Túl lazák, szórakozottak és csak a fizetés érdekli őket: ezek a sarkalatos tapasztalatai a munkaadóknak a Z generációval, azaz a mai tizen- és huszonéves korosztállyal kapcsolatban.
Valahogy mégis be kell őket vonzani a munkaerőpiacra.
A sepsiszentgyörgyi Diakónia Alapítvány Nyitott elme – a Z generáció és a munkahelyi fluktuáció címmel szervezett képzést intézményvezetők, HR-felelősök, érdeklődő szülők és pedagógusok számára, hogy átbeszéljék: hogyan lehetne hidat építeni az Z, illetve a munkaadók X generációja között.
Az Írisz Házban tartott pénteki képzésen Torma Vera, a Diakónia gyermek és családsegítő ágazatának igazgatója személyiségfejlesztőként üdvözölte a jelenlevőket. Mint mondta, maga is sokszor keresett megbízható és odaadó munkatársakat; arról is beszélt, hogy a szakközépiskolát végzett fiataloknak is segít elhelyezkedni az alapítvány, sokszor tárgyal munkaadókkal.
Munkatársa, Nagy Andrea tréner segíti a leendő kollégák megtalálásban, illetve képzésében, a pénteki rendezvényen pedig rá hárult az a feladat, hogy
bemutassa a jelenlegi munkaerőpiacon található generációkat, azaz az 1946–1964 között született baby boomereket, az utánuk következő X, Y, Z generációkat (amelyeket az alfa generáció, a mai gyerekek nemzedéke követ).
Eltérő világlátások
Attól függően, hogy milyen helyzetben születtek, megélt tapasztalataikból és a társadalmi változásokból fakadóan ezeknek a tizenöt évenként elkülöníthető korosztályoknak igen eltérő világlátásuk, tulajdonságaik vannak:
a baby boomerek a jelenleg erős, hatalmi pozícióban levő munkaadók, akik nem is nagyon akarják ezt a hatalmat, a kontrollt kiengedni a kezükből.
Ők azok, akik megengedték gyermekeiknek, hogy tegezzék őket, és akiknek személyiségfejlődésében az audiovizuális eszközöknek még nem volt jelentősége. A poroszos iskolarendszerben nevelkedett boomerek digitális analfabéták, míg a mai ötvenesek, a rendszerváltás X generációja már technológiaorientált, beletanult a digitális eszközök használatába. Őket viszont karrieristákként jellemzi Steigervald Krisztián generációkutató, aki több könyvet is írt e témában. Hozzájuk képest a walkmanen (hordozható zenelejátszón) felnőtt énközpontú Y generáció igencsak kései munkavállaló, de kreatív, innovatív, ugyanakkor fegyelmezetlen.
Az 1995 és 2009 között született Z generáció pedig, amelyik már az interneten nőtt fel, visszabeszél a tanároknak, de
a sok online tevékenység folytán elidegenedett és nehézségei vannak a valódi kommunikációval, hosszú távú memóriájuk pedig igen gyenge. Erős viszont az önbizalmuk és igazságérzetük.
A felnőttek kritikusak, de csodálják is a Z generációsokat
A bemutató után Torma Vera felkért három jelenlévő (cég)vezetőt, válaszoljon a Z generációval kapcsolatos tapasztalatokra vonatkozó villámkérdésekre. A felkérésnek eleget tett Demeter Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Chocopack csokoládégyár gyártási igazgatója, Beder Tilla, a kovásznai Tilla Connexion munkaközvetítő cég tulajdonosa és Makkai Péter, az Írisz Ház igazgatója, több innovatív háromszéki szociális szolgáltatás kezdeményezője (otthongondozás, felnőtt fogyatékkal élők foglalkoztatása).
Tőlük többek között megtudhattuk, hogy
a legjobban az borítja ki őket, ha egy Z generációs az állásinterjún már elfelejt három dologból kettőt, mert igazából kevésbé érdekli az álláslehetőség, mindössze azért ment el, mert „küldték”,
vagy első kérdése a fizetésre vonatkozik, esetleg olyan lazán hagyja ott a neki nem tetsző munkahelyet, hogy erről még csak nem is értesíti a főnökét.
Az influenszerekkel kapcsolatban a Y és a X generációhoz tartozó megkérdezettek bevallották, tulajdonképpen csodálattal és „szent irigységgel” viseltetnek irántuk, mert rövid idő alatt nagy követőtábort tudnak építeni, ugyanakkor élnek a lehetőséggel, hogy jó célra, jótékonykodásra is használhatják a befolyásukat. Ezekkel a fiatalokkal jól el lehet beszélgetni a digitalizációról (csak tudni kell kérdezni) és az ezekkel kapcsolatos tevékenységekben hozzá is tudnak járulni a cég fejlődéséhez, a digitális otthonlét pedig rugalmasakká és tanulékonyakká teheti őket. Az is erényük, hogy
lendületet és frissességet tudnak hozni a cég működéséhez.
A címkézés eltávolít, figyelmeztetett Csepeli György szociológus nyomán Nagy Andrea. Ezért arra is rákérdezett Torma Vera, hogyan, milyen eszközökkel lehet egy munkahelyen egymáshoz közelíteni a generációkat, ezzel ugyanis szinte minden cég- vagy szervezetvezetőnek meg kell küzdeni.
Ezzel kapcsolatban Demeter Zoltán azt észrevételezte, hogy egy generáción belül is vannak különbségek, de a nagyon sok személyes beszélgetéssel át lehet hidalni azokat. Ezzel egyetértett Beder Tilla, illetve Simon Edith, a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola igazgatónője is, aki kollégáival együtt napi szinten építi a hidat a tanítványok, a Z generáció felé. A jelenlévő középiskolások maguk is vallottak arról, hogy ők mivel tudnának hozzájárulni egy cég működéséhez: önkéntes munkával, csapat irányításával, kreativitással, a digitális világban való imázsépítéssel, rugalmassággal.
Végül két munkacsoportban jutottak konszenzusra a résztvevők azzal kapcsolatban, hogy az X, illetve Y generáció mitől érzi jól magát egy munkahelyen, ebben pedig a főszereplő Z generációs diákok részéről az hangzott el, hogy
a kiteljesedés, a stabilitás, a „nagy családhoz való tartozás”, a rugalmas program, jó fizetés tarthatja vissza őket az elvándorlástól.
