A reneszánsz oltár alátámasztja, hogy Mátyás király Magyarországa kiemelkedő jelentőségű kulturális és művészeti centrum volt Európában. Interjú.

Buzás Gergely régész-művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának igazgatója.

Egyedülálló leleteket találtak egy régészeti feltáráson Visegrádon. Először is, milyen feltárásról van szó?

A visegrádi vár és királyi palota romjai hazánk és Európa egyik legjelentősebb középkori műemlékegyüttesét alkotják. Itt egyedülálló teljességben és lenyűgöző természeti környezetükkel együtt maradtak fenn a 14-15. századi királyi rezidencia épületei. E műemlékek feltárása és helyreállítása már másfél évszázada folyik, de most egy olyan

átfogó régészeti és műemléki program indult meg, amely a következő évtizedben komplex módon és 21. századi színvonalon kívánja ezt az egyedülálló műemlékegyüttest feltárni,

megóvni és bemutatni.

Mi a program lényege?

A Várkapitányság által irányított Visegrád Reneszánsza fejlesztési program célja, hogy a várrendszer és a királyi palota a Mátyás korabeli állapotoknak megfelelően szülessen újjá.  Több éves előkészületek után, 2021-ben, minden egy kormányhatározattal indult. A rekonstrukció előkészítéséhez megtörtént a falakra veszélyes invazív növényzet eltávolítása és a 3D lézer szkenneléssel elvégzett felmérés.

Első látványos szakasza a régészeti próbafeltárások voltak, amelyet szintén a Várkapitányság megbízásából 2023 év végéig végzett el a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma és Nemzeti Régészeti Intézete. A próbafeltárások után 2024 év elején indult Visegrád történetének legnagyobb régészeti kutatása, amelyek egyszerre

több helyszínen folynak: a fellegvárban, az alsóvárban, a völgyzáró falaknál és a királyi palotában, illetve a palotához tartozó egykori ferences kolostor területén.

Az ásatások alapvető célja, hogy a korábban még feltáratlan részeit is megismerjük a középkori épületegyüttesnek, így megteremtsük a lehetőséget a műemléki helyreállítások tervezéséhez.

Mit találtak pontosan, amire nem túlzás a „régészeti szenzáció” kifejezést használni? 

A régészeti szenzáció kifejezés egyáltalán nem túlzás, ugyanis a próbaásatások egyik helyszínén, a királyi palota mellett található ferences kolostor templomának feltárása során egészen különleges leletegyüttest sikerült feltárnom:

egy fehérmárványból faragott reneszánsz oltár maradványait,

amelyek a 15. század második felének egyik legjelentősebb firenzei szobrásza, Benedetto da Maiano alkotásai.

Hogy tudták beazonosítani az oltár alkotóját?

Az előkerült faragványok, különösen a csaknem teljes épségben fennmaradt kerubfejek, számos olyan jellegzetes vonást mutatnak a tollak, a haj, az arcok kidolgozásában, továbbá a töredékesen előkerült angyalszobrok drapériakezelésében, amelyeknek pontos másai fedezhetőek fel Benedetto da Maiano érett művein, például nápolyi és san gimignanoi oltárain.

A töredékek előkerülése után ezért

azonnal megkerestem az itáliai reneszánsz szobrászat egyik legkiválóbb szaktekintélyét,

Francesco Caglioti professzort, a pisai egyetem tanárát, aki megküldött fotók alapján azonnal megerősítette, hogy kétségtelenül Benedetto da Maiano műveit találtuk meg.

A teljes interjú a Mandineren olvasható!

Kiemelt kép: Márványoltár töredék. Forrás: Várkapitányság