A kórházakban hagyott csecsemők sorsa szívszorító.
„Október 7-e az állami gondoskodásban élő gyermekek világnapja, amelynek alkalmából szeretnénk felhívni a figyelmet. lehetőséget ad arra, hogy rávilágítsunk az örökbefogadási rendszer előtt álló kihívásokra, és hangsúlyozzuk a társadalom felelősségét abban, hogy megfelelő támogatást és lehetőségeket biztosítson az érintettek számára. Az SOS Gyermekfalvak minden évben ezen a napon igyekeznek hangsúlyozni a nevelőszülőség fontosságát” – mondta Varró Gabriella, az SOS Gyermekfalvak kommunikációs szakértője.
A gyermekvédelmi szakellátás jelenleg körülbelül 24 ezer gyermeket lát el Magyarországon. Ezeknek a gyerekeknek egy része nevelőszülőknél él, míg mások gyermekotthonokban várnak arra, hogy befogadó családra találjanak. A nevelők és intézmények folyamatosan azon dolgoznak, hogy biztonságot és szeretetet nyújtsanak nekik.
Az állami gondoskodásban élő gyermekek világnapja arra is emlékeztet, hogy mennyire fontos a gyermekek esélyegyenlőségének megteremtése és a gondoskodásban rejlő lehetőségek kibővítése.
Az állami gondozásba kerülő újszülöttek és kisgyermekek esetében a jogszabály előírja, hogy
a 12 év alatti gyermekeket nevelőszülői családoknál kell elhelyezni, nem pedig gyermekotthonban.
Varró Gabriella kiemelte, hogy a valóságban ez sokszor nem tud teljesülni, mivel súlyos nevelőszülőhiány áll fenn. Ennek következtében számos csecsemő hosszú hónapokig marad kórházban, egyik osztályról a másikra kerülve, mivel nincs elég nevelőszülő, aki befogadná őket.
2024 júliusától életbe lépett egy új jogszabály, mely szerint ha a szülő hat héten keresztül nem látogatja gyermekét, az automatikusan lemondásnak minősül, és a gyermek örökbe adható lesz. Bár ez a jogszabály gyorsíthatja az örökbefogadási folyamatot, nem nyújt megoldást minden kórházban ragadt csecsemőnek.
Varró Gabriella hangsúlyozta, hogy a kórházban maradt gyermekek körülbelül 80 százalékát látogatják a szülők, de ezek a családok anyagi nehézségek, lakhatási problémák vagy más súlyos körülmények miatt nem képesek gondoskodni a gyermekükről.
A jogszabályi változások mellett a nevelőszülők számának növelése lenne a valódi megoldás ezeknek a gyermekeknek az elhelyezésére és megfelelő gondozására, illetve a prevenció,
a nehéz körülmények között élő anyák, krízisterhesek támogatása, hogy ne veszítsék el a gyereküket.
A babamentő inkubátorokba helyezett csecsemők esetében a törvény automatikusan úgy értelmezi, hogy a szülő lemondott a felügyeleti jogáról. „Ez egyértelműen azt jelenti, hogy gyorsabban elindulhat az örökbe adás, hiszen a biológiai szülő ismeretlen, de ilyenkor is ki kell várni a hat hetet, hogy a szülő jelentkezik-e érte, mielőtt örökbe fogadhatónak nyilvánítják a babát ” – magyarázta Varró Gabriella. Magyarországon eddig nem fordult elő olyan eset, hogy inkubátorban hagyott csecsemőért visszatért volna a szülő vagy bármely családtag.
Jelenleg az országban körülbelül 300 elhagyott újszülött van kórházban. Ez a szám tavaly még 50-100 volt, vagyis egy év alatt három-hatszorosára nőtt. Ez azért is szívszorító, mert
a kórházban magukra hagyott babák számára az első hónapok kritikus időszakot jelentenek, hiszen ez az a kor, amikor a kötődés és az érzelmi biztonság alapjai kialakulnának.
Azonban azok a csecsemők, akik hónapokig vagy akár egy évig is kórházi környezetben maradnak, gyakran nem kapják meg a szükséges törődést és ingereket.
„Ezek a babák sokszor csak némán fekszenek a rácsos ágyukban. Egy ponton egyszerűen nem sírnak többé, mert megtanulják, hogy hiába jeleznek, senki nem jön, senki nem nyugtatja meg őket.”
A kórházi személyzet, bármennyire is szeretne segíteni, sokszor túlterhelt, és a babákat csak a legalapvetőbb szükségletek kielégítésekor veszik fel – amikor etetni, pelenkázni vagy fürdetni kell őket. „A kórházi dolgozók próbálnak figyelmet szentelni nekik, de ezek a csecsemők egyre csendesebbek és egyre passzívabbak lesznek. Eljutnak arra a pontra, hogy nem sírnak, nem kérnek, csak fekszenek némán” – folytatta Varró Gabriella.
Ez a néma csend különösen szívfacsaró, hiszen a sírás a csecsemőknek az egyetlen kommunikációs eszköz, amellyel jelzik, hogy éhesek, szomjasak, vagy egyszerűen csak ölelésre vágynak.
„Találkoztunk olyan babákkal, akik hetekig, hónapokig csak némán feküdtek. Amikor végre nevelőszülőkhöz kerültek, meg kellett tanulniuk, hogy kifejezhetik az igényeiket. Ez az állapot riasztó, hiszen egy csecsemő, aki nem sír, azt tapasztalta meg, hogy nincs értelme segítséget kérni” – emelte ki Varró Gabriella.
