus, mert akkor soha nem látnánk egy fillért sem a pénzből – amiből szerintem Ujhelyi állításával szemben most sem fogunk látni, hiszen az uniós kassza üres.

Ha nem lenne az, nem akarnának beszedni a tagállamoktól egy újabb csekélyke, alig 100 millió eurós pótlékot.

Ujhelyi természetesen úgy tesz, mintha a gonosz Orbán-kormány meghunyászkodott volna a nagyszerű Unió előtt, csak éppen attól tekint el elegánsan, hogy Magyarország (és persze mások) ellenállása miatt ez az áhított 100 milliócska nem kerül a brüsszelita pénzzabálók kasszájába. Ezt nevezik meghunyászkodásnak? Pityuka, szövegértésből elégtelen!

Spionunk szerint a 13 milliárd érkezése után a kormány nem hátrálhat ki a jelentős pedagógus fizetésemelésből, amit, szerinte, az EU nélkül is megtehetett volna a vezetés. Az a csekélység nem idegesíti, hogy meg is teszik, de ha nem fizet az Unió, csak kisebb mértékben képesek rá, mint a nekünk járó, de ki nem fizetett összeg birtokában tehetnék. Az sem idegesíti, hogy a nagyobb béremelést Brüsszel és a magyar kormány közösen döntötte el, alapozva arra a pénzre, amit máig nem fizettek ki. Miért akarná a béremelést elsunnyogni az Orbán-kabinet, amikor – ha van rá fedezet – éppen az Ujhelyi-féle ellenzék méregfogát húzhatnák ki vele?

Nem túl okos, de megfelelően gonosz emberünk arra is kitér írásában, hogy a kormány olyan ügyekben is meghátrált, mint a vagyonnyilatkozatok kérdése.

Jaj Istenem, ennyire még egy MSZP-s európai parlamenti képviselő sem lehet tökkelütött!

A vagyonnyilatkozatok ügye a legtutibb bukta az uniós idiótaságok sorában! Követelték tőlünk, hogy változtassuk meg a magyar gyakorlatot, mire átvettük az Unióban használt sablont. Amiről a brüsszeli észlények gyorsan megállapították, hogy az mégsem jó, vissza az egész. Más kérdés, hogy miután felismerték, hogy a magyar rendszer szigorúbb és alaposabb, mint az uniós – eszük ágában sem volt a brüsszelit megváltoztatni. Na még csak az kéne, hová lenne a világ, ha az uniós képviselők nem használhatnák kontroll nélkül, saját kedvük szerint az európai adófizetők pénzét! Miből élne az a szegény Eva Kaili és társai? Hogyan működhetne háborítatlanul a jól olajozott korrupciós gépezetük?

A mi Pistikénk még elfilozofálgat (hosszan) a jogállamiságon, kinyilatkoztatva, hogy a mostani kormány nem tartja be azokat a szabályokat, amelyeket a csatlakozáskor elfogadtunk, ami persze tőről metszett hazugság. Az ellenben tény, az alapszerződéssel bizonyítható is, hogy Ujhelyi és elvtársai gond nélkül tiporják sárba az uniós szabályokat,

olyan jogosítványokat követelnek maguknak – és nem csak követelnek, hanem kezelnek önkényesen –, amelyek nem illetik meg őket.

Egyszerűbben: a kommunista diktatúra módszereit ültetik át a brüsszeli gyakorlatba, olyan területek működésébe akarnak beleszólni, amelyekhez semmi közük sincs. Sztálin elvtárs, vagy éppen magyarországi klónja, Rákosi pajtás irigykedve szemlélné mindazt, ami Brüsszelben történik. Mennyivel jobb Ujhelyi elvtárs helyzete, ő ugyanis nem egyszerű szemlélője a balliberális diktatúrának, hanem lelkes támogatója.

Részesének nem mondanám, Ujhelyi ugyanis annyira jelentéktelen figura, hogy még részes sem lehet.

Sajnálom ezt a szerencsétlent, amiért leköszönése előtt pár hónappal annyira erőlködik, hogy majd be…szakad. Mi lesz veled, Pistike? Mi lesz, ha kibuksz a brancsból? Mi lesz, ha addigra már pártod sem marad?

Legfeljebb visszatérhetsz eredeti szakmádhoz és jogászkodhatsz egy kis ideig. Azért nem sokáig, mert a magyar jogban már bizonnyal nem vagy otthon, az úgynevezett európai jogrendszer pedig nálunk nem nyerő. Itt ugyanis csak valódi jogrend létezik, még ha sokszor nem is így tapasztaljuk. És itt nem használhatod az általad ajnározott kondicionalitási eljárást.

Legfeljebb a kondíciósat, de azt is csak a konditeremben.

Kiemelt kép: MTI/Mónus Márton