A „valóságot újra magyarázó” politikusok csak sárgulhatnak az irigységtől annak láttán, amit a filmipar művel.
Mondhatnánk, hogy a történelemhamisítás egyidős magával a történelemmel. Ahhoz, hogy ennek jegyeit lássuk, nem kell feltétlenül szakértőnek lenni. Elég például, ha valaki elővesz egy a múlt század nyolcvanas éveiben használt szlovákiai történelemkönyvet és megnézi annak a honfoglalás idejére vonatkozó részét. Vagy aki odáig sem akar visszamenni az időben, elég ha összehasonlítja például néhány uniós politikus aktuális és néhány évvel ezelőtt tett „ténymegállapításait.” Igen, néha valóban arcpirító az igyekezet, aminek e tekintetben az olvasó – választópolgár tanúja lehet, a valóság sok esetben felülírja Orwell 1984-ének világát is.
Ám az utóbbi években a „valóságot újra magyarázó” politikusok csak sárgulhatnak az irigységtől annak láttán, amit a filmipar művel. S ehhez most úgy tűnik a „történész szakma” bizonyos tagjai sem restellnek csatlakozni.
A történelemhamisítás újabb áldozata Charlotte, brit királyné, III. György felesége, akit ezúttal már nem csak – az alternatív történelemszemléltetésről elhíresült Netflix streamingcsatorna – hanem egy brit múzeum is színesbőrű királynéként próbál prezentálni – számolt be az esetről több hírforrás, köztük a zerohedge.com is.
A greenwichi Queens House múzeum, amely a brit királyi múzeumok részeként közfinanszírozásban részesül, aktuális tárlatának hangos tárlatvezetésében a német születésű későbbi brit királynéról azt állítja, hogy az színesbőrű, keverék rasszú személy, „az első fekete királyné” volt. Az állítás megalapozatlansága természetesen nem kíván különösebb bizonyítást, hiszen bárki számára – aki nem a Netflix sorozatából szerezte „történelmi tudását” – még a korabeli festmények megszemlélése nélkül is egyértelmű kell, hogy legyen, miszerint nem csak, hogy a Charlotte of Mecklenburg-Strelitz néven született későbbi királyné, hanem a 18. századi német főnemesség semmilyen más családjára sem volt „jellemző” , az afrikai beházasodás.
És akkor még nagyon is PC (political correct) megfogalmazást használtunk, nem részletezve, hogy az akkori történelmi időkben, milyen volt a más (értsd nem europid) rasszokkal szembeni általános európai szemlélet.
Ezek után az sem lehet meglepő, hogy az említett brit múzeum hangos tárlatvezetése az állításuk és a történelmi valóság közti szembeötlő különbözőséget azzal „magyarázza” , miszerint a „fehér történelemírók” azért feledkeztek meg ennek a ténynek a leírásáról, mivel akkoriban „rendszerszintű rasszizmus volt jellemző.” Nos, tényleg megáll az ész.
Nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy bárkinek eszébe jusson, miszerint az a tény, hogy a széles rétegeket megcélzó konzum filmipar utóbbi években képernyőkre került – főként az európai történelmi időkben játszódó – „alkotásaiban” , kényszeresen felülprezentáltak a nem europid szereplők olyan szerepekben, ahol egyértelműen helyzetidegenek, nem lehet véletlen.
S innét már csak egy lépés annak feltételezése, hogy ez a fajta történelemhamisítás célirányos s az illegális bevándoroltatás összefüggésében annak a hazugságnak az elfogadtatását követi, hogy az öreg kontinens lakossága mindig is olyan kevert volt, mint például jelenleg Londoné.
Kiemelt kép: Liam Daniel/Netflix
