„A történelmet mi, egyének írjuk” – film készült a leghíresebb csehszlovákiai magyar ellenállóról. Interjú.

„Nagyon sok helyről éreztem, hogy nem szeretnék, ha ez a film elkészülne, mert megosztó témáról szól, ám aki elolvasta a forgatókönyvet, az nyugodt szívvel mellé tudott állni” – nyilatkozta a hirado.hu-nak Laczkó Sándor. A felvidéki dokumentumfilm-rendező új filmje egy izgalmas témát, az 1945-ben a magyarokat sanyargató csehszlovák hatalommal radikálisan szembeszegülő Hancsovszky Béla történetét dolgozza fel.

A szakma, majd a nagyközönség is találkozhat az új felvidéki magyar dokumentumfilmmel. Hol kerül sor az első „randevúkra”?

Észak-Komáromban volt a film ősbemutatója. Ez a város azért is kedves a számunkra, mert a film sok jelenete forgott itt, például a komáromi Erődrendszerben vagy a Nagyléli-szigeten, amely egy több száz éve érintetlen természetvédelmi terület Komárom mellett. A Duna túlpartján a Monostori erődben forgattuk a börtönjeleneteket. A tornaljai ősbemutató október 3-án lesz, (a beszélgetést még ez előtt rögzítettük – a szerk.) ettől a naptól kezdve vetítették a filmet a szlovákiai mozikban.

Milyen visszajelzéseket kaptak, sikeres volt a film bemutatója?

Már az is egy siker, hogy ez a film meg tudott születni. Nagyon hosszú ideig, négy éven keresztül készült. Sok problémával kellett szembenéznünk, de volt társadalmi megrendelés arra, hogy ez a film elkészüljön. Ahhoz, hogy a gyártást véghez tudjuk vinni, a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásán túl közösségi finanszírozásra is támaszkodtunk. Magánszemélyek, vállalkozók is beszállhattak a film költségvetésébe, s ezt meg is tették. Tehát egy olyan filmről beszélünk, amelyre volt igény és „társadalmi megrendelés”. Szerintem azt, hogy van érdeklődés iránta, mutatja a mozivetítésinknek a száma is.

Merrefelé vetítik a filmet?

A film mintegy 15 helyszínen kerül moziba, 5.1-es hanggal, olyan szlovák nyelvterületeken is, ahol csak nagyon kevés magyar él. Megtekinthető lesz Eperjesben, Nagyszombaton és Pozsonyban is, próbálunk tehát minden irányban nyitni, és behozni ezt az elfeledett korszakot a köztudatba.

Milyen nehézségekbe ütköztek a forgatás során?

Meg kell különböztetni a produceri és a „kreatív” akadályokat, melyeket rendezőként éltem meg. Nagyon sok helyről éreztem azt, hogy nem szeretnék, ha ez a film elkészülne, mert megosztó témáról szól, ám aki elolvasta a forgatókönyvet, az nyugodt szívvel mellé tudott állni. Azt hiszem, ez is egy sikere a filmnek, fel tudtunk sorakoztatni mindenkit a közös ügy mögé, függetlenül a véleményétől vagy a politikai álláspontjától. Sikerült egy olyan produkciót létrehoznunk, amely nem szétválaszt, hanem összeköt minket.

Ki volt Hancsovszky Béla?

Egy 19 éves fiatalember, aki fel akarja hívni a világ figyelmét arra, hogy mi történik Tornalján. A történet 1945-ben játszódik, miután a front végigvonul Csehszlovákián, s miután Magyarország elveszíti felvidéki területeit, és az új csehszlovák közigazgatás olyan retorziós intézkedéseket tesz, amelyek nagyon mélyen érintik az itt élő magyar embereket.

Milyen intézkedésekről volt szó?

Sajtócenzúra van, elszedik az emberek rádióit, megtiltják, hogy magyarul beszéljenek az utcán. Elkezdik a magyar iskolák bezárását, s ez fokozódik egészen a kassai kormányprogramig, ahol kimondja a csehszlovák kormány, illetve Benes elnök a magyarok kollektív bűnösségének vádját. Történetünk főhőse egy 19 éves tornaljai fiú, aki egy kézigránátot vág be a helyi nemzetbiztonság, a csendőrség ablakán, és felrobbantja azt. Nemcsak ezt a történetet vizsgálja ez a film, hanem mélyebb kérdéseket is próbálunk feszegetni, így a szabadság kérdését. Hogy meddig lehet elmenni, s hogy az erőszak minden helyzetben ugyanazt jelenti-e. Próbálunk rámutatni arra, hogy nem minden fekete-fehér, és hogy nem lehet ítélkezni a tények teljes ismerete nélkül.

Mintha ő lett volna a magyar Pillangó, Hancsovszky mindig, minden fogságából megszökött. Vajon hogy sikerült ezt megtennie?

A három szökésből egyet mi is vászonra vittünk. Az biztos, hogy nem egy hétköznapi ember volt, bizonyára volt sütnivalója: korábban a miskolci líceum diákjaként folyékonyan beszélt szlovákul és franciául is, ez előre jelzi, milyen képességű emberről beszélünk. Meg tudott szökni a rimaszombati börtönből, sőt testvére, István a magyarországi fogdájába álkulcsot csempész, így ott sem tartózkodott hosszú ideig. Ha mindez nem lenne elég, a szovjet NKVD is letartóztatta, de a hatóságok eljárási hibára hivatkozva szabadon engedték egy hónap után.

Hancsovszky ügye fölveti azt a dilemmát is, hogy hol van a terrorcselekmény és a szabadságharc határa, ami napjaink nemzetközi konfliktusai kapcsán is gyakran megfogalmazódik.

Amikor elkezdtük írni a forgatókönyvet, még az orosz–ukrán katonai konfliktus sem létezett. Érdekes volt, ahogy egyre inkább aktualitást nyertek azok a kérdések, amelyeket feszegettünk. Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, súlyosabban hatottak a forgatókönyv oldalai. Nem az a célunk, hogy kategorikus válaszokat adjunk minden kérdésre, inkább az, hogy szembeállítsuk magunkat velük. S hogy próbáljunk meg egyrészt egyénként, másrészt közösségként is választ keresni.

Miért nehéz a válasz? Az elnyomás teremtette helyzet végül is egyértelmű.

Mint már mondtam, nem minden fekete-fehér. A történelmet fontos a maga kontextusában, nem pedig a mai szemüvegünkön keresztül értelmezni. Azt hiszem, hogy mindenki valami mást fog elvinni ebből a történetből még akkor is, ha vannak univerzális értékei is: ne teremtsünk olyan helyzet, amelyben ez a történet megismétlődhet, és hogy a történelmet mi, egyének írjuk. Ettől függetlenül azt hiszem, mindenkinél más csengőt fognak lenyomni ezek a kérdések.

Kiemelt kép: Laczkó Sándor szlovákiai magyar filmrendező (j) a film főszereplőivel, Hégli Bencével és Gál Réka Ágotával (Forrás: hirado.hu)