Interjú Antal Imola csobotfalvi vászonszövővel beszélgettünk.

A hétköznapi alkotáshoz rövid időn belül elsajátítható néhány technika, de a szövés egy életen át is tanulható mesterség – vallja Antal Imola Junior Prima- és a Népművészet Ifjú Mestere díjas vászonszövő. A csobotfalvi takács a hétvégén már harmadik alkalommal vezette a mérai közösségi szövést, a csűrfesztivál keretében pályafutásáról, a résztvevők alkotás iránti érdeklődéséről beszélgettünk.

A népművészet különböző ágaival szülei révén már gyerekkorában megismerkedett Antal Imola, aki az érettségit követően a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium vászonszövő szakán folytatta tanulmányait.

„Egykori mesterem, Galánfiné Schmidt Teréz, aki azóta elnyerte a Népművészet Mestere címet, annyira elvarázsolt a szövéssel, hogy azóta is azzal foglalkozom, és szeretném folytatni. Idézet Mindig is imádtam a kézműves, alkotó emberek társaságában lenni, nagyon különlegesnek tartom őket. Egyfajta szabadságvágyat fedeztem fel bennük, amit az alkotás által élnek ki, és szerettem volna én is ezt megtapasztani”

– mesélte a Krónika érdeklődésére a közigazgatásilag Csíkszeredához tartozó Csobotfalván élő vászonszövő, aki a magyarországi szakiskolában tanultak elméleti részével is szeretett volna foglalkozni, így a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz szakán szerezett diplomát. A 2015/2016-os tanévben a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa volt fiatal alkotóként, 2015-ben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere díjat, majd 2018-ban Junior Prima kitüntetésben részesült.

„Nagyon sok irányba érdeklődtem, mielőtt pályát választottam, de végül természetközelisége által ez az életforma fogott meg leginkább. Nyáron szívesebben vagyok sok ember társaságában, imádok fesztiválokon, táborokban részt venni, télen pedig inkább befele fordulok, otthon szövök és alkotok”

– magyarázta a mérai közösségi szövést férjével közösen vezető takács. Az augusztus első hétvégéjén tartott csűrfesztiválon ezúttal is több mint százan ültek le a diófa árnyékába, és szőttek néhány sort, így készült el közel másfél nap alatt a sál, amelyben benne van a fellépők, a közönség, muzsikusok és táncosok keze munkája is.

A teljes interjú a Krónikán olvasható!

Kiemelt kép: Bede Laura/Krónika