Ez volt az idei Gyümölcsész Gála üzenete. Mert az ember csak azt tudja megőrizni, amit a magáénak tekint és műveli.
2024 március 24-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének előestéjén harmadik alkalommal gyűltek össze a gyümölcsészetet művelő szakemberek és a tájfajtákkal, azok gondozásával ismerkedni kívánó érdeklődők.
A Kárpát-medence régi tájfajtáinak nem csak száma egyedülálló a világon, de a gyümölcsök minősége, íz- és illatvilága, beltartalmi értékei is páratlan kincset jelent. A gazdag örökség ugyanakkor végóráját éli: a kommunizmus, majd a globalista világ pusztító, hagyományokat, természetet nem tisztelő időszakában a régi gyümölcsfajták mennyisége egyedszámukat és a fajták számát tekintve is minden 20 évben feleződött – és feleződik most is…
Fotó: Pixabay
A Gyümölcsész Gála azonban mégis ünnep: ünnepe a még élő örökségnek, és mindazon elhivatott embernek, akik felismerve a gyümölcsészeti hagyaték megtartó erejét időt és energiát nem kímélve igyekeznek menteni a menthetőt.
Budapest felé autózva azon gondolkoztam, hogy egy vasárnap 10 órai időpontban vajon lesz-e bárki Budapesten, aki a gyümölcsoltásra kíváncsi. A Nemzeti Színház mellett felállított oltóasztalok előtt kígyózó sorok aztán csattanós választ adtak kételyeimre: oltótársaimmal közel 5 órán keresztül mutattuk be a gyümölcsfaoltás technikáit, titkait az érdeklődők számára, miközben ismét egy kisebb erdőt kitevő számban oltottunk vad alanyra a különböző tájfajtákról gyűjtött nemes vesszőket.
„A tájat meg kell érteni. A táj ugyanis sokkal több, mint természeti tényezők összessége: maga a kultúra, maga a történelem…”
– vallja Ambrus Lajos író, aki a 70-es években hiába kereste lakóhelyének ősi gyümölcsfajtáit.
Fotó: Pottyondy Ákos / egy.hu
„Mindenkinek kutya kötelessége megtalálnia azt a feladatot, amire őt a Jóisten rendelte, ami elől el nem bújhatik. 30 éve kutatom és jegyzem a Kárpát-haza gyümölcsfajtáit, de még mindig úgy érzem, hogy a munka első felében járok…” „Mindannyiunk szerencséje, hogy még mindig vannak emberek, akik odakint járnak. Bekerített játszótéren ugyanis igencsak nehéz gyermeket nevelni…”
– mondta Demeter Szilárd, a Nemzeti Múzeum főigazgatója az Ambrus Lajos és Kovács Gyula által jegyzett, Gyümölcsök és praktikák a tündérkertből című könyv bemutatóján.
„Szemben a mai közgondolkodással a kultúra nem csak az irodalmat, zenét, színházat jelenti. Ezek mellett ugyanis mindaz éppúgy része a kultúrának, ami hétköznapi életünket emelni képes. Megnyugtató tudni, hogy a felszín alatt létezik egy olyan hálózat, ami nem úgy éli a mindennapjait ahogy lehet, hanem ahogy kell. Általuk jönnek létre a tündérkertek…”
– mondta Demeter Szilárd.
„Az ember csak azt tudja megőrizni, amit a magáénak tekint és műveli. A gyümölcs mellett pusztul a tánc, az ének, a kultúra egésze. Csak azt tudjuk megtartani, amit művelünk”
– folytatta Kovács Gyula, Prima Primissima díjjal kitüntetett erdész, a tájfajta gyümölcsök gyűjtését és megőrzését célul kitűző Tündérkert mozgalom megálmodója, létrehozója.
„30 éve ellenszélben küzdünk, olykor magunk sem tudjuk, miért. Egy nép addig marad fenn, míg megőrzi a saját kultúráját, mert azt fegyverrel nem lehet elpusztítani. Ha azonban egy nép nem tartja meg kultúráját, az a nép elveszett… A kultúránk a végóráját éli, és régóta foglalkoztat, mit lehet tenni, hogy ez valahogy mégis megmaradjon. A panaszkodás nem viszi előre a dolgokat, cselekedni kell!
Göcsejnek 100 éve több körte fajtája volt, mint egész Franciaországnak, Magyarországon a kertek azonban 100 évnél tovább nem maradtak fenn.
Ebben segíthet a Tündérkert hálózat közösségei, de akár az egyes emberek is. Egy borsfai fiatalember, Bendegúz például 12 évesen összegyűjtötte saját falujának fajtáit. Itt van most is velünk, öregekkel, és reményt ad mindannyiunknak” – mondta Kovács Gyula.
A teljes cikk az Egy.hu-n olvasható!
Kiemelt kép: Pixabay
