Gyakori a mai nyelvhasználatban, hogy az emlékezik helyébe is az emlékszik kerül. Ez szótévesztés.

Árnyalatokban szerfölött gazdag anyanyelvünkben eltér a jelentése az emlékszik és a hasonló alakú emlékezik igének. Az előbbi értelme: ’valakinek, valaminek az emlékképét a tudatában (meg)őrzi, illetve azt felidézi’: „Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra” (János evangéliuma 16,21); „Emlékszik az arany napokra, / Ugye emlékszik, édesem?” (Ady Endre: Mutamur). Ebben az értelemben az emlékezik is használható: „Nem emlékezel-e gyermekkorunkra, mikor közöttünk semmi titok sem volt?” (Eötvös József: A nővérek).

Ez utóbbi ige, az emlékezik másik jelentése, jelentésárnyalata: ’valakinek, valaminek az emlékét tudatosan felidézve, azt méltatva (másokhoz is fordulva) megemlékezik valakiről, valamiről’: „Amikor minden év októberének végén a reformáció kezdetére – Luther Márton legendás wittenbergi fellépésére és azt követő tetteire – emlékezünk és emlékeztetünk, akkor nem csupán egy régmúlt történelmi eseményt idézünk föl, hanem egy máig tartó és a jövőbe mutató »végtelen történet« részesévé is vál(hat)unk” – olvassuk Faggyas Sándor történész publicisztikájában. „Petőfire emlékezik szülővárosa”; „Az első világháborúra emlékezik a XX. Század Intézet”. Mindhárom közlésben pontos a szóhasználat.

Ám gyakori ma, hogy az ilyen értelemben alkalmazott emlékezik helyébe is az emlékszik kerül. Téves csere ez, pontatlan szóhasználat, különösen, ha a régmúlt eseményeit, hőseit idézzük meg: „A klubunk is a maroknyi merész márciusi hősre emlékszik, akik 1848-ban történelmet írtak” – közlik a világháló egyik oldalán. „A nemzeti függetlenség kivívásáért folytatott harcra emlékszünk” – olvasom egy programismertetőben. Szeretném, ha szeretnének címmel X. Y. színésznő „emlékszik Ady Endrére” – írja az újság. „A lakosság büszkén emlékszik II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelemre.” Ők is túl vannak már a bakfiskoron! – kiálthatunk fel tréfásan, ezt a mulatságos közlést olvasva. Sőt, nagy túlélők is ezek a kedves magyar emberek. Igazi őslakosok, hiszen a mondat értelme szerint több mint háromszáz évesek azok az emlékezők… Ha pedig azt olvassuk, hogy „augusztus 20-án a világ magyarsága államalapító Szent István királyra emlékszik”, a szó szoros értelmében matuzsálemi korú polgárok jelennek meg lelki szemeink előtt…

 A modern technika révén még erre is képes rálicitálni napjaink kommunikátora: „Ez az alkalmazás Publius Cornelius Scipio Africanus római hadvezérre emlékszik, aki fontos római konzul volt, 53 éves korában, 183-ban halt meg” – közli egy internetes ismertetés a köztársaságkori politikus életpályájának megidézésével összefüggésben. 

 Szabatosan: a klubunk is a maroknyi merész márciusi hősre emlékezik, akik 1848-ban történelmet írtak; a nemzeti függetlenség kivívásáért folytatott harcra emlékezünk; X. Y. színésznő emlékezik Ady Endrére; a lakosság büszkén emlékezik II. Rákóczi Ferencre; augusztus 20-án a magyarság Szent István királyra emlékezik; az alkalmazás Publius Cornelius Scipio Africanus római hadvezérre emlékezik.

 A szóban forgó két ige is példázza: egyetlen betű eltérés is árnyalhatja a jelentést!   

Szerző: ARANY LAJOS