Egy modern vágású várúr, aki várát a nemzet oltárán ajánlja fel

Kulturális rendeltetést kap a frissen felújított gyalui várkastély, Erdély egyik legnagyobb magánrezidenciája. Interjú Nagy Elek üzletemberrel, aki szerint neveltetése determinálta a fejleményeket.

Az épületet Barcsay Tamás Kanadában élő történészprofesszor perelte vissza a román államtól 2012-ben. Ő két év múlva Nagy Elek kolozsvári származású magyarországi üzletembernek adta el, aki viszont az általa alapított Erdélyi Hagyományok Alapítványnak adományozta. Egy évtizedes felújítás után, május 17-én tartják az épület ünnepi avatóját. Nagy Elek a Krónikának adott interjúban neveltetése eredményének nevezte a gyalui fejleményeket.

Szólíthatom várúrnak?

Beszélt a magyar miniszterelnökkel? Ő szokott néha viccesen várúrnak nevezni. Ez nagyon megtisztelő megszólítás, de én egy modern vágású várúr vagyok, aki a várát a nemzet oltárán ajánlja fel.

Úgy tudom, amikor 2014 tavaszán Gergely Balázs megkereste azzal a szándékkal, hogy meggyőzze a kastély megvásárlásáról, két segítséget is vitt magával: Tőkés Lászlót és Szőcs Gézát. Kellett a biztatás?

Egyet bizton állíthatok, mindkét embernek ugyanúgy fontos volt mindig az erdélyi magyarság sorsa, mint nekem. Tőkés László osztálytársam volt, Szőcs Géza egy évvel alattam járt és gyerekkorunk óta jó barátok voltunk. Mindig egy cél lebegett előttünk: az erdélyi magyarság megmaradásának a segítése, és ahogy az életútjaink mutatják, mindhárman a saját módunkon, a saját eszközeinkkel tettünk is ezért.

Első pillanattól magaménak éreztem Gergely Balázs gondolatát, hogy ez a várkastély kulturális központ legyen és ebben Barcsay Tamás professzor úr, az eladó partner volt.

Akkor még nem tudtam, ezt hogyan fogjuk tudni megvalósítani, hiszen már maga a vásárlás is nagyon sokba került, hát még a felújítása. De bíztam magamban és az erdélyi csapatban. És lám, a jó Isten velünk volt. Tíz év után, május 17-én, ünnepélyes keretek között átadjuk a felújított várkastélyt.

Gondolom, nem akkor ismerkedett az épülettel. Voltak korábbi, személyes élményei a kastéllyal kapcsolatban?

Amikor Kolozsvárról Bánffyhunyad vagy Nagyvárad felé mentünk, vagy jöttünk visszafelé, mindig felnéztünk a dombra, próbáltuk a fák lombjain át kivenni a várkastély körvonalait. Valami egészen különleges, távoli világnak tűnt, amibe nem lehet csak úgy bejutni. Milyen az élet, nekem adatott meg a lehetőség, hogy a várkastélyt visszahozzuk a régi pompájába.

A kastély megvásárlása kapcsán hivatkozott a származására, neveltetésére is. Milyen volt ez a neveltetés? Hogy jutott el oda, hogy a vagyonát közösségi célokra fordítsa?

Az biztos, hogy ez a származás, neveltetés vezetett el oda, ahol ma vagyok. Ezt nem lehet két mondatban elintézni. Ahhoz, hogy megértsük, azt is meg kell érteni, hogy a mi szüleink hogyan nevelkedtek, és ezáltal az egész 20. századi Erdély tablója kirajzolódik. Szüleim még épphogy a Monarchiában születtek, de az életüket már a Romániához tartozó Erdélyben élték le. Édesanyám egy Hunyad megyei kisfaluból, Bácsiból származott, egy elszegényedett református nemesi család sarjaként. A falu legtehetősebb embere a szomszédjukban lakott, Petru Groza, vagy ahogy a magyarok nevezték, Gróza Péter, a kommunista állammá alakuló Románia első miniszterelnöke, majd államelnöke. Nagypapám egyszerű vasutasként rendkívül jó üzleti érzékkel volt megáldva és sikerült felküzdenie magát a falu második leggazdagabb emberévé.

Sajnos a kommunista hatalomátvétel után kulákká nyilvánították és minden vagyonát elvették.

Nem segített a Grozához kötődő viszony?

A részleteket nem tudom, de a magyarul egyébként tökéletesen beszélő Groza beállt a kommunista hatalom mellé és így a kiváltságosok közé tartozott. Azt hirdette a magyaroknak, hogy minden rendben lesz és a magyarok hittek neki, mert hinni akartak. De nem tudta betartani az ígéreteit, még ha akarta volna sem, hiszen maga az elnyomó rendszer volt olyan, ami nem ismert sem Istent, sem embert.

Sajnos nagyapámat az anyagi összeomlás pillanatok alatt a sírba vitte. Ugyanezt az összeomlást az apai nagyapám is átélte, bár másképpen.

Édesapám Székelyudvarhelyen született. Családja az 1916-os román betöréskor vette a sátorfáját, és meg sem állt Kolozsvárig, ahol nagymamám szülei éltek. Nagyapám Kolozsváron komoly ügyvédi karriert futott be, de az uralkodóvá vált román gondolkodást valójában ő sem ismerte eléggé. Nem hitte el, hogy a „vetitum retro leges”-t, azaz a római jog egyik alapelvét, a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát meg lehet szegni. Tévedett. A harmincas évek közepén egy biztos kimenetelűnek tűnő hatalmas per kapcsán, miközben a családdal a várható sikert ünnepelte, óriás hitelt vett fel, de egy törvénymódosítás oda vezetett, hogy végül minden vagyonát elveszítette és ezután ő is nagyon gyorsan elment.

A teljes interjú a Krónikán olvasható!

Kiemelt kép: Nagy Elek személyes archívuma