Netflixes különkiadás formájában látható Ricky Gervais legújabb, Armageddon című fellépése. Korunk talán legnépszerűbb és legmegosztóbb stand up komikusát előző kabaréja, a SuperNature bemutatásakor is sokat kritizálták politikailag inkorrekt humora miatt, sőt az eltörléskultúra szokásai szerint a letiltását követelték. Részben sikerrel, hiszen új műsora már reklámot sem kapott a streamingszolgáltatótól, de persze így is rengetegen megnézték.
A két Emmy-, hét BAFTA- és három Golden Globe-díjas Ricky Gervais korunk egyik legjobb komikusa. Ő alkotta meg A hivatal című angol tévés szituációs komédiát, amiből számos külföldi változat készült, például egy amerikai Steve Carrell főszereplésével, ami elődjéhez hasonlóan a műfaj történetének egyik legjobbja. Az utóbbi években a Mögöttem az élet című tévésorozattal bizonyította, hogy olyan komplex és mérsékelten vidám témákról is van mondani- és viccelnivalója, mint az emberi halandóság és a gyász. Ötször volt a Golden Globe házigazdája, sőt legutóbb, 2020-ban már csak ő tartotta a lelket a válságok sorát élő gálában. Mégpedig úgy, hogy jó komikusként ezt mondta Hollywood krémjének:
Utoljára vagyok itt, úgyhogy viccelődnék egyet a ti károtokra. De ne feledjétek, ezek csak viccek. Nemsokára mind meg fogunk halni, és nincs második rész. Ha nyertek ma egy díjat, ne tartsatok politikai beszédet. Ne oktassátok ki a világot semmiről, fogalmatok sincs a való életről, kevesebbet jártatok iskolába, mint Greta Thunberg.
A nyitó monológja egyébként jó hosszú volt, de végig ilyen, szerepelt benne például az is, hogy
lett volna idén in memoriam, de nem volt elég sokszínű a halottak listája, nagyrészt csak fehérek voltak benne, talán majd jövőre.
Fotó: Facebook / Ricky Gervais
A 2022-es SuperNature nagy botrányt kavart, különösen a transzneműségen való élcelődése borított ki sokakat a közösségi médiában.
Gervais halálos fenyegetéseket is kapott, kritikusai szerint pedig a Netflix nem tartja be a saját irányelveit arról, hogy nem engednek teret a gyűlöletnek (miközben valójában viccekről volt szó). Az Armageddont a Netflix nem is reklámozta, talán félve a szokásos felháborodástól, talán mert sejtették, hogy jó bornak nem kell cégér, mindenesetre a műsor a nézettségi lista tetején nyitott (és a SuperNature is az év legnézettebb netflixes különkiadása volt).
Az Armageddon címe alapján arra számíthatunk, hogy Gervais a bolygó és az emberiség végét vizionálja, de valójában beszél egy csomó mindenről, saját szavai szerint szexről, halálról, pedofíliáról, rasszról, vallásról, fogyatékosságról, szólásszabadságról, globális felmelegedésről, a holokausztról és Elton Johnról. Abban az értelemben viszont találó a világvégét ígérő cím, hogy Gervais fő témája azért továbbra is a woke, azaz a nyugati baloldal intoleranciája, képmutatása, kettős mércéje, rövidlátósága és túlzott érzékenysége. Arról persze szó sincs, hogy Gervais afféle jobboldali komikusként próbálna helyezkedni, durva fekete humora és materializmusa ebben amúgy sem segítene neki. Mint az Armageddonban el is mondja, szerinte roppant ciki, amikor egy komikus és a közönsége ugyanabban a szekértáborban kacsintgat össze (ezzel, hozzáteszem, rá is tapintott a kortárs, többségében baloldali stand up színtér egyik gyermekbetegségére). Ahogy elmondja magáról,
ő is woke annyiban, hogy tisztában van saját kiváltságos helyzetével, és igyekszik minimalizálni az egyenlőtlenségeket és az elnyomást, viszont nem woke abban az értelemben, hogy nem akarna elhallgattatni és ellehetetleníteni olyanokat, akik nyíltan kimondják az őszinte véleményüket vagy mások számára kényelmetlen tényekről és igazságokról beszélnek.
A cancel culture ostobasága és kicsinyessége dühíti, pontosabban inkább mulattatja Gervaist, aki most is amellett érvel, hogy nem választhatjuk meg a gondolatainkat és azt, hogy mit találunk viccesnek. (Zárásként például arról beszél, hogy van egy honlap, amin rá lehet keresni, kell-e félni egyesek érzékenységét sértő tartalmaktól különféle filmekben, például túlsúlyos embereket célzó viccektől a Schindler listájában.) Hogy a korunk tabujait döntögető fekete komikum kiválóan működik, arra nem is kell több bizonyíték az ő munkásságánál. És miközben az egykoron díjakkal kidekorált Gervais humora igazából csak jobb lett az évek múlásával, az Armageddont már annak rendje s módja szerint lehúzták a kritikusok, akikről ezen a ponton nyugodtan kijelenthető, hogy a politikai elvakultság vezérelte őket, a Gervais által bemutatott szemellenzősség tehát nagyon is valós.
A teljes cikk a Magyar Nemzetben olvasható