„Az egyik nevelőszülőnk mesélte, hogy a kórházban, ahol a saját gyermekével volt, az ott hagyott baba csak sírt és sírt. Végül a többi édesanya próbálta megnyugtatni, mert a dolgozók már nem tudtak több figyelmet szentelni neki” – mesélte a kommunikációs szakember, aki szerint
ezek a gyerekek gyakran traumatizáltan kerülnek ki a kórházi környezetből.
A „néma babák” jelensége minden nevelőszülőt és gondozót mélyen megérint, hiszen az érzelmi elhanyagolás hosszú távon visszafordíthatatlan károkat okoz a gyerekek pszichés fejlődésében. A nevelőszülői rendszer leterheltsége miatt sok ilyen csecsemő marad gondoskodás nélkül, ami még inkább rávilágít arra, hogy mennyire sürgős a helyzet kezelése.
Az örökbe adható gyermekek elhelyezése gyakran hosszadalmas. „Bár a szülők hathetes távolléte után a kórházban hagyott újszülött esetében megindulhat az örökbefogadási folyamat, ez nem jelenti azt, hogy a gyermek azonnal családhoz kerül.
Az adminisztrációs eljárás lefolytatásáig is valahol gondoskodni kell róla, a kórház erre nem megfelelő hely, még hat hétre sem”
– mondta Varró Gabriella. Azok az állami gondoskodásban élő gyerekek, akiket végül örökbe fogadnak, előtte hónapokat, sőt akár éveket is a gyermekvédelemben élnek, és nagyon nem mindegy, hogy ezt milyen körülmények közt töltik, nagyobb intézményben, úgynevezett gyerekotthonban vagy nevelőszülői családban, ami lényegesen ideálisabb. Az adminisztrációs eljárás lassúsága és a rendszer túlterheltsége szintén egy olyan tényező, ami miatt még az örökbe adható gyerekek is több időt töltenek a szakellátásban, mint kellene.
A nyílt örökbefogadás sokkal gyorsabb folyamat, hiszen a szülő már a szülés előtt kapcsolatba kerül az örökbe fogadó családdal, és előre lemond a gyermekéről. Ennek ellenére itt is fennáll a hathetes időszak, amely alatt a szülő meggondolhatja magát.
Az országban jelenleg több mint kétezer nevelőszülő hiányzik, miközben az aktív nevelőszülők száma nagyjából ötezer-hatszáz. Sok esetben a nevelőszülők már teljesen kihasznált férőhelyekkel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy sem csecsemőt, sem nagyobb gyermeket nem tudnak fogadni. Egyes családok akár négy-öt vagy annál több gyermeket is befogadnak, ami jelentős túlterheltséget eredményez, különösen akkor, ha saját gyermekek is vannak a családban.
A nevelőszülői hivatás komoly elkötelezettséget kíván, de a pénzügyi támogatás gyakran nem fedezi a felmerülő költségeket.
„2024-től a nevelőszülő alapdíja 80 040 forint havonta, míg a gyermekek után járó kiegészítő díj gyermekenként 53 360 forint. A gyermekek után járó ellátmány 64 150 forint havonta, különleges szükségletű gyermek esetében ez az összeg 74 850 forintra emelkedik” – magyarázta Varró Gabriella.
Az állami gondoskodásban élő gyermekek napját immár negyedik éve tartják Magyarországon, október 7-én. Az SOS Gyermekfalvak ezt a napot azért vezette be, hogy ráirányítsa a figyelmet a gyermekvédelem fontosságára, és megismertesse a társadalommal a nevelőszülőség szerepét.
„Ezt a napot azért hoztuk létre, mert azt tapasztaltuk, hogy a gyermekvédelem ügye csak akkor került a középpontba, ha tragédia történt – ha bántalmaztak egy gyermeket, ha meghalt vagy szexuálisan zaklatták. Ezenkívül nem igazán beszéltek róla” – mondta az SOS Gyermekfalvak kommunikációs szakértője.
Az SOS Gyermekfalvak évente információs kampányokkal és társadalmi érzékenyítő akciókkal próbálja felhívni a figyelmet a nevelőszülőség fontosságára. „Most is az a célunk, hogy megmutassuk, hogyan élnek a nevelőszülői családok, és mi is valójában a nevelőszülőség” – tette hozzá Gabriella.
Az idei kampány középpontjában a kórházban hagyott csecsemők sorsa áll, amelyre a jogszabályi változások kapcsán különös figyelem irányul.
Az október 7-i akciók célja, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a nevelőszülőség az egyetlen fenntartható megoldás ezeknek a gyermekeknek. Az SOS Gyermekfalvak Budapesten tíz helyszínen tart gerillaakciókat, többek között a Nyugati téren, a Széll Kálmán téren, a Corvin mozi előtt, a Vígadónál és a Blaha Lujza téren.
„Az egyik legfontosabb hozadéka ennek a napnak, hogy láthatóvá teszünk egy rendszerszintű problémát,
amiről egyre többen tudnak, és a média is érzékenyebben és intenzívebben foglalkozik a gyermekvédelem ügyével” – zárta gondolatait Varró Gabriella.
Borítókép: Akkor igazán nagy a baj, ha a baba már nem is sír
Forrás: Pixabay.com
