Minden valamire való ember, aki szereti magyar hazáját, tiltakozni köteles, hogy senki ki ne sajátíthassa ’56 szellemiségét. Varga János írása.
Mint olyan, aki fegyveresen is részt vettem a szabadságharcban, mint elítélt, és mint az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnöke is tiltakozom a lyukas magyar zászló politikai célú kisajátítása ellen.
A harcokban, a Corvin közben tevőlegesen részt vettem, tizenhat éves fejjel – amiért kaptam 13 év börtönt. Abból hat és fél évet lehúztam, betegen engedtek haza.
Azt hiszem, ez engem feljogosít a tiltakozásra.
Emlékszem, 1956. október 23-án délután kezdődött Budapesten a felvonulás:
itt lehetett először látni, ahogyan ki késsel, ki bicskával kivágja a nemzeti lobogó szívéből a gyűlölt Rákosi-címert. Ettől kezdve, és azóta is az ’56-os forradalom jelképévé vált.
Ennek a szimbólumnak a kisajátításához senkinek nincs jogosultsága, és ezt nem szabad megengedni.
***
***
Minden valamire való ember, aki szereti magyar hazáját, tiltakozni köteles, hogy senki ki ne sajátíthassa ’56 szellemiségét.
Felidézném, volt egy olyan fogadalmunk – az azóta eltávozott harcostársam és vádlott-társam – Wittner Máriával, hogy az elhunyt bajtársak koporsóját a gyászszertartáson lyukas zászlóval borítjuk be.
Mikor beengedték a koporsót a földbe, akkor sohasem temettük vele a zászlót, hanem azt összehajtva szépen átadtuk a hozzátartozóknak, hogy tegyék el az utókornak, mint ereklyét…
Ezt jelenti számunkra a zászló.
Kiemelt kép: Városi Kurír
