Azt vallotta, hogy „ha sokan gyűlölettel fordulnak Krisztus ellen, azért van, mert gyűlöletes a kép, melyet a papok mutatnak Róla.”

Már a középiskolában papnak készült, ezért az érettségi előtti tanévre a gyulafehérvári Mailáth Gimnáziumba, kisszemináriumba ment. Érettségi vizsgája után azonban, 1915-ben azonnal katonának vitték az első világháború frontjaira, ahol háromszor sebesült golyótól. Nem volt „örömkatona” papként az erőszakmentesség apostola lett. A háború poklában megkérdőjeleződött benne a papi hivatás gondolata, másfél évig, 1920 szeptemberéig otthon volt Csíkszentdomokoson, a családi gazdaságban dolgozott, feljegyezték róla, hogy első kaszás volt. Tavasztól őszig nehéz munkát végzett, ősztől tavaszig azonban élte a háborúviselt legények céltalan életét. 1920 szeptemberében efölött elgondolkodva, újra felébredt benne a papi hivatás gondolata, és levelet írt Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspöknek, hogy felvenné-e őt papnövendékei közé.

A püspök azonnal válaszolt: „Tárt karokkal várlak édes fiam!”

Az egyházmegyei hittudományi főiskolák akkor négy évesek voltak, ezt elvégezve, 1924. július 6-án szentelte pappá Mailáth püspök Márton Áront. Papságának állomásait hosszú lenne itt leírni, a legkülönbözőbb területeken kifogástalanul állta meg a helyét. Ezért történhetett, hogy XI. Pius pápa 1938. december 24-én a 42 éves, és papságának 15. évében járó Márton Áront nevezte ki az erdélyi katolikusok püspökévé, hogy az elkövetkező, irgalmatlanul nehéz 42 évben, 84 éves koráig, még sok más vallású és más világnézetű ember számára is ő legyen az útjelző fény.

Márton Áron szellemtörténeti jelentőségű, briliáns elme volt, hatalmas szellemi hagyatékot örököltünk tőle. Gondolkodása, eszméi – az életrajzi nagymonográfia után – szintén nagy monográfiába rendezhetők, ami nem marad el.

A papság mibenléte, a pap feladata ebben önálló fejezet. Márton Áron pappá szentelésének 100. évfordulóján, ha csak néhány vázlatpontban is, de fel kell idézni azt, amit a papságról vallott:

Van egy bizonyos klerikalizmushoz szokott, hagyományos katolikus vélemény, ami szerint mintha a pap szava Isten szava lenne, és a pap fölötte állna azoknak, akik nem papok. Márton Áron nem igazolja ezt! Vallotta, hogy

„ha sokan gyűlölettel fordulnak Krisztus ellen, azért van, mert gyűlöletes a kép, melyet a papok mutatnak Róla.”

A teljes cikk a Zarándokon olvasható!

Kiemelt kép: Isten szolgája, Márton Áron 1940-ben – Fotó: Wikipedia