„Ez igaz a sportolókra is, például akkor, ha az edzőjével sikeres lesz. Mit csináljon egy sportoló, akit bántalmaz az edzője, de pont vele lesz eredményes? Sokszor a profiknak nincs is választási lehetőségük” – mondta.
A klinikai szakpszichológus szerint fontos gyerekkorban az identitást megerősíteni. Kell a stabil identitásmag , amit kötődéssel, az érzelmeknek a rendszerével és azoknak az aktiválásával, illetve a személyes kapcsolati erőforrásokkal lehet stabilizálni.
„Tehát kötődő szülőkre van szükség, aki azt mondja, hogy na eddig és nem, nem jön tovább az edző! Ettől függetlenül még mindig megtörténhet a bántalmazás. Jó családból származó gyerekek is áldozattá válhatnak, sőt akár agresszorrá” – mondta.
Ezért észre kell vennünk azokat az életkori sajátosságokat, azokat a nehézségeket, normatív és nem normatív konfliktusokat, amelyek egy fiatal éretlen idegrendszernek az életébe beérkeznek – mondta Hal Melinda, aki felhívta a figyelmet, hogy serdülőkor alapvetően egy hormonális boom, mellé jön a digitális térből csöpögő ingerelárasztás, amire nemcsak egy gyerek, de egy felnőtt idegrendszere sincs felkészülve.
„Azt tanulja a gyerek, egy tini, hogy az erőszak nem jó. Aztán leül a szüleivel megnézni a híreket, amiknek a 80 százaléka erőszak. A filmekről még nem is beszéltünk, például arról, hogy az olyan szexuális erőszakra alapuló filmeket, mint A szürke ötven árnyalatát este hétkor vetítik. Aztán azt várjuk tőlük, hogy majd tudnak így dönteni, hogy jó-e az erőszak vagy sem. Szerintem nem tudnak. Ez a disszonancia még bonyolultabbá válik egy bántalmazó kapcsolatban, akár párkapcsolati, akár munkahelyi. A megfelelő védőburkot akkor tudjuk felhúzni, ha tökéletesen tudjuk, kik vagyunk” – tette hozzá a szakember, aki szerint a korábbi generációknak sokkal stabilabb volt a „személyiségmagja”.
„Sokkal több volt a kötődés. Ennek bizonyítéka, hogy tíz éve még nagyjából arról beszéltem, hogy nagyon sok a bizonytalanul kötődő ember a társadalomban, ma arról kell beszélnem, hogy nagyon sok az egyáltalán nem kötődő személyiség” – mondta.
Okai a digitális térből, illetve az eredményorientált világból fakadnak. A személyes kapcsolatok erodálódtak, kitágult a generációk közötti olló. Egyre kevesebben járnak a nagyszülőkhöz, hiszen vagy már nem élnek, vagy távol vannak. Egyre később is szülünk. Így ők nem tudják átadni a tapasztalataikat a gyerekeknek, unokáknak sem. Látható, hogy a többgenerációs családi házak eltűntek.
A digitális cumi pedig nem nevelő hatással van a fiatalokra, hanem a még meglévő identitásmagot szedi szét.
Ráadásul a vallás, a spiritualitás, a közösségbe járás teljesen eltűnőben van. Sok esetben nincs nemzeti, nemi, intellektuális identitás, azaz nem fogalmazzuk meg: én hol helyezkedek el másokhoz képest, mit gondolok magamról, mit tudok megtenni életem során, mi a helyzet az önértékelésemmel. Az is fontos, hogy mennyire tudom a saját biztonságomat megteremteni, mennyire függök másoktól, külső vagy belső kontrollos ember vagyok. Külső ingerek azok, amik inkább engem meghatároznak, vagy én tudok kontrollálni dolgokat az életemben. Általában az a legjobb, hogyha valahol a kettő között helyezkedem el, tehát tudok váltani a kettő között. Ez lenne az ideális – mondta.
Egy sportoló esetében a teljesítmény gyakran felülírja az érzelmi rendszert. Ezt a folyamatot támogatással tudjuk megállítani és a nevelők edukációjával a lelki témákra vonatkozóan – hangsúlyozta Hal Melinda.
Forrás: Kismarty Anna / hirado.hu
Címlapkép: Facebook/Kozák Danuta
