Volodimir Zelenszkij továbbra is naponta teszi közzé a beszédeit. Ezekben köszönetet mond a támogatásért, de újra és újra vádol.
„Ukrán kérésre újra összeül Svájcban a béke csúcsértekezlet, ám Oroszországot továbbra sem hívják meg. Az ukrán elnök véleménye szerint, egyedül az ő tízpontos tervezete lehet a béke alapja, a résztvevők a feladata pedig, hogy Oroszországot erre kényszeríteni. Még Viola Amherd svájci elnök is úgy fogalmazott, hogy Oroszország nélkül nem lehet sikeres a találkozó. Közben Svájc elutasította az Ukrajnának nyújtandó újabb 5,6 milliárd dolláros segélyt. Kínát elnöki szinten hívták meg, de Peking közölte, hogy alacsonyabb szinten képviselteti az országot.
Miután Zelenszkij kioktatta Kínát, a részvételt lemondták. Ez azért is szomorú, mivel Kína korábban Brazíliával együtt előterjesztett béketervét néhány óra alatt negyvenöt ország támogatta. (…)
Az oroszok – Putyin révén – a szentpétervári fórumon reagáltak. Bejelentették, hogy az Ukrajnában lévő nyugati tanácsadók legitim célpontok és azon gondolkodik az orosz vezetés, hogy hasonló fegyvereket ad át a brit és Amerika-ellenes erőknek, mint amelyekkel Ukrajnából lövik az orosz területeket. Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára közölte, hogy a nyugati fegyverek az átadás pillanatától ukránnak minősülnek, így az oroszok szerint ez fordítva, az átadott orosz fegyverekre is igaz.
Putyin megkérdezte, hogy mivel az ukrán elnök mandátuma május 20-án lejárt és újabb választások nem voltak, ki lesz a jövőben a legitim tárgyalópartner. (…)
Törökországban az éves infláció hetvenöt százalék, mégis a török turizmus – főleg az oda utazó orosz turisták miatt – dübörög, a hadi- és az építőipar is csúcson van. Az országban a helyhatósági választásokon a kormánypárt csak a második helyet tudta megszerezni, és mind az öt török nagyvárosnak ellenzéki polgármestere lett. A következő parlamenti választások azonban messze vannak. Négy év múlva kerül rájuk sor. Ilyen helyzetben vált szorossá a térség három középhatalmának (Törökország, Irán, Szaúd-Arábia) együttműködése.
A török–szír kapcsolatok feszültté váltak, mivel Szíria kéri a területén lévő török csapatok kivonását. A török cél a kurd választások megakadályozása, ez időlegesen sikerült. Iráni nyomásra a törökök megszakították a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. A gázai konfliktus is folytatódott. Izraelnek ugyan sikerült újabb négy túszt kiszabadítania, de a két stratégiai célja (a Hamász felszámolása és valamennyi túsz hazahozatala) továbbra sem következett be. Izraelnek számolnia kell további nemzetközi elszigetelődéssel, és hogy akár Ciszjordániában, akár északon, a libanoni határnál széles körű háború indulhat. Júniust sem a béke jellemezi. Változást talán a novemberi amerikai elnökválasztás hozhat.”
Kiemelt kép: Mandiner/Földházi Árpád
