Erdélyt egyelőre nem fenyegeti a felvidéki jelenség, ahol az etnikai alapú magyar formáció szétforgácsolódása után, a legutóbbi parlamenti választásokon a magyarok közel negyven százaléka szlovák pártra adta voksát.
A csata az RMDSZ és a románok között zajlik – ezzel indokolta a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) Szatmár megyei szervezete azt, hogy a magyarellenes megnyilvánulásairól ismert nemzeti liberális jelöltet, Adrian Cozmát támogatja a tanácselnöki pozícióért zajló választáson.
Tiszta sor, nincs mellébeszélés: az RMDSZ-es politikusok leváltása felülír mindenféle pártérdeket, ideológiai különbséget.
Az AUR RMDSZ-t mondott, de nyilvánvaló, hogy a magyarokat értette a szövetség emlegetésekor. Le a magyarokkal Szatmár vezető posztjairól! – valójában ez a jelszó, s ezzel tisztában vannak a Cozmát vagy a hozzá hasonló nézeteket valló potenciális voksolók is. Miközben a Nemzeti Liberális Párt (PNL) a nyíltan hirdetett üzeneteiben a szélsőséges AUR-tól igyekszik megmenteni az európai Romániát, helyi szinten gond nélkül borul össze George Simionékkal. Ciprian Dobre, a PNL Maros megyei szervezetének elnöke nem egyszer szólított fel a román pártok összefogására Marosvásárhelyen, külön kiemelve, hogy az AUR-t is várja a magyar polgármestert leváltani hivatott egységbe. Nem rajta múlott a kezdeményezés sikertelensége.
Az etnikai szavazásról óvatosan fogalmaznak az erdélyi politikusok, nehogy rájuk süssék a nacionalista jelzőt. A valóság viszont azt mutatja, hogy az utóbbi harminc évben azokon a településeken, ahol közel azonos a magyarok és románok aránya, a szavazók alacsony arányban „voksolnak át”.
Mély, tartós nemzetiségi törésvonal húzódik a romániai politikában, amelynek megszüntetésére valós pártérdek sincs. A román formációk olykor előkapják a „magyarkártyát”, a magyarok megszólítására – néhány kósza kivételtől eltekintve – nincs részükről igyekezet. Kényelmesebb számukra a választásokat követően a magyar voksokat begyűjtő RMDSZ-szel tárgyalni.
Az erdélyi magyarok számára az etnikai szavazás unalmas lehet ugyan, de a tapasztalat szerint még mindig a leghatékonyabb eszköz az érdekvédelemhez.
Nem volt még olyan régen, amikor egy szűk nagyvárosi magyar réteg (az RMDSZ és a Fidesz szoros együttműködését megbocsáthatatlan bűnnek tartók, vegyesházasságban élők, de naiv rendszerellenes fiatalok is) hirtelen a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) lelkes híve lett. Kedvenc pártjuk nemcsak a magyarokra tett magasról, de a kormányzásra, sőt, saját magára is. Az USR most éppen két fura pártmaradvánnyal karöltve próbál a víz felett maradni.
Erdélyt egyelőre nem fenyegeti a felvidéki jelenség, ahol az etnikai alapú magyar formáció többszöri szétforgácsolódása után, a legutóbbi parlamenti választásokon – szakértői számítások szerint – a magyarok közel negyven százaléka szlovák pártra adta voksát.
Hogy ez így van, ahhoz nagyban hozzájárulnak az utóbb három évtized román politikusairól szerzett tapasztalatok. Egy dolgot ugyanis egészen biztosan tudhatunk róluk: bármikor eljöhet az a pillanat, helyzet a közéleti tevékenységükben, amely indokolttá teszi számukra, hogy rúgjanak egyet a magyarokba.
Kiemelt kép: Beliczay László / Krónikaonline.ro
