Álszentek legyünk vagy sem? Nagy Ervin ellenzéki celebszínész bőven tett arról, hogy „úgynevezett társadalmi szerepvállalásaival” kivívja a kormánybarát polgárok utálatát. Mindenkinek nyilatkozott a baloldalon. Menő akart lenni, de kivagyi lett. Igazságos akart lenni, de pojáca lett. Akkor most hogyan viszonyuljunk ahhoz, ha önként vállalt bokszban kiütik?
Jómagam a visszafogottabb hangot képviseltem a vasárnapi K.O. után, de őszintén megmondom, volt néhány jobboldali kolléga, akiknek a mémjein, posztjain artikulálatlan módon tudtam egy jóízűt nevetni. Persze, egy idő után tényleg megsajnáltam csóró (nem anyagi értelemben) Nagy Ervint, mert fájhattak Árpa Attila horgai, és baromi rossz érzés lehet mondjuk a családjának látni a számukra undorító poénrengeteget. Azt gondolom, hamar lecseng a dolog, hiszen egy idő után unalmas lesz, és amúgy is jönnek az újabb meccsek.
Na, de vissza a morális kérdéshez, azaz, hogy illik-e röhögni, ha a folyamatos és gyakran nagyképű kormánykritikád után feltörlik veled a padlót. Amondó vagyok, ha a Kincsem főhősét (vagy az a ló volt?) egy sötét sikátorban leütik, akkor minden együttérzésem az övé, akár politikailag, akár bármilyen más indíttatásból jár pórul.
De amikor önként vállal, egy – nagyon remélem – hatalmas gázsiért való szereplést egy trashműsorban, akkor már más a gyerek fekvése. Ha már Erviné nagyon úgysem lesz más…
Ne értsen félre senki, látom a küzdelmek sportértékét nagyon is. Tiszteletreméltó dolognak tartom, hogy alapvetően amatőr emberek minimális felkészültséggel be mernek szállni a ringbe, és akár nyernek, akár veszítenek, bátorságukat felmutatva bucira veretik magukat adott esetben. Sőt, a bokszban jártas Dopeman Lacinak a posztjához azt kommenteltem oda, hogy Ervin minden bizonnyal engem is, és sokunkat ki tudna ütni. De történetesen nem velem, hanem Árpa Attilával találkozott. (Volt olyan, aki már ideiglenesen Árpára cserélte a Facebookon a profilképét.) Szóval vállalta.
Nemcsak a vereséget, hanem azt is, hogy bár ez az RTL Klub egyébként ügyes találmánya elsősorban szórakoztató műsorként funkcionál, de az ország fele politikai értelemben úgyis annak fog szurkolni, aki Nagy ellen megy. És teljesen mindegy, hogy a Sztárboxnak az ég világon semmi köze nincs a politikához. Hacsak annyi nem, hogy értelemszerűen ideológiai szempontból közelebb állónak érzi magához a csatorna az amúgy a meccsét megnyerő noÁrt és Nagy Ervint, mintha Pataky Attila vagy Tóth Gabi ütne össze bárkivel.
A korábban fiatalkorára kistérségi Rocky Balboaként emlékező Nagy Ervint másfél perc alatt végezte ki Árpa, aki azon nyomban tiszteletbeli fideszes lett többszázezer magyarnál, és ha csak annyit elért a bongyori szívtiprónál, hogy ezentúl kisebb arccal hergelje az ország jobboldali részét, akkor ilyen áron is megérte a dolog.
Mondom kibicként.
És ha már ilyen áron, jöjjön Molnár Áron, aki nálam jobban hozzáértők szerint egy jókötésű, maximális fókusszal ringbe lépő celeb volt vasárnap, és bár igyekezett általam nem ismert ellenfele, nem volt kérdés, hogy az ellenzék pulcsiárus piaci kofája be fogja darálni a srácot. Azt is mondják a bokszhoz értők, hogy Áron nem tisztelte a sport szellemisége szerint ellenfelét, ki akarta végezni. Ezt én nem tudom, de nem lennék rajta meglepve.
Az ellenzéki divatszínészek szereplése tehát felemásra sikeredett. A poénok közül számomra a legszellemesebbet eddig Bohár Daninál láttam, aki a négy utolsó Árpa-ütést a négy parlamenti választás évszámával címkézte, amiben értelemszerűen az adó Árpa volt a Fidesz, az elszenvedő, földre hulló Nagy pedig a baloldal.
És hogy a kérdésre is válaszoljak. Lehet kárörvendeni, mi az hogy, nagyon is! Csak ne toljuk túl, Béláim!
Nagy Ervin és Árpa Attila meccse ITT tekinthető meg!
(Kép forrása: Facebook/Árpa Attila)
