Orosz Örs nevéhez kapcsolódnak a magyar identitása okán üldözött Malina Hedvig ügyében rendezett tüntetés Pozsonyban (az 1920-as évek óta talán ez volt a legnagyobb lélekszámú magyar vonatkozású megmozdulás), de szervezett egyet a magyar tannyelvű kisiskolák megmentéséért, amikor koporsót vittek a pozsonyi parlament elé. Akkor sikerült egy olyan általános összefogást megteremteni a szlovákiai magyar politikai mozgalmakat illetően, amely összehozta a politikailag nem feltétlenül azonos nézőponton levőket, vagy éppen ő karolta fel a Sajó szennyezésének ügyét is.
– Miután száz nap telt el, és nem voltak hajlandóak foglalkozni az üggyel, a szennyezett vízből ezer litert kiszivattyúztam, és azt kiöntöttem a pozsonyi környezetvédelmi minisztérium főbejáratára. Így sikerült az ügy medializálása, s be is indultak a dolgok. Emellett a csallóközi föld alatti ivóvízszennyezéssel is foglalkozom, ez a vereknyei hulladéklerakat – nyilatkozta Orosz Örs, aki komoly felkészültséggel foglalkozik egyesületével a felvidéki magyar emlékek megmentésével is.
– A szervezett értékmentésnek a Felvidéken három vetületét emelném ki: az egyik a műemlékek mentése, kutatása. Ide tartozik, hogy éppen most adtuk ki a Felvidék műemlékeinek ezeroldalas enciklopédiáját, tizenegyezer szócikkel. Ez az ezeroldalas könyv hatezer képpel, huszonkét térképpel, mintegy hetven épület metszeti rajzával illusztrálva járja be Felvidék történelmi tájait, s érdemes tudni róla, hogy magyar–szlovák, szlovák–magyar helységnévmutatóval is segíti az eligazodást. A Szlovákia – a történelmi Felvidék műemlékeinek képes enciklopédiája című kiadvány magyarországi bemutatója október 25-én lesz Budapesten, a Nemzeti Múzeumban – mondta Orosz Örs.
A kötet Peter Kresánek nagyszabású műemlékes könyvének első magyar kiadása. Ő két cikluson keresztül volt Pozsony főpolgármestere a rendszerváltás után, majd parlamenti képviselő lett. Végzettségére nézve művészettörténész. Neki is feltett szándéka, hogy javítsa a Felvidékre irányló turizmus minőségét. A fordító egy felvidéki geográfus, aki alaposan ismeri a környezetet – ez abból is látszik, hogy egy harminckét oldalas, a javítandó adatokból álló lajstromot küldött vissza; ezek a javítások a magyar verzióba bekerültek, tehát megérné ezt visszafordítani szlovákra… – ismertette a civil szervezet vezetője.
Az értékmentések kutatási része ásatásokból, georadaros kutatásokból áll. Ilyenkor arra törekednek, hogy újabb és újabb lelőhelyeket helyezzenek rá a térképre.
– Összesen több mint húsz ásatást kezdeményeztünk, ami több, mint akármelyik szlovákiai járási múzeum portfóliója az elmúlt évtizedben. A tevékenységünk műemlékvédő tevékenysége keretében számos műemlék épületet sikerült megmenteni, mondhatom, hogy rendre a halál torkából. Innen hoztuk vissza például a gombaszögi Andrássy-kúriát, s itt alapítottuk meg egyesületi múzeumunkat. Ez a Felvidék első egyesületi múzeuma, középkori, eredeti műtárgyakkal szereltük fel a kiállítást, melyek a saját ásatásainkból származó leletek. A műemlék épületek sorában eddig öt olyan van, amelynek a megmentésében hathatósan közreműködtünk, és jelenleg is négy műemlék épület van az egyesület tulajdonában; illetve kettő olyan, amely nem élvezi ezt a státust, de fontos történelmi emlék. A másik pillére a műemlékvédelemnek a „kis emlékeké”, identitásunk szimbólumai, így például a korábban ledöntött köztéri emlékművek is ide tartoznak. Ebben a kategóriában tizennégy említésre méltó történetet tudnék felsorolni. Ezeket a Szoborsorsaink című könyvemben vagy négyszázötven oldalon ismertettem. Mintegy kilencven, Trianon után ledöntött magyar emlékmű sorsát tártuk fel, ezek megmentését tűztük ki célul, s ezekből az emlékművekből eddig sikerült tizennégyet rehabilitálni. – részletezte tevékenységüket Orosz Örs, aki konkrét emlékmű-mentéseket is sorolt az interjúban:
– Sikerült többek között Szilágyi Dezső egykori igazságügyi miniszter száztíz centis bronz plakettjét visszahelyezni a Magas-Tátra legmagasabb, közúton elérhető pontjára, a Tarajkára, vagy például szintén sikerült újraönteni a ledöntött és öt darabra széttört első felvidéki, köztéri honvédemlékművet. Ez a lőcsei honvédszobor, és jelenleg Gombaszögön található. Szintén sikerült kiásni a földből a Kárpát-medence legelső 1848-as emlékjelét, amit a legnagyobb elnyomás idején, a Bach-korszakban, 1851-ben emeltek, egy apró sárosi faluban, húsz kilométerre a lengyel határtól. Ezt az emlékművet idén, a szabadságharc 175. évfordulóján állítottuk újra szlovák barátainkkal. Megtaláltuk a kassai honvédszobor elásott talapzatát, újra állítottuk a selmecbányai honvédszobor ledöntött talapzatát is, és még sorolhatnám a tizennégy kisebb-nagyobb projektet – mondta a kutató.
A harmadik pillére az értékmentésnek ezeknek az emlékeknek a bemutatása, közkinccsé tétele, „térképre” helyezése. Ez főleg afféle közösségi hálós munka, itt a multimédiához értőket hívják segítségül, s folyamatosan kommunikálnakk az interneten. Így próbálják a Felvidék státusát javítani és a Kárpát-medence turisztikai térképén egy picit feljebb tornázni.
– Van mit javítani, jócskán le vagyunk maradva például Erdély imázsépítéséhez képest. Pedig átugrani a Tátrába vagy Gömörbe Magyarországról egy-két óra kérdése – hangsúlyozta a Sine Metu egyesület vezetője.
Címlapkép: Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter, a mai Magastátra város elődeit képező üdülőtelepek és a tátrai turizmus nagy jótevője, ma este visszatér a Tátra közúton megközelíthető legmagasabb pontjára, a Tarajkára (Hrebienok).
Éliás Ádám kiváló munkáját Bartusz Zsolt öntötte és cizellálta. Fotó: Orosz Örs Facebook